Ezt a mondatot írtam bele néhány napja egy még mentetlen Word-dokumentum fehérjébe, s amíg pötyögtem, a fejemben minden egyes betűnél egy régi írógép kattogását hallottam, mint egy filmben. Ez a film pedig úgy folytatódott, ahogyan az ilyenkor lenni szokott: a szerző a fejemben (azaz jómagam) kitépi a papírt, a szemétbe dobja.

Mégis meghagytam a címet és a mondatot is, mert ez az én filmem, s a laptopból úgyis nehezen tudnám kitépni a „papírt”. Megpróbáltam én becsukni ezt a kétmondatnyi szövegfarkincát, de felvillant a Szeretné menteni a dokumentumot? kérdés, és természetesen az igenre kattintottam. Save? Yes. S ekkor jutott eszembe a Yes Man, vagyis Az igenember című film, mely meghatározó volt az életemben, amikor először láttam. És nem azért, mert egy filmművészeti triplaszaltó, egyáltalán nem az, mégis elgondolkodtatott. Hogy hányszor mondok (mondunk) csupán lustaságból vagy félelemből nemet dolgokra. S hogy mennyi isteni és emlékezetes élményben volt részem csupán azért, mert erőt vettem magamon, s a nem helyett igent mondtam, felültem egy buszra, belevágtam valamibe, vagy néha erőszakkal, de rávettem magam, hogy elbicajozzak edzeni, pedig sokkal jobban esett volna a fetrengés és a telefonnyomogatás.

Persze a fent említett filmben is van egy nagy fordulat, amikor a főszereplő végül mindenre igent mond, és jönnek a botrányok, bonyodalmak stb., szóval azért csak okosan és mértékkel bólogassunk. Legyünk jóban az agyunkkal. Semmit nem jó „túltolni”. Kivéve a humort és a szilvás gombócot. Mert ezekből sosem elég. Úgyhogy ennek fényében szeretném kívánni a következőket a Hét Nap olvasóinak 2020-ra:

Naponta legalább egyszer nevessenek egy könnykicsordulósat, egyenek sok gombócot, vegyenek elő néha egy társasjátékot, hiszen ez már azt feltételezi, hogy ott a társ, a társaság, s ott a játékos kedv. Legyenek igényesek, mozduljanak ki többet otthonról, mert az élet (a börtönben sínylődő rabokat kivéve) nem a négy fal között történik, olvassanak, járjanak színházba, sétáljanak erdőkben, s maradjanak optimisták. Én az maradok, ígérem. És még egy személyes jótanács: ha néha úgy fogják fel az életüket, mintha egy film volna, sokkal szórakoztatóbbak lesznek a mindennapok. A zsáner mindegy. Lehet sci-fi, romantikus komédia, dráma, bármi. Tessék, ki lehet próbálni.

Remélem, hogy a végére sikerült inspiratívvá tennem az első jegyzetemet ebben az évben. Ha nem, az nem rajtam állt. Ó, és még valami: olvassanak bennünket 2020-ban is.