home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Az asztalitenisztől az infomatikáig ...
Tóth Tibor
2011.05.04.
LXVI. évf. 18. szám
Az asztalitenisztől az infomatikáig
 ...

Az asztalitenisztől az infomatikáig
Námesztovszki ZsoltA bajsai Námesztovszki Zsoltról először sportpályafutása kapcsán hallottunk, hiszen asztaliteniszezőként egyéniben egyszer, csapatban pedig kétszer országos bajnokságot nyert, tagja volt a válogatottnak, majd edzőként is több kiváló játé...

Az asztalitenisztől az infomatikáig
Námesztovszki Zsolt

A bajsai Námesztovszki Zsoltról először sportpályafutása kapcsán hallottunk, hiszen asztaliteniszezőként egyéniben egyszer, csapatban pedig kétszer országos bajnokságot nyert, tagja volt a válogatottnak, majd edzőként is több kiváló játékos útját egyengette a siker felé vezető úton. Időközben a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon szerzett oklevelet, jelenleg tanársegédként oktatási informatikát tanít ott. Vele készült az alábbi beszélgetés.
- Mikor határoztad el, hogy tanári pályára lépsz?
- A topolyai általános gimnázium befejezése után döntöttem így, beiratkoztam az akkor még Zomborhoz tartozó tanítóképző karra. Tanulmányaimmal párhuzamosan asztaliteniszeztem és edzősködtem Topolyán meg Magyarországon egyaránt, tehát már a tanítóképző előtt is sokat dolgoztam gyerekekkel. Tanulmányaim befejezése után kaptam egy nagyon kedvező magyarországi ajánlatot: két évig Soltvadkerten éltem, a magyar válogatottban játszó, vidéken élő játékosokat - a többi között a több Európa-bajnoki érmet nyert Ambrus lányokat, illetve Palatinus Martint - edzettem. A tanítóképző önállósulásakor, azaz a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar megalakulásakor - ekkor már magiszteri tanulmányaim vége felé jártam - felajánlották: töltsem be az informatika és az informatikai jellegű tantárgyak tanársegédi állását. Elfogadtam.
- Azonnal igent mondtál a felkérésre, vagy hezitáltál egy picit?
- Rögtön igent mondtam, habár a szerződésem akkor még a soltvadkerti klubhoz kötött. Elég nehéz volt az első fél év, hiszen Soltvadkerten edzősködtem, Szabadkán tanítottam, hétvégén otthon, Bajsán tartózkodtam, valójában egyszerre három helyen éltem. De ekkor már belemélyedtem a doktori disszertációm megírásába, a tudományokba. Az asztalitenisztől sem szakadtam el teljesen, Topolyán a felnőtt csapattal a II. ligában játszunk, emellett kisgyerekekkel is foglalkozom.
- Szakmaként vagy hivatásként tekintesz-e a tanári pályára?
- Természetesen hivatásként. Az egyetemi tanári pálya egy kicsit különbözik az általános vagy a középiskolai tanári pályától, mivel a felsőoktatásban jelentős szerepet játszik a kutatómunka. Tehát az oktatáson kívül kutatással, felmérésekkel, kísérletekkel, új modellek alkotásával is foglalkozunk. A kutatás a magiszteri és a doktori munkák része, s az egyetemi rendszerben fontos előrehaladáshoz is meghatározott számú publikáció szükséges, ami a kutatómunkán alapszik. A magiszteri titulust 2008-ban szereztem meg, jelenleg a doktori disszertációm megvédése előtt állok, a nagybecskereki Műszaki Karon jelentettem be ezt. Az oktatási informatika nagyon sok szakterületet érint, a lényege: hogyan segíthet a számítógép a tanároknak, tanítóknak az oktatásban.
- Hogyan emlékszel vissza a pályád kezdetére?
- A tapasztalathiány kissé megnehezítette az első lépéseket, de csakhamar sikerült beilleszkednem. Nagyon hálás vagyok volt a tanáraimnak, elsősorban Káich Katalin dékán asszonynak, aki visszahívott Magyarországról, és mind az informatika oktatásában, mind az informatikai környezet (számítógépek, wireless-hálózat, interaktív táblák stb.) kialakításában támogatott. Köszönettel tartozom egykori, ma már nyugdíjas tanáromnak, dr. Pintér Jánosnak is, aki a gyakorlati oktatás terén szabad teret adott számomra.
