Pontosan egy évvel ezelőtt, 2021. október 6-án, a Hét Nap 40. számában szintén én írtam a heti jegyzetet, melynek címe A törökbecsei Hungária volt. Mindig szerettem azt a szobrot, de legutóbb sajnos akkor láttam, amikor a köztemetőben utolsó útjára kísértük tragikus hirtelenséggel elhunyt kolléganőnket/barátnőmet, Zséli Ágnest.
Az idén az októberi első lapszámunk címoldalára, a gyásznapunk előtt, ismét Hungária került. Szalai Attila kollégám ugyanis őt választotta ki, illetve rajzolta meg az aradi szoborkompozíció alakjai közül. Amíg Törökbecsén 1904 óta áll háborítatlanul, az aradi Hungáriát és társait nem kímélték meg a történelem viharai.
A Szabadság-szobrot 1890. október 6-án leplezték el. Már a megszületése sem mondható hagyományosnak, hiszen az elkészítésére kiírt pályázatot Huszár Alfréd nyerte meg, aki az 1885-ben bekövetkezett haláláig dolgozott a művön. Az alkotást, az eredeti terv átgondolásával, Zala György fejezte be. Először az Ébredő Szabadság alakja készült el, ezt a Harckészség és az Áldozatkészség követte, a végére maradt a Haldokló Harcos, illetve a csoport főalakja, a Hungária. A szobor talapzatán az 1849. október 6-án Aradon kivégzett tizenhárom tábornok bronz domborművét helyezték el. Az avatóünnepségen, 1890. október 6-án, a korabeli leírások szerint részt vettek a vértanúk családtagjai, Damjanich János felesége, Schweidel tábornok lánya, Leiningen tábornok fia, illetve a szabadságharc tisztjei közül Klapka György.
Az I. világháború után, Arad Romániához való csatolásakor, szinte azonnal felmerült a szobor lebontásának ötlete. 1923-ban előbb bedeszkázták, majd 1925-ben eltávolították eredeti helyéről, a Szabadság térről. A következő évtizedekben különféle helyeken tárolták, a többi közt az aradi vár árkában is. A restaurálása az 1999-ben Magyarország és Románia között létrejött megegyezés után kezdődött, az újraállításának dátuma 2004. április 25-e. Új helyén, a Tűzoltó téren, ahol kialakították a Megbékélés parkját, egy győzelmi kapuval osztozik, mely alatt román forradalmárok haladnak át. Azért, hogy a helyszín ne csak az ezeréves magyar múlt és az aradi magyar közösség élni akarásának, hanem a magyar—román békés egymás mellett élésének is a jelképe legyen, de ennek ellenére többször megrongálták.
Október 6-át, az aradi vértanúk emléknapját nemzetünk gyásznapként tartja számon. Az aradi tizenhármak példamutatása 173 évvel a kivégzésük után is a hazaszeretet, az összefogás és az igaz ügybe vetett hit töretlenségét bizonyítja.
