home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
„Az írásról leszokni soha nem fogok”
Fehér Márta
2021.02.26.
LXXVI. évf. 8. szám
„Az írásról leszokni soha nem fogok”

Díjjal zárta az elmúlt évet és újabb elismeréssel kezdte az ideit Klemm József, a Vajdasági RTV vezérigazgató-helyettese. Három évtizedes aktív és elismert újságírói munka után, tizenhárom éve vezetői beosztásban a kollégák és a szakma munkafeltételeinek megteremtése a feladata, társadalmi szerepvállalásai és civil kezdeményezései is ehhez a hivatáshoz kötődnek. Ha lelki feltöltődésre vágyik, verset ír.

* Dr. Német László nagybecskereki megyés püspök Szent Gellért-érmet adományozott önnek mint a Vajdasági RTV vezérigazgató-helyettesének, illetve Miodrag Koprivica vezérigazgatónak. Miért mondott ezáltal köszönetet a főpásztor?

— Február elején mindkét vajdasági katolikus püspök járt a médiaházunkban, tehát Msgr. dr. Német László nagybecskereki és Msgr. Slavko Večerin szabadkai megyés püspök. A VRTV meghívására jöttek el, azt szerettük volna ugyanis, hogy a két főpásztor megismerkedjen a Vajdasági RTV új székháza nyújtotta munkafeltételekkel, egyszersmind lehetőséget teremtettünk a vallási műsorokat készítő kollégáink számára, hogy a püspök urakkal létrejött baráti párbeszéd során tisztázzunk bizonyos kérdéseket, melyek lehetővé tennék az említett műsorok tartalmi gazdagítását és minőségi javítását. Večerin főpásztorral ez volt az első találkozásunk, Német püspök úr azonban már több ízben járt nálunk, és fontos kezdeményezésekkel, indítványokkal segítette a vallási műsorokat szerkesztő újságíróink munkáját. Ezúttal viszont valóban meglepett bennünket, hiszen az új székházban tapasztaltakat összegező sajtóértekezlet előtt a püspök úr átadta mindkettőnknek a Szent Gellért-érmet és a vele járó köszönő oklevelet. Mint mondta, ezzel akarta megköszönni a VRTV vezetőinek és munkatársainak az eddigi gyümölcsöző együttműködést és a nyitottságot, hogy rendszeresen tudósítunk az egyházmegye vallási életéről, a liturgikus eseményeket pedig maximális hivatástudattal közvetítjük. Be kell vallanom, hogy számomra különösen megtisztelő ez az elismerés, hiszen elszakíthatatlan szálak fűznek Nagybecskerekhez és az ottani egyházmegyéhez (ebben a városban nőttem fel, apai nagybácsim, Jung Tamás püspök pedig a bánáti területek első apostoli kormányzója volt), és az ottani székesegyház számomra az igazi nagybetűs Templom, ahova lelki megújulás végett mindig hazatérhetek.

* Következő projektumuk a bánáti templomok megörökítése. Kik készítik majd ezt a műsort, illetve milyen koncepcióval, és mikor láthatjuk majd?

— Igen, ez egy olyan nagy ívű műsorterv, amelyet már hosszabb ideje felvázoltunk néhány szintén becskereki barátommal. Azt szeretnénk ugyanis, hogy a Vajdasági RTV számára, de nyilván az összmagyarság számára is kameráinkkal végigjárjuk és tartósan megörökítsük a bánáti katolikus templomokat. Mindannyian jól tudjuk, hogy az említett épületek egy része már nagyon rossz állapotban van, másutt a templomok ajtajai is ritkán nyílnak ki, hiszen elfogytak a padokból a hívek, tehát talán ez az utolsó időpont arra, hogy a mulandósággal is szembenézve megörökítsük ezt a vallási és kulturális hagyatékot az utódainknak. Az eredeti terv szerint a művelődéstörténeti háttér felvázolása dr. Németh Ferenc feladata lesz, az újságírói munkát Kecskés Istvánra bíznánk, a vizuális tanácsadónk Léphaft Pál lesz, jómagam pedig a logisztikai háttérről igyekszem gondoskodni. A munkatársak névsora azonban várhatóan ennél sokkal bővebb lesz. A terv megvalósítását a jelenlegi járványhelyzet odázta el, de bízunk benne, hogy legkésőbb az év második felében megkezdjük a realizálását.

* Decemberben a Kultúra Szikrái Díjjal ismerte el munkáját a Vajdasági Művelődési Központ. Milyen szerepe van a Vajdasági RTV-nek és önnek a multikulturalizmus, illetve az interkulturalizmus népszerűsítésében?

