Egy Nippurban talált imatábla szövegéből közlünk részletet mai magyar nyelvre átültetve:

„Én Istenem!
Ki teremtettél,
Emeld magadhoz orcám még.
Óh, meddig-meddig akarod,
hogy ne védjen, őrizzen karod...
és meddig-meddig engeded,
hogy nélkülözzem segedelmedet..?” (Badiny Jós Ferenc fordítása)

Legalább hatezer éves gondolatok. A sumerok Istenének akkori értelmezése nagyon hasonlít a mai Isten fogalmához. Hiszen Ő a világmindenség Ura, aki a papkirályt a földre küldi, és népéért felelőssé teszi.

A városok körül működő földműves és állattartó gazdaságok a lakosság ellátásáról voltak hivatottak gondoskodni. Minden városállam királyi rangú uralkodója feladatának tartotta nem csak a gazdaságok működését. A független városállamok országában a városok között egyfajta versengés alakult ki, mely hatott mind a kultúra, mind a gazdaság gyorsabb fejlődésére. A sumer-káld nép városállamai ezek között az új körülmények között ezer évig tartóssá váltak. Templomok, téglaházak és emeletes téglaházak épültek.

A kutatók több ékírásos táblát is megfejtettek, és egyiket-másikat nyilvánosan közzétették. Torma Zsófia régésznőnk felismerte a Babilontól ékszakra levő Dzsemdet Naszr nevű domb ékírásos leleteit, melyek hasonlítanak az erdélyi, tordosi írásjelekhez és kerámiához. Megfigyeléseit tanulmányban is közölte. A Dzsemdet Naszr leletei a Kárpát-medencéből kerültek Babilon közelébe, vagy ott véste agyagtáblára őket egy írásterjesztő csoport.

A XIX. századvég már nemcsak az ékírás megfejtésével foglalkozott, hanem a sumer-káld nép hovatartozásával is. Erről európai régészek és tudós nyelvismerők is nyilatkoztak: a francia François Lenormant és Jules Oppert, az angol George Rawlinson és Edward Hicks, a német Fritz Hommel és Friedrich Delitzsch nyelvi tényekkel támasztotta alá, hogy a sumer-káld nép a szkítasághoz tartozott, nyelve pedig az urál-altaji nyelvcsaládba, melybe a magyar is. A mai magyar nyelvet mindegyikük a sumer-káld nyelv egyenes ági leszármazottjának tartotta. Ezt a megfejtett ékírásos szövegek teljes mértékben igazolták (Márton Veronika). Ezzel ismertté vált az igazság: mezopotámiai múltunkat és korai íráskultúránkat föld alatti leletek és európai tudósok bizonyították. A sumer-káld népcsoport folyamközi uralma, illetve tevékenysége kétezer éven át békében és munkában telt el. Ennek a békésen együtt élő népnek a hagyatéka, „az írás világraszóló érték” (Wolley).

Bizonyos uralkodócsaládok a folyamközben hosszú ideig voltak hatalmon, például az uri dinasztia. Regnálása idején a művelődés és a gazdaság folyamatosan, egyenletesen fejlődött. Ezt a kutatók is igazolhatják, hiszen a városállamok létszámáról és történetéről sok bizonyítékot találtak. A legtöbb városállam alapítása a történelem előtti időkig nyúlik vissza. A történészek, tudósok tudniillik már azt is eldöntötték, hogy a Kr. e. 3500. évet az írott történelem kezdetének tekintik.

A sumer-káld nép sikereit az akkádok folyamatosan érkező nagy tömegei homályosították el. Galád módon megszervezték Sargon trónra juttatását (megölték a papkirályt, majd a városállamok királyi rangú vezetőit, a sumer-káld népet a saját hazájában öldösték, tizedelték, és rabszolgává süllyesztették — Katina Chorenei örmény kutatónő feljegyzései szerint a menekülő sumerek mind kegyetlenség áldozatai lettek). A menekülők Médiába és a Pártus Birodalomba tartottak, később a Van-tó környékén gyülekeztek.

A sumer-káldok tömegesen vonultak ki a folyamközből. A békéhez szokott nép nem tudta elviselni az egyeduralmat, a despotizmust és főleg a rabszolgaságot. Sargon és utódai hetven évig kegyetlenkedtek. Egy lovas nép, a szkíta gutik vetettek véget Sargon és az akkádok önkényének.

A gutik helyreállították a békét, és Lagas papkirály segítségével visszaállították a régi állapotot. A visszaállított III. uri dinasztia száz évig kísérletezett a vegyes lakosságú városállamokkal, de ez akkor sem járt sikerrel, amikor az akkádok voltak hatalmon. A dinasztia utolsó királya, a jóhiszemű szemita Ibiszin Strato dalában az elpusztult szép városokat és a sumer-káld nép menekülését panaszolta el...

(Folytatjuk)