A kilencvenes évekhez közeledve egyre inkább London válik a house zene fővárosává. Egy-egy előkelő helyen történő fellépés, vagy az angol zenei sikerlistákon való szereplés, óriási lehetőséget jelentek a zenészek számára. Főként azért, mert a brit fővárosból terjed tovább a modern zene Európa más részeire.
Például Lil Louis (aki Bobby Sims, BB King mellett játszó egykori híres bluesgitáros fia), 1989-ben a Diamond kiadónál kiadott French Kiss szerzeményével az angol toplisták előkelő második helyén landolt és ezáltal futott be világszerte. Lil Louis zenei világát így lehet röviden összefoglalni: R&B stílus érzéki vokállal fűszerezve, illetve garage zene jazzy hangzással, valamint dupla basszussal megspékelve.
Az ilyen típusú zenéknél a szaxofon is egyre nagyobb szerepet kap a zongora mellett. Ezt támasztja alá Louis Journey With The Lonely című albuma, amelyet 1992-ben adtak ki az Epic kiadónál. Az albumon szerepeltek a Share, a Club Lonely és Do U Love Me című szerzemények.
A Chicagói House stílus kapcsán azonban nemcsak Londont, hanem az Egyesült Államokban Detroit városát is érdemes kiemelni. Itt működött egykor a Music Institut nevű klub, amely a nyolcvanas évek végén központi helye volt az underground house zenének. Ez a klub volt Detroit válasza a legendás New York-i Paradise Garage szórakozóhelyre. Itt játszott esténként Anton Miller, Ron Trent és Chez Damier is. Chez Damier és Trent később két house kiadót is alapított, a Balance-ot és a Prescription-t.
Szinte minden fontosabb chicagói zenész valamilyen más stílust is bevont a house zenébe. Mindez Damiernél és Trentnél sem alakult máshogy, ők a dub stílust ötvözték a house zenével. Az ezredforduló felé haladva a két zenész a francia Distance kiadónál tűnt fel. Ezt követően Trent 2002-ben a brit R2 kiadónál jelenteti meg zenei válogatását. A Musical Reflections albumán Herbie Hancock mellett, a 4 Hero és az Atjazz felvételei is feltűnnek.
