home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Az erdőben lakik az ihlet
Bíró Tímea
2019.05.09.
LXXIV. évf. 19. szám
Az erdőben lakik az ihlet

Mándity Lenke lehengerlő mosolya sokaknak ismerős lehet a televízió képernyőjéről, ám kevesen tudják, hogy a pacséri lány jelenleg a gyerekek mindennapjait teszi színesebbé és vidámabbá a varrógépével. Néhány hónapnyi kitartó gyakorlás után Lenchy műhelyében varázslatos alkotások születnek, melyeket a Facebook közösségi oldalon is meg lehet csodálni.

* A Pannon RTV-ben voltál riporter, szerkesztő, műsorvezető, majd lapunk munkatársa lettél, tehát az írott sajtó világába is belekóstoltál. Miért szeretted ezt a munkát, és az utóbbi időben miért töltött ki kevésbé?

— Amikor kiléptem az egyetem kapuján, szinte azonnal a Pannon RTV szerkesztőségébe pottyantam, riporterként kezdtem el dolgozni, majd voltam segédszerkesztő és rádiós műsorvezető is. Akkor nagyon jól jött ez a lehetőség, mert családi okok miatt gyorsan a saját lábamra kellett állnom, és meg kellett keresni a kenyerem. De nem csak a pénzkereseti lehetőség fogott meg ebben a munkakörben. Hirtelen sok új ember vett körül, kiépültek a kapcsolataim, rengeteg helyen megfordultam, és csak úgy pörögtem az izgalmaktól és a kihívásoktól. Különösen nagy szakmai előrelépés volt, amikor szinte egyik napról a másikra élőben kellett közvetíteni a migránsválságról az M1-nek, előfordult, hogy helyt kellett állni három napon át, pihenés nélkül a terepen, és a nap 24 órájában kamerakésznek kellett lenni. Ez kemény időszak volt, de élveztem. Sokan kérdezték, hogy merem nőként a migránstáborokat járni, de nem éreztem veszélyben magam, annyira magával ragadott az izgalmas munka. Amikor megismerkedtem a férjemmel, akkor gondolkodtam el, hogy ez a tempó nem magánéletbarát. Feleségként és majdani családanyaként már nem tudnám elképzelni, hogy napokat távol legyek, és a családomat, gyerekeimet otthagyva ugorjak, amikor csörög a szolgálati telefon. Ebből az elhatározásból tértem át két évvel ezelőtt a képernyőről a nyomtatott sajtóra, bár a televíziózás azóta ismét visszatért az életembe, de összességében ma már inkább írok, mint narrálok. Miután a férjemmel egy csendes faluba költöztünk, egyre nagyobb teret kapott a bensőségesség az életemben. Azt érzem, ma már nem vagyok önmagam a képernyőn, nem tudok azonosulni a televíziós szerepkörrel. Már nincs kedvem mindennap kisminkelni, aggódni azon, hogy vajon ma hogyan mutatok a képernyőn, és közben folyton rohanni, mert ez hozzátartozik a szakmához. Az utóbbi időben a belső fejlődés sokkal inkább foglalkoztat, mint a külsőségek.


Alkotásra készen (Mándity Kornél felvételei)
 

* Hogyan és mikor került az életedbe a varrás? Már gyerekként is tűt, cérnát ragadtál, és babákat készítettél?

— Valóban volt tű és cérna a kezemben gyerekkoromban, és a lánykori nevem is Cérna, mégsem vonzott régen a varrás. Anyukám megtanított néhány öltésre, hogy szükség esetén felvarrhassak egy gombot, vagy meg tudjak varrni egy elszakadt ruhát, de ennyi. A dédnagymamám és a nagymamám, sőt, anyukám is szerettek kézimunkázni, hímeztek, kötöttek, horgoltak, mégsem volt különösebb vágyam elsajátítani ezeket a technikákat. Egy évvel ezelőtt jöttem rá, hogy engem ez a terület foglalkoztat, egy szabadkai hölggyel készült interjú kapcsán, aki szintén gyerekholmikat varr, és nagyon megtetszett a világa.

