Az ártatlanul kivégzettek emlékére kongott a harang
Balázs Szilvia
2021.11.02.
LXXVI. évf. 43. szám
Az ártatlanul kivégzettek emlékére kongott a harang

Az 1944—45-ben kivégzettekre emlékeztek a bajmoki akácfánál is

Ilyenkor, novemberben már korán sötétedik, a délutáni órákban már az orráig sem látna az ember, ha nem volna közvilágítás. Márpedig akkoriban, hetvenhét évvel ezelőtt nem égtek a lámpák a falu gondterhelt, ködös utcáin, és kijárási tilalom is volt, így az este 9 óra tájban végigvonuló tömeget szinte senki sem láthatta.

Nem látta ezeket az embereket senki, de mindenki tudta, hogy szörnyűség készül, hogy hetek óta íródnak a listák a háborús bűnösök névsorával. A listán azonban többségében civilek szerepeltek. Ártatlan családapák, nagyapák, fiak, férjek, barátok. A tömegsírt már korábban kiásatták, az éj leple alatt pedig belelőtték a Bajmok központjából összekötözve kitoloncolt vélt vagy valós bűnösöket. Aki túlélte volna a golyót, aki nem kapott halálos sebet, azt élve temették el. Álmukat azóta is őrzi a vén akácfa és néhány évtizede a köré emelt Emléktemető is.

A bajmoki Dózsa György Magyar Művelődési Központban először harmincegy évvel ezelőtt tartottak megemlékezést ezen a helyen, egészen addig viszont csak titokban, sokszor rettegve jártak ide ki a tömegmészárlás emléknapján, halottak napján a hozzátartozók, leszármazottak. Nagy bátorság kellett ehhez, és ezért elismerés jár nekik — mondta el ünnepi beszédében dr. Pásztor Bálint, a Szabadkai Városi Képviselő-testület elnöke.

— Az itt nyugvó áldozatok az életükkel fizettek egy korábbi, ugyanilyen igazságtalan öldöklésért anélkül, hogy esélyük lett volna az igazságra. És a bajmoki akácfa sajnos csak egyike azoknak a helyszíneknek, amelyek az értelmetlen öldöklésről, a nemzeti-ideológiai alapú kivégzésekről tanúskodnak. Ahogyan a megfélemlítésnek, úgy a tények felfedésének, az igazság megismertetésének, a megbékélésnek és a jövőbe tekintésnek is vannak eszközei. A 2014-ben eltörölt kollektív bűnösség kiváló első lépés, és jelenleg is folyamatban van a tények feltárása, illetve az események nyilvánosságra hozatala, mindez állami szinten. Meggyőződésünk volt, hogy ez az egyetlen járható út. Felvállaltuk, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a körülmények feltárása, illetve azoknak a tényeken és csakis a tényeken alapuló tisztázása, valamint az igazságnak megfelelő, méltó lezárása érdekében, hogy akár személyes érintettként, akár közösségként tovább tudjunk lépni. Mert valljuk, hogy a múlt tisztázása teremti meg azt a jelent, amellyel biztonságos jövő építhető.

Az 1944—45-ben történtekről Halász Tibor bajmoki történész tartott rövid, ám átfogó és részletes ismertetőt, majd ft. Erhard Róbert apátplébános vezetésével közös imát mondtak az egybegyűlt megemlékezők. A tömegsírok fölé helyezett kőtáblákra a kegyelet virágait és koszorúkat helyeztek el a település és Szabadka Város vezetői, a leszármazottak, valamint politikai pártok és szervezetek, a nemzeti tanácsok, egyesületek, továbbá a Hagyományápoló és Kegyeleti Bizottság tagjai. A rendezvény gyertyagyújtással ért véget.

Fényképezte: Szalai Attila

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..