Sem Chicago, sem Detroit városáról nem lehet azt állítani, hogy a nyár, a tenger vagy éppen a pálmafák birodalma. Ettől függetlenül a szintetizátoroknak és a dobgépeknek köszönhetően egykor varázslatos, forró nyáresti zenei hangzás alakult ki ezekben a városokban.
Az afroamerikaiak ösztönszerű ritmusérzékéből, illetve zeneszeretetéből adódó, neongömbökkel, továbbá világító „varázsszőnyegekkel” megtűzdelt diszkóvilág a 70-es években már javában tombolt. A diszkó, a funk és a soul tehát adva volt a modern elektronikus zene számára. Egy New York-i származású fiatalembert, Frankie Knucklest pedig ugyanúgy elvarázsolták a diszkó fényei és hangjai, illetve a béke szigeteként megélt 70-es évek, mint a legtöbb embert akkoriban. Frankie Knuckles 1972-től barátjával, Larry Levannal a Gallery nevű klubban (melyben például Loleatta Holloway is dolgozott mint előadóművész) kezdte elsajátítani a diszkózene mixelési technikáit. 1977-ben Chicagóba ment, ahol 1982-ig pörgette a lemezeket egy használaton kívüli üzemi raktárban, melyet természetesen klubbá alakítottak át. E szórakozóhely neve azóta fogalommá vált az elektronikus zene történetében. A legendás Warehouse klub vált a house zenei stílus névadójává. Knuckles koncepciója egyszerű volt. A hetvenes évek diszkó stílusát oly módon alakította át, hogy a szórakozni vágyók még jobban tudjanak rá táncolni, miközben a zene a lemezlovas számára is irányíthatóbbá, keverhetőbbé, avagy mixelhetőbbé vált.
