Vereckei gondolatok címmel a magyaroknak a Kárpát-medencébe való betelepüléséről festett elgondolásairól nyílt kiállítása Zsáki István topolyai festőművésznek augusztus 23-án Szabadkán, a Magyar Házban.
A Vereckei gondolatok című tájképsorozat a szerző személyes gondolat- és érzelemvilágát tükrözi azzal kapcsolatban, amit az ősmagyarok tapasztalhattak és érezhettek, amikor az őshazából elindultak új hazát keresni. A művész mintegy odaképzelve magát a honfoglaló magyarok útjára, zord tájakat, továbbűző szikár vidékeket, messzi erdőket örökített meg olajfestményein, a sorozat záróakkordjaként pedig eljutott annak a képnek a megfestéséhez, amely egy szép ködös reggelt idéz fel a szemlélőben, amikor őseink úgy döntöttek, itt maradnak, nem mennek tovább, mert gyönyörű ez a vidék, van itt víz is, fű is, és az éghajlat is megfelel.
Mindezt egy olyan papírrámában bocsátja közszemlére a művész, amivel nemcsak hogy nem köteles betartani a farostlemez vagy vászon esetében adott keretet, hanem ami az eddigi alkotásaihoz képest megújulást eredményez, hiszen a kartont úgy metszheti, hogy az minden egyes alkotásnak egyedi formát kölcsönöz.
A Vereckéig tartó zarándoklat ezeréves tájai először a művész elméjében születtek meg, és sok esetben hetekig, hónapokig tartott, hogy egy-egy előtte lebegő látványt vagy színvilágot elfelejtsen, és lelki szemei előtt újabb látképeknek engedjen teret. Festményei a föld szeretetétől sugároznak. A meleg tónusok a szülőföldhöz való ragaszkodást tükrözik, s a küldetéstudat üzenetét hordozzák
A kiállítást dr. Gábrity Molnár Irén egyetemi tanár nyitotta meg. A jelenlevőket Siflis Zoltán, a Magyar Nemzeti Tanács művelődési bizottságának elnöke köszöntötte.
Zsáki István Vereckei gondolatok című tárlata két hónapig tekinthető meg a Magyar Ház galériájában.