A spekulánsok mindenesetre örülhettek, hiszen akinek sikerült olcsón vásárolni, majd jóval drágábban eladni, az most mesés vagyonra tehetett szert a semmiből. Ilyenkor azonban mindig azt is el kell mondani, hogy ennek a fordítottja ugyanúgy megtörténik. Aki kriptopénzt vásárol egy bizonyos árfolyamon, az mindig azt kockáztatja, hogy azt egyszer majd csak ennél kedvezőtlenebb árfolyamon tudja visszaváltani, és rengeteget veszíthet rajta.

Ma már több ezer virtuális valuta létezik. Pontosabban nem létezik, hiszen a hagyományos pénzekkel ellentétben, melyeknek szintén nincs konkrét használati értékük, a kriptopénz valójában megfoghatatlan dolog, egy adatsor csupán a virtuális térben. Ez még nem is lenne akkora baj, a jegybankok által úgyszólván legálisan forgalomba hozott fizetőeszközök egy része ugyanis ma már csak virtuálisan létezik, cégek, magánszemélyek, bankok számláján vezetve. A kriptopénzek legnagyobb hibája, hogy az árfolyamuk nem stabil, megjósolhatatlan. Úgy pedig mégsem mehetünk a boltba kenyeret, tejet vagy éppen újságot vásárolni, hogy nem tudjuk, a pénz, melyet magunkkal viszünk, mennyit ér, mire odaérünk.

A kriptopénzeknek ma már több mint egy évtizedes múltjuk van, de a jelenlegi perspektívából még mindig nehéz megítélni, hogy a XXI. században a hagyományos pénznemek szerepét valóban átveszik-e a virtuális fizetőeszközök. Sokan már eddig is mesés vagyonokat kerestek rajtuk, de lehet, hogy végül mégiscsak egy olyan kísérletként kerülnek be a történelem- és a közgazdaságtankönyvekbe, amely megalapozta más innovatív pénzügyi megoldások elterjedését. A Szerb Nemzeti Bank korábban többször is figyelmeztetett, hogy az országban egyik virtuális valuta sem számít legális fizetőeszköznek.

A bitcoinnak azért van értéke, mert elhiszik az emberek. Egyébként ma már a pénznek is csak ezért van értéke, mert elhisszük. Az aranyfedezet már rég a múlté. Az emberek világszerte elfogadják egymástól a pénzt, ahogy régen egy falu népe megállapodott, hogy kagyló, kövek vagy színes madártoll lesz a fizetőeszköz, melyet mindenki elfogad, még ha önmagában semmire sem használható, értéktelen.

Három évvel ezelőtt még csak néhány száz kriptodeviza létezett, míg mostanra ez a szám megközelíti a tízezret. Valójában bármennyit elő lehet állítani, a kérdés csak az, hogy hova vezet mindez. Nyilván addig hoznak létre újabbakat, amíg azok eladhatóak, hiszen ez lényegében egy könnyű pénzkereseti lehetőség. A hibája talán csak annyi, hogy mindenfajta tényleges értékteremtés nélkül történik az előállítás. A különféle szabályozó és felügyeleti szervek gyakran figyelmeztetnek is, hogy aki ezekbe az eszközökbe fektet, legyen tisztában a kockázatokkal is. A vásárlók érdeklődése hajtja felfelé az árfolyamot, illetve az érdeklődés csökkenése eredményezi a zuhanást. Az sem kizárt, hogy mesterségesen hatnak oda, hogy megnőjön a kereslet, hiszen az árfolyam-ingadozáson lehet szépen keresni.

A bitcoinnal kapcsolatban gyakran emlegetik a XVII. századi holland tulipánról szóló történetet. Annak azzal lett vége, hogy végül eljutott az emberek kollektív tudatáig, hogy az csak egy virág. A pánik hatására a tulipánhagyma ára meredek zuhanásba kezdett, mesés vagyonok váltak semmivé. De korunk erkölcsi értékrendjével is párhuzamot vonhatunk. Amíg hiszünk benne, csak addig lesz egyre értékesebb.

Fotó forrása: Pixabay