* Volt-e úgynevezett mestered, aki ellátott jótanácsokkal? Mi lehet egy kezdő segítségére?

— Teljesen egyedül tanultam meg szabni az anyagokat, kezelni a varrógépet, alkalmazni a technikákat, melyeket ma használok. Az internet persze nagy segítségemre volt, de azt hiszem, a saját hibáim által tanultam a legtöbbet. Szerintem az elszántság, a szenvedély, a kitartás egy kezdő legnagyobb segítsége. A titok, hogy csinálni kell, és napról napra egyre ügyesebb lesz az ember, egyre több önbizalmat kap, és egyre nagyobbakat mer álmodni.

* A kézművesek táborát gazdagítod. Mennyire vagy a kézművestermékek híve?

— Ma már az vagyok. A táskákat például csak kézművesektől vásárolom, illetve szeretem a kerámiatárgyakat és a fából készült lakáskiegészítőket is. Úgy gondolom, hogy azok a termékek, amelyeknek a kivitelezésére valaki időt szánt, és beléjük vitt egy darabkát a saját személyiségéből, óriási kincsek. Szerintem ezeknek a tárgyaknak egészen más a kisugárzásuk, mint egy tömeggyártott árucikknek, a minőségről nem is beszélve.

* Elsősorban mire van szükség a varráshoz?

— Éles ollóra, tűre, cérnára és minőségi anyagokra, amelyekkel öröm az alkotás. Ha nagyobb elképzeléseket szeretne valaki megvalósítani, akkor érdemes beszerezni egy háztartási varrógépet, akár egy használt is jó megoldás lehet, ha ügyesen végzi a dolgát. Ahogy már korábban is említettem, magam is másodkézből vásárolt géppel kezdtem. Egy csomag gombostű sem árt az alap készletbe, és a pontos szabáshoz vonalzó, vágólap és körkés is szükséges.


Egy gyönyörű szett a mamának és a babának
 

* Elképesztően rövid idő alatt ment végbe nálad egy nagyfokú fejlődés. Szerinted ez minek köszönhető?

— Elsősorban annak, hogy annyira megszerettem ezt a tevékenységet, hogy rengeteg időt töltök el a varrógép mellett, így természetesen a fejlődés is gyorsabb. Továbbá az is hozzájárult, hogy abba fektethetem az energiám, amit én választottam és megakartam tanulni, így minden figyelmemet arra összpontosítom, hogy minél előbb profi legyek ebben. Még mindig van hová fejlődnöm, de már büszkén állok a munkáim mellett.

* Amikor eldöntötted, hogy alkotni fogsz, miért a legkisebbek és a gyerekek lettek a célközönséged?

— Gyerekkori élményem, hogy a takaró biztonságérzetet nyújt, én például három-négy éves koromig sehol sem akartam a takaróm nélkül aludni, melynek még neve is volt, Napocskának hívtam, és anyukám a mai napig őrzi. Félős kislány voltam, és nem feledem el, mennyire fontos volt számomra ez a takaró, amikor lekapcsolták a villanyt. Olyan érzésem volt, hogy a rajtuk díszelgő figurák a barátaim, és a társaságukban nem érhet baj. Ebből az érzésből ered, hogy ma a gyerekeknek varrok. Meggyőződésem, hogy ők nagyon is érzik a tárgyak kisugárzását, hiszen még nyitottak minden ingerre, mely körülveszi őket, a takaró pedig különösen specifikus, hiszen sok órát töltenek el a közvetlen közelében, érintkezve vele. Alatta álmodnak és fejlődnek. Éppen ezért minden takaróba egy csokor szeretetet is belevarrok. Megérdemlik a gyerekek az időt, melyet a takaróikra fordítok, náluk vannak a legjobb helyen az alkotásaim.

* Milyen munkák születnek Lenchy műhelyében?

