Visszatért a Dóm tér csillagtetős színpadára az előző évad önálló szuperprodukciója, a Grammy-díjas Sylvester Lévay és Michael Kunze nagyszabású musicalje, a Rebecca. A zenés mű Daphne du Maurier világsikerű regénye alapján készült — a magyar olvasók A Manderley-ház asszonya címen ismerik.
A Szegedi Szabadtéri Játékok közönsége júliusban hat estén át élvezhette a különleges, hol fényűző, hol egy kissé félelmetes és titokzatos látványvilágot, a csodálatos dallamokat, izgulhatott és borzonghatott a fordulatos cselekményen.
Aki olvasta a könyvet, megállapíthatja, hogy Béres Attila rendezésében visszaköszön a jól ismert történet. Rövid ismeretség után a szerény, csendes és jelentéktelen — még a nevét sem tudjuk — társalkodónő lesz az új Mrs. de Winter, a megnyerő és gazdag Maxim de Winter második felesége. A lord első felesége, a csoda szép Rebecca rejtélyes módon vesztette életét, vízbe fulladt, annak ellenére, hogy kiváló hajós volt. Az újdonsült asszonyka a férjével annak vidéki otthonába, a legendás Manderley-be költözik, melyet az első pillanattól ridegnek és barátságtalannak talál. A fojtogató légkörben nyomasztóan nehezedik rá az első Mrs. de Winter emléke, aki mintha ott bujkálna a ház minden szegletében és tárgyában. Hogy ez biztosan így legyen, arról tesz Mrs. Danvers, a szigorú házvezetőnő is, aki nemcsak bálványozza az előző úrnőjét, hanem egy kicsit szerelmes is belé, és úgy viselkedik, mintha még élne. A helyzetet súlyosbítja, hogy Maxim hangulata is egyre fagyosabbá válik a sötét emlékekkel teli otthonában. Ráadásul a megrongált és elsüllyedt hajóban váratlanul megtalálják Rebecca holttestét, pedig korábban a férj egy másik tetemet azonosított a feleségeként. Ismét vizsgálni kezdik az asszony halálának körülményeit…
A történetet a mindvégig névtelen főszereplő meséli, aki azt sem hallgatja el, hogy a főúri lakot nemcsak a jólét és a gazdagság jellemzi, hanem a titkos bűntudat és a szorongás is. Az új asszony retteg a házvezetőnőtől és az első feleség kísértésétől, de leginkább attól, hogy ő fel sem érhet a csodanőként emlegetett Rebeccához, aki magas volt, büszke, kiválóan sportolt, látszólag mindenki kedvelte, de — mint kiderül — ő csak saját magát szerette, és nyíltan csalta a férjét, akivel csak tehette. Maxim de Winter fél a botránytól — a válás ezért szóba sem jöhetett nála —, majd a bűntett leleplezésétől.
Béres Attila rendezésében valódi sztárgárda kelti életre az emblematikus szereplőket. Gubik Petra (a második Mrs. de Winter), Dolhai Attila (Maxim de Winter), Janza Kata, Gallusz Nikolett (Mrs. Danvers — váltott szereposztásban), Udvaros Dorottya (Edythe Van Hopper — betegség miatt három este Bordás Barbara „ugrik be” a helyére), Bálint Ádám (Frank Crawley), Füredi Nikolett (Beatrice Lacy), Gömöri Krisztián (Giles Lacy), Szaszák Zsolt (Ben), Barnák László (Julyan ezredes), Szőcs Artur (Jack Favell), valamint a szegedi és az országos színpadok több kiválósága is színre lép a nagyszabású produkcióban.
A baljós Manderley-kastély és a musical többi helyszíne Horesnyi Balázs grandiózus díszletének, Madarász „Madár” János káprázatos videografikáinak és Béres Attila pazar világítástervének köszönhetően elevenedik meg. A szereplők, valamint a nagyszámú táncos és statiszta Velich Rita kiváló korabeli jelmezeit viselik. A koreográfus Tihanyi Ákos, a zenekar vezetője Bolba Tamás.
A történet szövevényes, meglepetésektől sem mentes, a dallamok többsége fülbemászó, a látvány lélegzetelállító, a színészek brillíroznak, vagyis a siker garantált. Mrs. Danvers két megszemélyesítője kiváló — én Gallusz Nikolettet láttam, de nyilván Janza Kata sem marad el tőle —, noha sokkal izgalmasabb az a változás, amelyet Gubik Petra mutat az általa alakított karakter jellemének kidolgozásában. Tanulságos megfigyelni, hogyan lesz az esetlen ruhákat viselő második Mrs. de Winterből — aki kezdetben még arra a kérdésre sem tud válaszolni, milyen mártást adjanak a báránysülthöz, inkább meghunyászkodva mondja, legyen az, amit Rebecca szeretett volna — egy erős, a házasságát védő és a férje mellett minden körülmények között kiálló asszony. Különösen, miután rájön, hogy Maxim már nem szerelmes Rebeccába, és a korábbi viszonyukat is inkább a gyűlölet itatta át.
Mondjuk el azt is, hogy az 1938-ban megjelent Rebecca regényből, melyet gótikus romantikus lélektani thrillernek is neveznek, 1940-ben készült el az első, fekete-fehér, amerikai film Alfred Hitchcock rendezésében, A Manderley-ház asszonya címmel. És meg is kapta a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. A három főszerepet Laurence Olivier, Joan Fontaine és Judith Anderson játssza. Az alkotás nem a hatásvadász és drámai effektusaival, inkább a lélektani kiszámíthatatlanságával, a rejtély fokozásának képességével tűnik ki. A történetet egyebek között 1997-ben, majd 2020-ban ismét megfilmesítették.
„Az éjszaka álmomban megint Manderley-ben jártam” — ezzel a sokszor idézett mondattal kezdődik Daphne du Maurier regénye, Alfred Hitchcock filmadaptációja és a Szegedi Szabadtéri Játékok előadása is.
Fotók: Tari Róbert/Szegedi Szabadtéri Játékok
