Kirakatrendező, esernyőjavító, üvegestót — ezek is olyan szakmák, amelyeket ma már senki nem választ. Csiki bácsi után sem valószínű, hogy sokan pannófestőnek állnak. Mit is takar pontosan ez a munka? Pannófestő abból lehetett, aki nagyon pontosan rajzolt, írt, jól be tudta osztani egy óriási, fehér papíron, hogy azon miként lesz szépen arányos minden egyes szó, vigyázott, hogy ne lógjon le semmi, de rákerüljön minden fontos információ.

— Mindig mást kellett kiemelni. Természetesen egy előadás címe mindig a legfontosabb, de kiemelhetjük a főszereplőt, a rendezőt, a bemutató dátumát, kisebb betűvel kerül a pannóra a jegy ára, és sorolhatnánk. Máshogy kell egy operát reklámozni, megint máshogy egy drámát. Ezért megesik, hogy néha megnézek egy próbát, mielőtt munkának állok. Ki kell választani a betűtípust, a színeket s azt, hogy a betűk mellé mi kerüljön. Karácsonyi műsorra egy csengő, a néptánchoz népi motívumok — meséli Csiki bácsi, aki becenevét testvére után kapta, akit Kicsinek neveztek, pedig 2 méternél is magasabb ember volt, s ő, hogy ne legyen Kicsi, Csiki lett.

A pannók tehát kézzel készített reklámfelületek. Ez az első számú feladatuk: hogy ismertessék, egy eseményt mikor és hol rendeznek meg. Az első pannóját olyan régen készítette, hogy már nem is emlékszik rá. Amióta az eszét tudja, rajzolt, s ez lett a szakmája is, ezt tanulta ki. Dolgozott a nagykikindai művelődési házban és a kultúrotthonban is.

— Annak idején a plakátokat is kézzel írták, nem volt nyomda. Kikindán az Egység Művelődési Egyesület pannóit a mai napig én készítem. A plakátokat már ők is nyomtatják, sokszorosítják. És vannak még pannók a városban, de azokra már digitális képek kerülnek, nem kézzel festettek. A miénk a mai napig kézzel készül. Csak sajnos utánpótlás nem nagyon van.

Volt korszak, amikor a pannók mellett ő volt a kulisszafestője is a József Attila Színtársulatnak. Kovács Frigyes színész, rendező több alkalommal dolgozott a nagykikindai csapattal, ebben a korszakban például Csiki bácsi készítette és festette a kulisszákat, azaz a díszletelemek háttereként működő, helyszínt jelző nagy felületeket.

— Amikor Kovács Frigyes az Antigonét rendezte, a bemutató napja volt, jött a közönség. Sok statiszta, hatalmas kulissza. Elindult az előadás, s amíg az első felvonást játszották, én még festettem a harmadik felvonás kulisszáit. (Nevet.) És nem ez volt az egyetlen ilyen eset, hogy majdnem nem lett kész. Dekoráltam termeket is különféle eseményekhez, mint az újévezés, aratóünnepség vagy egy ünnepi vacsora a hotelban.

Az Egység ME három monográfiát jelentetett meg az évek során, a 40, az 50 és a 60 éves jubileumokra, az ezekbe kerülő fotókat is Raffa József válogatta össze, aki egyéb intézmények monográfiáin, könyvein is dolgozott. Az viszont sohasem fordult meg a fejében, hogy színpadra lépjen.

— Énekelni és táncolni nem szerettem volna színpadon, színész sem vagyok, de egyszer bekerültem egy kórusba. A feleségem ugyanis, aki zenetanárnő, beszervezett, hogy én is álljak be a kórustagok közé, hogy többnek tűnjenek, de énekelni ne merészeljek, csak tátogjak.

Kötődik Nagykikindához, mint mondja, szeret itt élni, persze van, ami nem tetszik neki, de mégis itt érzi magát jól és otthonosan.

— Gyerekkorom óta itt élek, sokat sétáltam a korzón, végigmentem saroktól sarokig, aztán megint vissza, mindenhol történt valami, zajlott az élet. Mostanában kevesebbet járok ki, ma már bicegve korzózok. Pannófestést is már csak az Egységnek vállalok, a legújabb, Himnusz című előadáshoz is készül.

Király Sándor rendező ezt meg is erősítette egy fotóval, és megsúgta, 2011 óta minden elkészült pannó után elosztanak egy hideg sört Csiki bácsival. Mint mondja, se többet, se kevesebbet.

A szerző és az Egység ME felvételei