A koronavírus-járvány miatt az idén egy kissé visszafogottabban készült a szervező Törökkanizsáért Egyesület, a látogatók viszont nem voltak sokkal kevesebben, mint az előző években.

– Az a felkészülés, amely megelőzi a rendezvényt, a közösség összekovácsolódása a legfontosabb az egészben – fogalmazott Újhelyi Nándor szervező, aki maga is firigyházi gyökerű. – Nagyon sokan részt vesznek egy ilyen találkozó szervezésében, az ember nem is gondolná! Több tíz önkéntes tevékenykedik, mindenki a maga módján, valaki fizikai munkával, valaki azzal, hogy készít egy kis süteményt, vagy üdítőt, pálinkát, italokat ajándékoz, vagy pedig azzal, hogy otthonról elhoz egy régi fotót, vagy egyszerűen csak eljön a családdal. Az évek során próbáltunk arra rámutatni, hogy minden egyes településnek, bármennyire is kicsi, nagy múltja van. Firigyháza vonatkozásában senki sem mondaná azt, hogy az első írásos feljegyzések 1256-ból származnak, hogy a középkori térképen már mint templomos települést tüntetik fel, majd 1858-ban önálló község, igaz, csak néhány évig. Azt hiszem, ez nagyon fontos, mert sokszor úgy gondoljuk, hogy nincsenek gyökereink, sokan azt mondják, hogy tegnap jöttünk... A múlt valóban nagyon nagy erőt tud adni a közösségnek is. De nemcsak a múltba akarunk nézni, hanem a jövőben is gondolkodunk. Rendezvényeket szervezünk, és lázas munka folyik annak érdekében, hogy a falusi turizmus szempontjából helyt tudjunk állni, mert a község területén sajnos nem nagyon találta fel magát a lakosság ezen a téren. Mi itt a Ricze Emlékházzal nagyon jól állunk, és van egy Green Fox tanya is, mely szintén sokat tett az elmúlt időszakban annak érdekében, hogy szálláskapacitások legyenek. Szeretnénk, ha lehetőségünk lenne arra, hogy feltárjuk a középkori templom romjait, emellett valamikor nagyon nagy hagyománya volt itt a lovassportnak, ezt is szeretnénk feleleveníteni.

Újhelyi Nándor apai és részben anyai ágon is firigyházi, ezért is kezdett el a falu múltjával és jövőjével foglalkozni. Igaz, ő maga már Törökkanizsán született, mert a nagyszülők 1974-ben beköltöztek, viszont anyai nagyanyja a faluban élt, így ő sok nyarat töltött itt. Többgenerációs családként, nagyszülők, szülők és gyerekek együtt, úgy nevelkedtek, hogy hallották a különféle anekdotákat, és ezekkel a történetekkel végigkövették az egész közösség, a falu történelmét. Amikor elkezdett ezeknek utánajárni, visszaigazolódtak a húsz-harminc évvel ezelőtt hallottak, azaz az iskolai kápolna lebontásának a története, a Tallián-birtokon folyó életmód, vagy rádöbbent, hogy még megvan az egykori iskolakápolna harmóniuma, melyről nagyapja rengeteget mesélt. Ezeket a régi tárgyakat felújították, a közadakozásból összegyűjtött fotókkal és egyéb tárgyakkal kiegészítve alakították ki a Ricze Emlékházat egy régi parasztházból.

– Fontos, hogy minden napunkba beiktatódjon az isteni kegyelemnek a minősége, mert így leszünk mi is sikeresek, így leszünk mi is jobban oltalmazva, és így valóban a keresztény életünk mindig jó irányba halad. Hálát adunk Istennek a kegyelmeiért, és kérjük is, úgy főangyalunkat, Szent Mihályt, minden szükségükben járjon közbe értünk, és megmaradjunk Isten előtt kedvesnek, olyan teremtményeinek, akikben kedvét leli – hangzott el a szabadtéri szentmisén.

A találkozón jelen volt a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Hajnal Jenő, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke, Jerasz Anikó, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, Sutus Áron, Ótott Róbert tartományi titkár, Sztantity Szebasztián, a Vajdasági Magyar Szövetség Tanácsának tagja, valamint Törökkanizsa vezetősége is képviseltette magát Orosz Urbán Csilla és Jaksa Róbert, a Községi Tanács tagjai személyében.

– Önök mondják el nekem azt, ami az ember szívének nagyon fontos és jelentős. Önök azok a példát mutató emberek, akik ilyenkor, Szent Mihály napján, annak táján, templombúcsút ünnepelve, ebbe a közösségbe visszatérnek azokhoz, akik itthon maradtak. Ezen a tájon, a gyakrabban távozók, mint a hazatérők világában, nagyon fontos dolog, hogy az ember életében legalább egy nap legyen egy évben, amikor tudja, hogy mi a kötelessége. Nekünk, magyaroknak megadatott ez a lehetőség, a templombúcsú ilyen alkalom egy-egy közösség életében. Most itt együtt ezt érzem, ez az, amit önök adnak nekem, és a szavak helyett a hála, a köszönet az, ami önöknek szól, és annak a kegyelemnek, amely lehetővé teszi, hogy úgy ünnepeljünk együtt, hogy érezzük, hogy összetartozunk, hogy magyarok vagyunk, hogy egy olyan közösségnek a tagjai vagyunk, akik Istenben hisznek, akiknek a templombúcsú szent, és az a szülőföld, amely felnevelte őket, amely kibocsátotta őket a nagyvilágba – fogalmazott ünnepi beszédében Hajnal Jenő, az MNT elnöke.

A találkozón megkoszorúzták Kuppis József emléktábláját, aki 1867-ben a falu jegyzője volt, a honvédegylet tagja, később néptanító. 1849-ben hadnagyként az I. Torontál megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljnál szolgált, és a délvidéki harcokban is részt vett.

– Mikor idejöttem, nagyon jó volt. De most már... Egyedül élek, amit bírok, megcsinálok. Kevesen vagyunk mi, magyarok – meséli Makra Margit. Hetvenkilenc éves, a második legidősebb néni a faluban. 1970 óta él Firigyházán, ide ment férjhez, azóta itt él.

– 1969-ben jöttük be Firigyházára a tanyánkról, öregapámék házába, mely édesapámra, aztán meg rám maradt. Nem nagy ez a falucska, vagyunk, éldegélünk, mezőgazdasággal foglalkozunk, jószágtenyésztéssel. Minden évben nagyon várjuk a Szent Mihály-napi ünnepséget, nagy öröm, hogy erre a napra visszajönnek, akik elmentek, a barátnőim, akikkel itt nagylányoskodtunk – emlékezik vissza Teleki Rozália.

Miklós Edvárd Firigyházán élt harmincéves koráig, míg meg nem nősült. Azt mondja, mindig is szeretett itt, édesapja még itt él, ezért gyakran hazalátogat. A kétgyermekes apuka szobafestőként dolgozik Törökkanizsán.

– Mi még nem gondolkodtunk az elköltözésben, amíg itt meg bírunk élni, addig itten szeretnénk folytatni a jövőt. Az én szememben mindig is szép volt ez a falu. Ki tudja, lehet, hogy egyszer majd visszaköltözünk a családommal.

A találkozó keretében kirakodóvásár is várta a látogatókat, megnyitotta kapuit az emlékház, és a vendégeket művelődési műsorral szórakoztatták, melyen néptáncosok is felléptek, köztük a törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesület.