— Őrizzétek szívetekben az emléket, legyen egy kiapadhatatlan forrás, melyből sokszor lehet majd meríteni bátorságot, reményt, önbizalmat, lelki erőt — mondta Sztoján atya, aki a rendezvényt nevelési és önnevelési lehetőségnek nevezte.  

Koncz Julianna nővér a köszöntőjében ünnepélyes és örömteli szertartásnak minősítette a szalagavatót:

— Valamennyien azt szemlélhetjük, hogyan növekedtetek testi és lelki erőben, tudásban és hitben, a magyarságotok megélésében, egymás elfogadásában, a nehézségek legyőzésében. Megismertétek a vágyaitokat, a tehetségeiteket és a korlátjaitokat, és tudtok alkalmazkodni minden váratlan helyzethez, mint most is — hangsúlyozta.

Az eseményt Sztoján atya, a fiúkollégium vezetője kezdeményezte azzal a céllal, hogy felelevenítsék ezt a több mint 200 éves múltra visszatekintő hagyományt. A szalagavatón 8 lánynak és 10 fiúnak tűzték fel a szalagokat. Az ünneplőkhöz egy végzős muzslyai és egy harmadikos kollégista lány is csatlakozott, hogy mindenkinek legyen táncpartnere.

Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a levelében — melyet Gerdof Zsolti nevelőtanár olvasott fel — a többi közt a kollégiumvezetők munkásságát méltatta: „A két kollégium úgy neveli életre az ide került fiatalokat, hogy azt a szeretet erejével teszi. A magyar kormány nevében szeretném kifejezni elismerésemet mindazért az áldozatos tevékenységért, amelyet Mária Julianna nővér, Sztoján atya és munkatársaik folytatnak fiataljaink lelki épülése érdekében, és különösen azért a misszióért, amelyet a magyar szórvány megmentése érdekében magukra vállaltak.”

A végzősök nevében Gyarmati Anita és Miroslav Brnić mondott köszönetet, majd a harmadikosok összeállításai következtek — szóban és videóban.

A szalagok feltűzése után — a nagykorúságukat is jelképezve — a fiatalok pezsgővel koccintottak, majd a nyitótánc, illetve a keringő következett. A bálozók a második táncot a szüleikkel lejtették. Az est jó hangulatban, társalgással, szórakozással, ünnepléssel telt el.