— Főleg erdei állatokkal díszített takarók, melyeket foltvarrás és úgynevezett free motion quilting technikával teszek egyedivé. Ez utóbbi egy koncentrációt és precíz kézmozgást igénylő „rajzolás” a varrógéppel, s általa gyönyörű motívumokat lehet a textilre vinni. A takarók mellett alvótársakat, azaz kis textilfigurákat és párnákat is készítek. Továbbá szettek is születnek a műhelyemben, ezekbe mindig kerül egy kis apróság az anyukák részére is, például egy textildoboz, melyben babakellékeket lehet tárolni, illetve varrtam már táskát is, hogy utazáskor tiszta és elegáns helyen lehessen tárolni a babatakarót, sőt, akár egyedi játéktárolóként is jót mutat a gyerekszobában. Közben születnek az új ötletek is, most például a nyári takarók kivitelezésén dolgozom, melyek más anyagból készülnek, mint az eddigiek: szellősek, levegőznek, így a nagy melegben ideálisak a baba betakarásához.

* Milyen anyagokkal, formákkal és motívumokkal dolgozol, vannak kedvencek?

— Az antiallergén pamutvásznat nagyon kedvelem, a lágy és a natúr színeket kombinálom, az élénk színek jelen vannak ugyan, de nem dominálnak a termékeimben. A takarók hátoldalára egy minky nevű anyag kerül, mely nagyon puha, kellemes tapintású, a kedvencem. A felvarrt állatok közül talán az alvó róka a legkedvesebb számomra, noha egy nemrég készült takaróra mókust varrtam, és őt is nagyon szeretem. Egyébként minden takaróba beleszeretek, nehéz egy kedvencet kiemelni.


Alvótársát várja az álmodó róka
 

* Mi okozza jelenleg a legnagyobb kihívást és fejtörést?

— A már korábban említett free motion quilting technika a legnagyobb kihívás a számomra, mert itt nem lehet hibázni, ha mégis elhibázol egy mozdulatot, azt már nem igen tudod javítani. Pont ezért rengetegszer lerajzolom papírra azt a mintát, amit a textilre szeretnék vinni, hogy benne legyen a kezemben a mozdulat, és csak akkor látok neki a varrásnak, amikor már magabiztosan formálom a vonalakat.

* Áruljuk el az olvasóknak, hogy mégis mennyi idő alatt készül el egy kisebb méretű takaró?

— Általában egy hetet dolgozom egy takarón. Ebben benne van a tervezés, a színek harmonizálása és kiválasztása, az állatok megrajzolása (először kartonpapírra, majd a textilre), a sok anyagdarabka kiszabása, a varrás és a díszítés. Órában nem tudnám megmondani, hogy mennyi időt dolgozom egy terméken, mert sosem nézem az időt miközben alkotok. Azt hiszem ez az igazi szabadság.

* Az inger- és információban gazdag médiavilágot a csendre cserélted. Igaz, hogy napi négy órában még netes újságíró vagy, de vállalkozásként indítottad el a varrást. Úgy érzed, ebben megtaláltad magad?

— Soha semmilyen munkában nem éreztem ennyire magabiztosnak és örömtelinek magam, mint ebben a tevékenységben. A gimnáziumban a flow-élmény volt a diplomamunkám témája. Pontosan arról az érzésről írtam, amelyet most élek, az áramlat élményéről, mely felemeli az embert, és boldogságot teremt a lelkében. Ezt nem tudnám megélni, ha nem önmagam volnék abban, amit csinálok. Tehát a kérdésedre válaszolva: igen, megtaláltam magam ebben a színes, csendes világban.

* Tervek?

— Rengeteg tervem van, új technikák, anyagok kipróbálása, valamint a kötés elsajátítása. De az alkotáson túl egy nagy tervem és célom, hogy ha stabil lábakra áll ez az egyelőre még bimbózó vállalkozás, akkor a bevétel egy részét jótékonysági célra fordítom. Elsősorban vajdasági, szegény sorsú gyerekeket szeretnék felkarolni a lehetőségeimhez mérten. Ha csak egy téli cipőt tudok majd vásárolni egy didergő, apró lábra, az is óriási dolog lesz számomra.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..