Thomas Vinterberg koppenhágai rendező a legjobb nemzetközi filmnek járó Oscart kapta meg a Még egy kört mindenkinek című moziért, melynek forgatókönyve máris a tengerentúlon várja, hogy elkészüljön belőle az amerikai változat. Arra viszont talán nem érdemes várni: ez a dán film úgy jó, ahogy van, a rendkívül erős forgatókönyv és a briliáns színészi teljesítmények miatt. Jó látni, hogy a világsztárrá avanzsált Mads Mikkelsen otthon is rendszeresen forgat, ebben a filmben ráadásul parádés. Az internet tele volt egy bizonyos jelenettel, mely önálló életet kezdett élni — nem lőném le a poént, mivel a film legvégső néhány percéről van szó. Mindenki nézze meg, hogy mire képes Dánia jelenlegi legnagyobb filmsztárja. Vinterberg és Mikkelsen egyébként a szintén zseniális, a nézőket a jó értelemben mélységesen felháborító A vadászatban is együtt dolgoztak. Ez a két ember egyszerűen nem tud hibázni.

De miről is szól legutóbbi munkájuk, ez az alkoholmámoros film, melyről már tavaly olyan sokat beszélt a szakma és a közönség? Négy fásult középiskolai tanárról, akik egy születésnapi piázgatás alkalmával úgy döntenek, kísérletbe fognak. Folyik a drága pezsgő, fogy az orosz vodka és a kaviár, az élet pedig — ha néhány órára is, de — újra gyönyörű. Martin (Mads Mikkelsen) bevallja, hogy a feleségével a csőd szélén van a kapcsolatuk, gyermekeitől pedig egyre távolabbnak érzi magát. Arról kezdenek elmélkedni, milyen lenne, ha napjaik újra a célokról szólnának. Ha éppen ennyire vidámak és kiegyensúlyozottak lennének. Mi lenne, ha állandóan alkohol csörgedezne az ereikben? Az ötletet Finn Skårderud norvég pszichiátertől kölcsönzik, akinek az az elmélete, hogy a folyamatos, 0.05-ös alkoholszint fenntartása nyugodtabbá és kreatívabbá tesz a munkád során.

Miután felvértezik magukat néhány alkoholszondával, és eldöntik, hogy Hemingwayhez hasonlóan, a hétvége és az este 8 utáni időszak kivételével, folyamatosan szinten próbálják tartani az alkoholt, az életük szinte egy csapásra megváltozik. A zenetanár lehengerlő, a tornatanár karizmatikus vezető, a pszichológiatanár inspiráló, a töritanár pedig újra végtelenül szórakoztató lesz. Martin családi programokat szervez, és feleségével is egyre jobb a kapcsolata. A sikertől szó szerint megrészegülve hamarosan emelik a tétet, azaz a napi alkoholbevitelt, miközben folyamatosan feljegyzik az eredményeiket.

Mi, nézők viszont már az első percekben látjuk, hogy ennek csak egyfajta vége lehet. A film hangulati íve a kezdeti optimizmus után hamarosan zuhanórepülésbe kezd, hőseink egyre mélyebbre süllyednek, a legalja szintű utcai lerészegedésig és fekve hányásig aljasodva. Hogy sikerül-e végül feltápászkodniuk, és helyrehozniuk a kárt, melyet másokban és magukban tettek, nem mondom el — legyen elég annyi, hogy a Még egy kört mindenkinek egy kicsit sem tanmese az alkohol káros hatásairól. Vinterberg munkája inkább amolyan kisvárosi Harcosok klubja, melynek hősei leginkább az elismertséget, a megoldást keresik saját életük rossz döntéseire. Martin házassága romokban, Nikolajt (Magnus Millang) gazdag felesége tartja rövid pórázon, Tommy (Thomas Bo Larsen) pedig beteg kutyája mellett él magányosan. A Még egy kört mindenkinek tehát egy keserédes kapcsolati dráma, melyben a tanárok nem unalmukban, hanem végső elkeseredésükben nyúlnak az alkoholhoz mint problémáktól hemzsegő életük és önbecsülésük helyrebillentésének lehetséges eszközéhez. 

Ritkán kerül egy film középpontjába néhány középkorú, kapuzárási pánikkal küzdő felnőtt férfi, hogy aztán egy szórakoztató és könnyed vígjátéknak tűnő, lassacskán azonban mélyen emberi drámává alakuló moziban alakítson fergetegeset. A Még egy kört mindenkinek egyszerűen kiváló alkotás, mely megrészegítő és kijózanító egyszerre. Vinterberg ismét rendezett egy kötelező filmet.

Képek: puliwood.hu