Budapesten rendezik meg az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust szeptember 13-a és 20-a között. A római katolikus egyházban a XIX. század végén indult egy mozgalom, mely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a legszentebb és a sokszor legmegfoghatatlanabbnak tartott hittitkot, az Eucharisztiába vetett hitet közelebb vigye az emberekhez.
Katolikus életünknek a legközpontibb része az Eucharisztia — magyarázza ft. mgr. Szakály József címzetes prépost, a szabadkai kertvárosi Jézus, a munkás templom plébánosa. — Ez egy görög szó, melyet a latin sem fordít át, és a különféle világnyelvek sem. Ékes anyanyelvünk kísérletet tett arra, hogy lefordítsa a szó különböző vonatkozásait, de igazából egyetlen szóval nem lehet lefordítani. Az Eucharisztikus Kongresszus arra tesz kísérletet, hogy a különböző jelentéstartalmakat láthatóbbá, megfoghatóbbá tegye, hiszen az Eucharisztia egyszerre jelent olyan közösségi hálaadó imát, amelyet az Úr Jézussal és az Úr Jézusban mondunk el, tehát az Úr Jézusban formálódó közösség és az egyház közössége végez. De jelent az Eucharisztia konkrét szertartást, magát a szentmisét, annak teljes rítusát, szertartásrendjét. Ezenkívül jelenti az Oltáriszentséget is, tehát Krisztus valóságos jelenlétét a kenyér és a bor színe alatt, melyeket mi, nyugati keresztények nem egyszerűen csak magunkhoz veszünk a szentmisén, hanem imádásra is kiteszünk, és különleges imádságos formában, leborulva az átváltoztatott kenyér előtt magát az Úr Jézust imádjuk.
Nem ez az első világkongresszus Budapesten, 1938-ban szintén a magyar főváros volt a szervező, akkor a magyarság egy csodálatos jubileumot ünnepelt Szent István király halála kapcsán, és egy különleges ajándék volt, hogy a magyar nemzet lehetett a rendező — hangsúlyozza.
Ha megnézzük a korabeli felvételeket, látszik, hogy akkor a valóságos jelenlétre helyeztük a hangsúlyt, tehát az Oltáriszentség és annak imádása kapott központi szerepet. Az emlékezetes szentségimádások, éjszakai virrasztások, a gyönyörű körmenet a Hősök terére, ahol a római Szent Péter-bazilika pápai oltárának a mását építették fel. A mai napig hallatlanul népszerű az 1938. évi világkongresszus himnusza, a Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat kezdetű egyházi ének, ezért Erdő Péter bíboros úgy rendelkezett, hogy a mostani világkongresszusnak is, egy kissé modernebb hangszerelésben, ez legyen az egyik fő éneke. 1938-ban arra helyezték a hangsúlyt, hogy az Oltáriszentség kapcsoljon össze különböző nyelvű, kultúrájú népeket, a himnusz refrénje ezt fejezi ki — „Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett, / Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!” —, azt a hallatlan békevágyat, amely a ’30-as évek végén Európában a keresztényeket jellemezte.
A nyitószentmisén több ezer elsőáldozó először találkozik majd a szentségi Jézussal, az egyik leglélekemelőbb pillanat lehet a Kossuth téren, a Parlament előtt felállított szabadtéri oltárnál bemutatott szentmise, mely egy ministránstalálkozó is lesz, ezt követi majd az oltáriszentségi körmenet, a Kossuth térről fáklyás felvonulás vezet majd a Hősök teréig, végig az Andrássy úton — sorolja az atya.
A kongresszus zárószentmiséjére a pápa egy legátust küld, tehát egy bíborost, aki az ő nevében vezeti majd a zárószentmisét, és az egész világegyház szíve ott fog dobogni a magyar nemzet legszentebb terén, a Hősök terén, melyet nemcsak a ’38-as világkongresszus szentelt meg, nemcsak az, hogy ott van az ismeretlen katona sírja, hanem az is, hogy az első pápalátogatáskor, 1991-ben Szent II. János Pál pápa is ott mondott szentmisét.
A Szabadkai Egyházmegye is szeretne csatlakozni a világkongresszushoz, Msgr. Nagy József püspöki helynök vezeti a felkészülést, ő az egyházmegye hivatalosan kinevezett koordinátora. Figyelni kell a templomi hirdetéseket, az egyes plébániákon már elkezdődött a felkészülés, mellyel az Eucharisztia hármas jelentéstartalmát szeretnék külön-külön felfedezni. A kongresszus ingyenes utaztatást szervez, melybe az egyházmegye is bekapcsolódik.
