A tanya egyik hűvös szegletében a gyerekek a népi játszótéren tölthették idejüket. Tésztát nyújtottak és szaggattak, lisztet, szóját és búzamagocskákat szitáltak, kukoricát morzsoltak, csutkából várat építettek, és még számos régi játékot, foglalatosságot próbálhattak ki.

— A XXI. században a technika vette át a főszerepet. A gyerekeknek egy picit el kell távolodniuk a telefontól, a laptoptól, és meg kell ismerkedniük ezekkel a természetes játékokkal. Ők nyitottak mindenre, csak meg kell mutatni nekik, hogy játszani így is lehet, hiszen a régi, hagyományos játékokkal is ugyanúgy szórakozhatnak, mint bármelyik számítógépes vagy műanyag játékkal. Csapatunkat évekkel ezelőtt csak felnőttek alkották, az idén már öt gyereket is magunkkal tudtunk hozni — mondta a zentai Kiss Noémi, a Kicsi meg a Forgó nevű aratócsapat tagja.

Aratás a szenttamási határban (

Az aratóverseny a hagyományos reggeli tálalásával kezdődött, az asszonyok szelték a kenyeret, a tányérokba kolbászt, szalonnát, túrót tettek, a férfiak pedig az aratáshoz nélkülözhetetlen szerszámokat készítették elő a munkára. A Törökfaluból érkezett Balla Imre gyerekkora óta arat.

— Szüleink valamikor napszámban arattak, munkájukért fejadagot kaptak cserébe. Otthon úgy arattunk, hogy édesapám kaszált, édesanyám a markot szedte, én pedig nyolcévesen bőgőztem. A főtt krumpliból, meggylevesből, tojásból, fokhagymából, vöröshagymából, házi kenyérből és szalonnából álló reggelit a földre tett zsákokon tálalták. A hagyományt nem ápolni, hanem megélni kell. Ahogy szüleink és nagyszüleink éltek, ahogy arattak, milyen nehéz munka árán került kenyér az asztalra. Akkoriban keresztekbe rakták a búzát, megvárták, hogy megszáradjon, hazavitték, és kazalban tárolták, amíg a cséplőgép el nem csépelte. A kaszás kivitte a kaszát a földre, és ott kalapálta, élesítette a szerszámot. Az elhullott kalászokat háromágú villával, bőgővel takarították össze. Sokfelé járunk hasonló jellegű rendezvényekre, néhány alkalommal Magyarországon, Kiskunfélegyházán és a Szekszárd melletti Bogyiszlón is bemutattuk a régmúlt aratási szokásait — mondta a Mezei Pacsirta Hagyományápoló Egyesület vezetője.

A gyerekek különféle alakzatokat készítettek tésztából

A szenttamási Búzavirág aratócsapat aratóreggelije szalonnát, kolbászt, főtt tojást, héjában főtt krumplit, hagymát, savanyított uborkát, fokhagymát, sárgabarackot és pálinkát tartalmazott.

— A kaszálást úgy végzem, ahogy édesapám tanította. A levágott búzát keresztekbe rakjuk úgy, hogy a kereszt nyugat felé nézzen. Egy keresztben általában tíz kéve kap helyet, ebből kilenc a gazdáé, a tizedik a mi napszámunk — mondta Nesebik György, a csapat egyetlen férfi tagja.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Radivoj Debeljački, Szenttamás község polgármestere és a községi tanács tagjai is. Kocsis Krisztián elégedetten állapította meg, hogy Vajdaság területéről több mint tíz csapat vesz részt a hagyományápoló rendezvényen.

— Jó látni a fiatalokat, akik szintén nagy számban vannak jelen, és megtapasztalhatják, hogy szüleink és nagyszüleink miként arattak ötven-hatvan évvel ezelőtt. Szenttamás Önkormányzata és a Magyar Nemzeti Tanács az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is támogatta a rendezvényt — mondta Kocsis Krisztián, a községi tanács kultúrával és oktatással megbízott tagja.

Az ízletes aratóreggeli

A Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja 1997 óta szervezi meg a hagyományos aratási ünnepséget. Robotka Angéla, az egyesület elnöke kiemelte, hogy az esemény célja hagyományaink megőrzése, átadása a gyerekeknek, egyszersmind szeretettel várják azokat, akik csatlakozni szeretnének az egyesülethez.

— Aratócsapatunknak a kilencvenhárom éves Rozi néni is tagja, aki ma is kivonul a parcellára, és aratni fog. Sok sikert kívánunk neki és a többi csapatnak, hiszen az aratásnak versenyjellege lesz. A bírálóbizottság pontozza a reggelit, a hagyományos terítéket, az öltözéket, a szerszámokat, a viseletet. Ahogy látom, rendkívül közkedvelt a népi játszóház, ahol a gyerekek természetes anyagokból készült játékokkal játszhatnak — mondta az elnök asszony, hozzátéve, hogy a három arató-, a hagyományápoló, a kézimunka-, a színjátszó, a két néptánc-, valamint a két énekcsoportból álló hagyományápoló klub mintegy 150 tagot számlál. Az aratási szokások mellett minden évben felelevenítik a farsanghoz, húsvéthoz és karácsonyhoz kötődő hagyományokat. Szenttamáson, Vajdaságban egyedülálló módon, még él a Krisztus-katonaság hagyománya, mely abból áll, hogy minden évben tizenkét fiatal legény őrzi Jézus sírját a templomban.

Mire az aratók a nyári hőségben a még inkább kimerítő munka végén visszatértek a tanyára, már elkészült a birka- és a sertéspörköltből álló ebéd, előtte azonban Zsúnyi Tibor, a szenttamási Szent Kereszt Felmagasztalása római katolikus plébánia plébánosa megáldotta az újbúzából sütött kenyeret. A napot néptáncosok és népdalénekesek fellépése tette még színesebbé, majd a hagyományos aratóünnepség közös ebéddel és zeneszó melletti barátkozással ért véget.