— A VRTV kezdettől fogva multikulturális jellegű intézmény volt, hiszen a rádió, majd később a televízió is az első naptól kezdve öt nyelven sugározta műsorait. Persze eleinte ennek politikai propaganda jellege volt, később viszont sikerült valóban a kisebbségeket reálisan bemutató tartalmakkal megtölteni a műsorokat. A nyelvi kínálatot is fokozatosan növeltük, majd valahol a tízes számnál megálltunk. Tizen-egynéhány évvel ezelőtt, amikor pozícióba kerültem, előbb az Újvidéki Rádió igazgatóhelyettese, majd igazgatója lettem, sikerült kieszközölnöm, hogy ismét folytassuk a nyelvi kínálat gazdagítását, így a mai napra tizenhatra növeltük a rádióban és tizenegyre a tévében meglévő nyelvi kínálatot, azzal, hogy az idén újabb bővítések előtt állunk. Az említett díj megindoklásában is az állt, hogy elsősorban a vajdasági közmédium kisebbségi nyelvi kínálatának növelésével érdemeltem ki az elismerést.

* Az értékek bemutatása mellett van-e szemléletformáló, párbeszéd-kezdeményező szerepe a vajdasági közmédiának?

— A médiának általában, de elsősorban a közmédiumoknak valóban az értékfeltárás és -bemutatás az egyik fő feladatuk, emellett pedig mindenképp a véleményformálás. Ez utóbbit azonban nem volna szabad oly módon megkísérelniük, hogy a fogyasztóikra kész véleményeket próbálnak ráerőszakolni. Ehelyett elérhetővé kell tenniük saját célközönségük számára minden olyan információt, amely az egyes nézőt-hallgatót segíti abban, hogy a tények lehető legszélesebb ismerete alapján alakítsa ki saját véleményét. Ez a teória. Persze, ideális volna, ha ezt a gyakorlatban is mindig meg tudnánk valósítani. Jelenleg örülök annak, hogy felnövőben van egy új, képzett, fiatal újságíró-nemzedék, amelyik talán majd valóra tudja váltani ezeket a szép elveket.

* Milyen helyzetben vannak a kisebbségi szerkesztőségek?

— Idealizálni nem szeretnék. Tény, hogy az egész VRTV anyagi helyzete rendezetlen, hiszen folyamatosan pénzhiánnyal küzdünk, és ez az egész vállalatra, így a kisebbségi szerkesztőségekre is rányomja bélyegét. Nem tudjuk megfizetni a valóban jó kádereket, az ellentmondásos törvények miatt nem tudunk állandó munkaviszonyt felajánlani az új munkatársaknak, a szerkesztőségek elöregszenek… Marad viszont a remény, hogy az új székházunk belakása után előbb-utóbb tartósan megoldódik a két közmédium finanszírozása is, így javulhat a VRTV és ezen belül a kisebbségi szerkesztőségek helyzete is.

* Az elmúlt időszakot jellemző személyi változások után stabil-e a helyzet a VRT-ben?

— A személyi változások, melyek egy ideig nagy port vertek fel a médiaházunk berkeiben, szerintem politikailag túlfűtött indulatok miatt tűntek fontosnak. A műsorok készítése a lehetőségekkel összhangban folyamatos, állandó követelmény a tartalmi gazdagítás és a minőségi javítás. A VRTV-ben nincsenek tiltott témák vagy személyek, nemrégiben a hozzánk látogató ellenzéki politikusok egy csoportja is elismeréssel nyilatkozott a műsoraink nyitottságáról. Persze, javítani mindig lehet, és jelenleg is tervezzük olyan új műsorok beindítását, amelyek a közmédium objektivitását fogják igazolni.

* És a magyar szerkesztőségben?

— A magyar szerkesztőségek — gondolok itt a rádiós és a tévés kollégákra egyaránt — folyamatos káderhiánnyal küszködnek, de ez nem gátolja meg őket abban, hogy megőrizzék, sőt időnként gazdagítsák is a műsorkínálatot. Öt-hat új ember jövetele azonban minőségi ugrást hozhatna mindkét szerkesztőség munkájában.

* Hogyan halad az új székház „meghódítása”?

— Tavaly októbertől folyamatos az új, impozáns székházunk belakása. A rádiósok már mind átköltöztek, a közös szolgálatok is, jelenleg pedig a tévé lassú járatú műsorainak átköltöztetése van folyamatban. Az informatív adások azonban még a régi székházban készülnek, mivel még három tévéstúdió felszerelésére nem érkeztek meg az ígért eszközök. Bízunk viszont abban, hogy az év végéig ezt is megoldjuk, és első ízben lesz egy épületben a teljes Vajdasági Rádió és Televízió.

* Ön kiemelkedő tevékenységet nyújtott évtizedeken át újságíróként. Mennyire tud érvényesülni mostani pozíciójában ez az oldala?

— Igen, több mint harminc évig voltam aktív újságíró, az utóbbi tizenhárom évben viszont menedzserként a kollégák munkafeltételeinek megteremtése a feladatom. Bevallom, néha hiányzik a sokkal kreatívabb újságírói munka, de ha rám jön az íráskedv, akkor visszatérek ifjúkori hobbimhoz, az irodalomhoz. Egy-egy vers megírása azután eltünteti a hiányérzetet, de annyi biztos, hogy az írásról leszokni soha nem fogok.

Fényképezte: Pannon RTV

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..