A Chicagóban kikotyvasztott „savas eső” az Egyesült Államokon kívül egyre inkább Európára hullott. Mindenki, aki abban az időben jelentős zenei producerként tevékenykedett, nekiállt TB-303-asokkal manipulált, 4/4-es ütemű zenét gyártani.
Ráadásul az európai acid zenének nemcsak audiováltozata, hanem vizuális megjelenítése is volt, mégpedig a mindmáig népszerű smiley, a kedvesen vigyorgó sárga fej.
Az úgynevezett acid fej Danny Rampling Schoom nevű klubjában, egy 1988 januárjában elinduló partisorozat plakátjain jelent meg először. Az Egyesült Államokban a Phuture projektum mellett Maurice (Maurice Joshua), a kubai bevándorló Armando, Mr. Lee (Lee Haggard), Robert Armani, Dj Skull (Ron Maney), Mike Dearborn és Joey Beltram volt az acid house jelentősebb képviselője. A későbbiekben még egy nagyszerű alkotó csatlakozott hozzájuk, nem más, mint Josh Wink.
Európában szintén minden elektronikus nagyhatalomnak számító országban volt néhány személy, aki az acid zenét a technóval, a house-szal vagy éppen a trance-szel ötvözte.
Ebben az időszakban az acid mint fogalom mindenütt elterjedt. Művésznévként is használták. Még Acid Jesus és Acid Maria is feltűnt a zenei színtéren. Természetesen a címadás is az új, hódító stílust hirdette. A teljesség igénye nélkül íme néhány előadó és dalcím: Farley Jackmaster Funk — Acid Life, Mr. Lee — Art of Acid, The Jolly Roger Team — Acid Man, Daz Saund — Acid Faze, Emmanuel Top — Acid Phase, Liquid Bass — Acid Raiser, Bobby Konders — Nervous Acid, Choice — Acid Eiffel, DMA Project — Acid Love, Exite — We Love Acid, Tyree — Acid Over.
Nemcsak a férfiak kedvelték ezt a stílust, hiszen a holland Miss Djax, avagy Saskia Slegers, a korszak egyik közkedvelt előadója nő volt. Abban az időszakban a női lemezlovasok fehér hollónak számítottak. Az 1989-ben megalakult Djax Kiadóval kezdődött el egyébként Eindhoven városának technótörténelme.
