Interjú Fremond Árpáddal, a Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti képviselőjével, a parlament mezőgazdasági bizottságának tagjával
* Az ország gazdaságpolitikai húzóerejének a mezőgazdaságban kellene lennie. Ez még sincs épp így, sőt: úgy tűnik, mintha az ágazat egyik szektora sem fejlődne. A parlament mezőgazdasági bizottságának a tagjaként Ön hogyan értékeli az ország mezőgazdaságának, illetve iparának a helyzetét? Ezekből a szakágakból milyen fontosabb ügyek kerültek a parlament elé az elmúlt években?
- Minden ország számára az az ideális állapot, ha az ipara fejlett, a mezőgazdasága pedig ráépül erre az ágazatra. Nálunk azonban ez nem épp így van. A mezőgazdaságon belül például sokkal több a lehetőség, mint amennyit kiaknázunk. Tudnunk kell, hogy Vajdaság földterületeinek csaknem a 80%-a megművelhető, ezért kellene főként a mezőgazdaságra összpontosítani. A kormány például egymillió eurós kivitellel dicsekedik, melyet az agrár ágazatból sikerült nyernie. Arról azonban senki nem beszél, hogy jobb lenne, ha itt, az országban dolgoznánk fel az exportált termékeket. Ezáltal nemcsak új munkahelyeket teremthetnénk, hanem a feldolgozott termékekkel sokkal nagyobb haszonra is szert tehetnénk. Jelenleg a mezőgazdaságban a bizonytalanság a legnagyobb probléma. A termelők nem tudják, hogy mire számíthatnak. Ellentétben az Európai Unióban élő társaikkal, akiknek pontosan kidolgozott, egészen 2020-ig érvényes agrárstratégiájuk van. Ennek eredményeként minden egyes mezőgazdasági termelő tudja, hogy mire számíthat, és nem befolyásolja az sem, hogy milyen pártszínezetű kormány kerül majd hatalomra a jövőben. Ezzel ellentétben Szerbiában az elmúlt években tizenegy mezőgazdasági miniszter váltotta egymást, és mindegyikük eltérő gazdaságpolitikát folytatott. Ha nincs konkrét és kidolgozott stratégia, meghatározott jövőkép, akkor ezt az ágazatot nagyon nehéz lesz fejleszteni. A Vajdasági Magyar Szövetség képviselői kissé magukra is maradtak a belgrádi parlamentben a mezőgazdasági témák tárgyalásakor, akárcsak a bíróságok ügyében vagy Vajdaság vagyonának kérdésében. Ha más magyar képviselők vagy a Vajdaságért küzdő szerb képviselők is mögénk álltak volna, akkor nyilván sokkal hatékonyabbak lettünk volna céljaink elérésében. Mi mégis megmutattuk: egyedül is ki tudunk állni Vajdaságért. Ez az, ami megkülönböztet minket más újvidéki vagy belgrádi székhelyű pártoktól. Ezért mi a terepen is számot tudunk adni választóinknak arról, mi az, amit az elmúlt időszakban tettünk az érdekükben.
* Mi emelhető ki az elmúlt időszak tevékenységéből?
- Nagyon sok mindent ki tudnék emelni az eredményeink közül. Például a Vajdaság költésvetési pénzeinek a megszerzéséért folytatott harcot, melyet annak érdekében vívtunk, hogy a tartomány megkapja az állami költségvetésből az alkotmány szerint neki járó hétszázalékos összeget. A földművesek egészség- és nyugdíjbiztosításában történt kedvező változások is ide tartoznak, továbbá a tejfelvásárlás területén elért eredmények, sikerült ugyanis kedvező megoldást kiharcolnunk a termelők számára, a dohánytermelők számára pedig az elmaradt egyévi prémium kifizetését eszközöltük ki. A vagyon-visszaszármaztatási és rehabilitációs törvénynek és Vajdaság statútuma elfogadásának a kiharcolásában szintén nagyon fontos szerepe volt a VMSZ-nek.
* A jelenlegi kormány mindeközben mit tudott felmutatni a mezőgazdaság kapcsán?
- Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi kormánynak nem volt igazán fontos ágazat a mezőgazdaság. Nem tudott ugyanis élni a kínálkozó lehetőségekkel. Például az Európai Unió által a mezőgazdasági termékekre kiszabott árukiviteli kvótát nem tudta teljesíteni (a borjútőkehúsra vonatkozót leszámítva). Mint már említettem, a mezőgazdasági miniszterek egymást váltogatják, és mindegyikük más agrárelképzelésekkel kerül a hivatal élére.
* A VMSZ milyen agrárstratégiával vág neki a közelgő parlamenti választásoknak? Melyek a megvalósítható célkitűzések?
- A VMSZ számára nagyon fontos, hogy a költségvetés 5%-át a mezőgazdaságra fordítsák. Ez azért lényeges, mert ezáltal körülbelül kétszer annyi pénz gyűlhetne össze az ágazatban, mint amennyi jelenleg. Persze lényeges, hogy a pénzek Vajdaságba is megérkezzenek, legalább a megszabott 7%-nyi összegben. Ennyi pénzből a mezőgazdaságot is lehetne fejleszteni, ezáltal pedig a befektetett pénz gyorsan megtérülne. Kiemelten fontos cél a kis- és közepes gazdaságok megerősítése, mivel ezen gazdaságok újabb munkahelyeket teremthetnének. Az Európai Unió is nagy hangsúlyt helyez e vállalkozások fejlesztésére. Számunkra a területalapú támogatás volna a legelfogadhatóbb. De nem olyan formában, mint amilyenben eddig volt. Eddig csakis a nyugdíjhoz kötötték, hogy ki mennyit kaphat. Nem vették figyelembe, hogy tulajdonképpen ki az, aki teljes mértékben a mezőgazdaságból él. Mindezen túlmenően fontos lenne, hogy az állam olyan meghatározott agrárstratégiát dolgozzon ki minden termelési év elején, amelyhez a termelők alkalmazkodhatnának. Nem szabadna félévenként változtatni a támogatáspolitikán, annak függvényében, hogy éppen mennyi pénz van a költségvetésben. A VMSZ számára az a fontos, hogy minél több embert a vidéken tartson, hogy minél többen maradjanak a mezőgazdaságban, mivel minket, vajdasági magyarokat a föld köt ehhez a területhez. Ameddig ebben az ágazatban tevékenykedhetünk, addig a megmaradásunk is biztosítva lesz.