Ilyenkor, novemberben már korán sötétedik, a délutáni órákban már az orráig sem látna az ember, ha nem volna közvilágítás. Márpedig akkoriban, hetvenhét évvel ezelőtt nem égtek a lámpák a falu gondterhelt, ködös utcáin, és kijárási tilalom is volt, így az este 9 óra tájban végigvonuló tömeget szinte senki sem láthatta.
Nem látta ezeket az embereket senki, de mindenki tudta, hogy szörnyűség készül, hogy hetek óta íródnak a listák a háborús bűnösök névsorával. A listán azonban többségében civilek szerepeltek. Ártatlan családapák, nagyapák, fiak, férjek, barátok. A tömegsírt már korábban kiásatták, az éj leple alatt pedig belelőtték a Bajmok központjából összekötözve kitoloncolt vélt vagy valós bűnösöket. Aki túlélte volna a golyót, aki nem kapott halálos sebet, azt élve temették el. Álmukat azóta is őrzi a vén akácfa és néhány évtizede a köré emelt Emléktemető is.
A bajmoki Dózsa György Magyar Művelődési Központban először harmincegy évvel ezelőtt tartottak megemlékezést ezen a helyen, egészen addig viszont csak titokban, sokszor rettegve jártak ide ki a tömegmészárlás emléknapján, halottak napján a hozzátartozók, leszármazottak. Nagy bátorság kellett ehhez, és ezért elismerés jár nekik — mondta el ünnepi beszédében dr. Pásztor Bálint, a Szabadkai Városi Képviselő-testület elnöke.
— Az itt nyugvó áldozatok az életükkel fizettek egy korábbi, ugyanilyen igazságtalan öldöklésért anélkül, hogy esélyük lett volna az igazságra. És a bajmoki akácfa sajnos csak egyike azoknak a helyszíneknek, amelyek az értelmetlen öldöklésről, a nemzeti-ideológiai alapú kivégzésekről tanúskodnak. Ahogyan a megfélemlítésnek, úgy a tények felfedésének, az igazság megismertetésének, a megbékélésnek és a jövőbe tekintésnek is vannak eszközei. A 2014-ben eltörölt kollektív bűnösség kiváló első lépés, és jelenleg is folyamatban van a tények feltárása, illetve az események nyilvánosságra hozatala, mindez állami szinten. Meggyőződésünk volt, hogy ez az egyetlen járható út. Felvállaltuk, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a körülmények feltárása, illetve azoknak a tényeken és csakis a tényeken alapuló tisztázása, valamint az igazságnak megfelelő, méltó lezárása érdekében, hogy akár személyes érintettként, akár közösségként tovább tudjunk lépni. Mert valljuk, hogy a múlt tisztázása teremti meg azt a jelent, amellyel biztonságos jövő építhető.
Az 1944—45-ben történtekről Halász Tibor bajmoki történész tartott rövid, ám átfogó és részletes ismertetőt, majd ft. Erhard Róbert apátplébános vezetésével közös imát mondtak az egybegyűlt megemlékezők. A tömegsírok fölé helyezett kőtáblákra a kegyelet virágait és koszorúkat helyeztek el a település és Szabadka Város vezetői, a leszármazottak, valamint politikai pártok és szervezetek, a nemzeti tanácsok, egyesületek, továbbá a Hagyományápoló és Kegyeleti Bizottság tagjai. A rendezvény gyertyagyújtással ért véget.
Fényképezte: Szalai Attila