Keresztény testvérek!

Karácsony ünnepén János evangéliumának kezdetét halljuk, melyben Isten közelségét és jelenvalóságát ünnepeljük. Isten nem csupán Lelke által van jelen teremtményeiben, akik a földön élnek. Isten megtestesülésében és születésében személyesen, testileg és földi létünk határaiban jön el közénk karácsonykor. Közénk született, mindenben hasonlóan, emberileg felismerhetően és megtapasztalhatóan. Isten felvállalta a földi és testi létezést. Annak üzenetét, hogy Isten vállalta a földi létet, kicsit tisztátalannak, porosnak, túlságosan földinek érezzük, és ellentéteként éljük meg ádvent lelki és érzelmi hangulatának. Szt. János evangélista azonban meg akar győzni minket erről, ezért a mai evangéliumi szakaszban többször ismétli: Isten Igéje testté lett, vállalta a földi létet, és a születésével hasonlóvá lett hozzánk. Isten Igéje földi, megtapasztalható valósággá lett. Isten osztozik velünk, emberekkel, és minden élő teremtménnyel. A föld Isten lakóhelyévé válik karácsony ünnepével. A föld Isten és ember közös életének és hajlékának helye lesz. Isten egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak Szűz Máriától való megtestesülése és születése által emberré lesz, az emberi közösség tagjává és a föld lakójává. A föld Isten és ember közös otthona.

Szt. János evangéliumának bevezetőjében követi a Teremtés könyvében található leírás formáját és képiségét. A Teremtés könyve a föld formálásának képével írja le a világ és ember teremtését. Isten a föld porából hozza létre az életet. A növények a fölből nőnek, az állatokat a földből teremti, és az embert is a föld porából alkotja meg. Az egész világot a földből formálja és Igéjével teszi élővé. Isten Igéje ad életet a világnak. Az ember orrába leheli Igéjének leheletét és teszi élővé. Isten Lelke formálja és élteti a világot. Isten élete és személye láthatóvá és felismerhetővé válik teremtményeiben, de legfőképp az emberben.

A mai ünnepen, amikor Isten jelenlétének valóságát ünnepeljük világunkban, ébredjünk tudatára annak, hogy Isten családjának tagjai vagyunk, egymásnak testvérei. Ne feledkezzünk meg életünkben a többi teremtményről sem, akiket Isten teremtett, és amelyek körülöttünk élnek. Tisztelettel viseltessünk a föld növényei és állatai iránt. A lakásainkat díszítő fenyőfákat használjuk felelősen és célravezetően. Az ünnepi ételeket, melyeket asztalainkra teszünk, fogyasszuk tiszteletteljesen. Ne hivalkodjunk, és ne szórjuk szét a teremtményeket, melyeket a föld terem a mai ünnepre. Karácsonyt ünnepelve lélekben és testileg jelen vagyunk a környék és emberek közösségében, akik először fogadták be a Megváltót az istállóban. Emlékezzünk meg a pásztorokról és földművesekről, akik Isten többi teremtményével karöltve lehetővé tették számunkra az ünnepi ételeket, és lehetővé tették a kapcsolatot Istennel a természet ajándékai által, melyek életünket biztosítják.

Karácsony ünnepe nem csupán az emberek ünnepe. Karácsony az egész világ teremtményének, az összes élőlénynek és az egész földnek ünnepe. Bár ma ne szennyezzük környezetünket, óvakodjunk a csúnya beszédtől, elégedjünk meg a tökéletlenebb fenyőfával, a nem elég gazdag ünnepi ebéddel; hálásan étkezzük és élvezzük mindazt, amivel Isten megajándékozott. Béke és szelídség, szeretetteljes közösség, vágy és akarat uralkodjék szívünkben minden teremtett egybekapcsolására Istennel, és ez mutatkozzék is meg cselekedeteinkben.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott karácsonyt, és sikeres újévet!

János megyéspüspök