- Nem sokkal vagy idősebb hallgatóidnál. Nehéz volt ezt megszokni?
- Egy kicsit furcsa, de nagyon érdekes helyzet ez. Tanítványaim zöme 20-21 éves, de vannak idősebb, 27-28 éves hallgatóim is. A nálam fiatalabb hallgatóimat normális esetben tegezném, tanárként viszont magázzuk egymást, az idősebb tanáraimat pedig, amióta kollégák lettünk, tegezem. Egy teljesen fordított helyzet állt elő, de már megszoktam és alkalmazkodtam hozzá.
- Milyen egy jó tanár?
- Egy jó informatikatanárnak állandóan követnie kell a változásokat. Amikor erre a pályára léptem, többen is mondták, hogy ez elég problémás tudományterület, mivel nagyon gyorsan fejlődik, s nem ajánlják, mert gyorsan elveszítem majd a fonalat. Úgy érzem, ha valaki nem képes annyi időt szentelni a hivatásának, ami elegendő ahhoz, hogy kövesse a területén végbemenő változásokat, s előre lássa az újabbakat, akkor az igazából nem idevaló. Nagyon fontos a tananyagfejlesztés is. Felmérések igazolták, hogyan tanulnak leghatékonyabban az egyetemisták. Bejönnek, lehallgatják az előadást, számítógépen elvégezzük a gyakorlati dolgokat, de egyre inkább követelmény, hogy az anyag legyen fent PDF-ben a világhálón, legyenek elektronikus próbatesztek, prezentáció, bemutatás külső linkekkel gazdagítva. Sok időt szánok a tananyag fejlesztésére, hallgatóim egy helyen megtalálják a nekik szükséges anyagot, saját blogot vezetek, ahol szintén minden megtalálható. Egy keretrendszerbe bejelentkezve a hallgatók tesztelhetik saját tudásukat, próbateszteket tölthetnek ki, ellenőrizhetik, hol is tartanak a tanulási folyamatban. Különféle bemutatók készítése, multimédiás eszközökkel, filmklipekkel való alátámasztása igen vonzó a hallgatók számára. Egy hatásos prezentációra mindenki felkapja a fejét.
- Mit tanácsolsz a pályakezdés előtt álló fiataloknak?
- Sokan a külföldön való továbbtanulás és az itthon maradás között vacillálnak. Fontos, hogy olyan pályát válasszanak, amit szeretnek, s amellyel munkába is tudnak állni. Főként azok voksolnak a Magyarországon való továbbtanulásra, akik fenntartással fogadják a szerb tannyelvű továbbképzést. De hát még a legkeményebb szakszövegekkel is meg lehet birkózni egy hónap alatt. A másik problémás dolog a diplomahonosítás. Sokan olyan szakot fejeznek be, ami nálunk nem létezik, s ilyenkor gondot okoz a diploma honosítása. A fiataloknak el kell dönteniük, hol is szeretnének majd munkába állni, hol képzelik el jövőjüket, s ez nagymértékben meghatározza, hol is tanuljanak tovább. Amikor ezt eldöntötték, akkor kiválaszthatják, mely szakirány a megfelelő a számukra.
- Mit csinálsz, amikor épp nem tanítasz?
- Asztaliteniszezek, paintballozunk, valamint a családommal és a barátnőmmel töltöm az időm. Szeretek kirándulni, utazgatni. Rengeteget dolgozom otthon, a tananyag fejlesztésére sok idő elmegy, s olyan dolgokat próbálok megtanulni, amivel nálunk még senki nem foglalkozott. Mostanában az interaktív táblákkal foglalkozok alaposabban, fejlesztéssel próbálkozom, illetve azokat a rendszereket tesztelem, amelyeket Szerbiában még nem teszteltek és még nem próbáltak ki az oktatásban. Szeretném beépíteni az interaktív táblát a hagyományos oktatásba, lemérem, mennyire hatásosak a különféle modellek, mennyire motiváltak a résztvevők - fejezte be beszélgetésünket Námesztovszki Zsolt, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar oktatási informatika tanársegédje.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..