Október 27-én volt az ősbemutatója a Magyar Nemzeti Tanács és a budapesti Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház Sors-kanyar című közös produkciójának, mely a Don-kanyar tragédiájának 80. évfordulója alkalmából az ott harcoló katonáknak és az elesett hősi halottaknak állít emléket.
A csaknem kétórás zenés-táncos előadás a történelmi tényeket — melyek hiteles feldolgozását és a szereplők korhű kinézetét katonai tanácsadók, történészek is segítették — egy izgalmas szerelmi szállal ötvözi. Dajka Margit színésznő és a pancsovai származású Lajtos Árpád katonatiszt házassága, illetve emlékei által a nézők valójában azokba az eseményekbe tekinthetnek be, amelyek a Don-kanyarban zajlottak 1942-ben és 1943-ban. Az ott vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek és vesztek oda a -40 fokos orosz télben.
A két főszereplőt Stelly Zsófia — a budapesti színész először játszott a vajdasági csapattal — és Mészáros Gábor személyesíti meg, valamint a színpadon láthatjuk a Vajdasági Kamara Táncegyüttes hat férfi táncosát, akik úgyszintén megérdemlik, hogy felsoroljuk a nevüket: Bognár Ádám, Gazsó Tibor, László Andor, Patyerek Csaba, Savelin Roland és Szakács Tamás.
A néptánc és a színpadi mozgás kiváló összehangolása Patyerek Csaba és Táborosi Margaréta munkáját dicséri. Patyerek Csaba korábban elmondta, a Mezőség férfitáncaiból, valamint a Nádas menti és a gyimesi táncanyagból válogattak. A látványos, helyenként virtuóz koreográfiák nemcsak alátámasztják a történéseket, hanem a prózai színpadi jeleneteket is erősítik. Ugyanezt mondhatjuk el a zenei anyagról, mely Szerda Balázs vezetésével a Fokos zenekarhoz, valamint két vendégzenészhez, Bubla Bencéhez (dobok) és Szerda Árpádhoz (zongora) fűződik.
A darab dramaturgja Szigeti Réka, rendezője Kálló Béla Jászai Mari-díjas színművész.
„A helyszínek és az idősíkok váltakozása közepette a legkülönbözőbb formákban visszatérő központi téma […] nyomasztó állandóságot sugallva közvetíti számunkra, hogy az emlékek elől nincs menekvés. Az átélteket a szereplők csak együtt, kettesben tudják megfelelően értelmezni és feldolgozni, ezért a halál, azaz csupán egyikük halála nem hozhat feloldozást. A művésznőt megkörnyékező végzet rémképei folyamatosan egybemosódnak a doni magyar katonák szenvedéseivel” (Kékesi Raymund).
Ezzel a témával érdemben még nem igazán foglalkoztak a színházak. Az emlékév 2022-ben lesz, a Sors-kanyarral viszont az a terv, hogy az egész Kárpát-medencét bejárják vele. A vajdasági közönség az első ismétlést október 28-án láthatta Szabadkán, a Kosztolányi Dezső Színházban, a következő két alkalom pedig november 12-én és december 3-án lesz. A már ismert bemutatási időpontok Budapesten november 6-a és 29-e, a helyszín a XIII. kerületi altemplom (Pozsonyi út 58.).
Fotók forrása: Pannon RTV / Dobó Krisztián