Az akadémiai napokat hivatalosan a városháza dísztermében nyitották meg. Dr. Pásztor Bálint hangsúlyozta, Szabadkán négy nyelv van hivatalos használatban, a várost a különböző vallású emberek építik együtt évszázadok óta. Megtiszteltetés a város számára, hogy abban az évben adhat otthont egy ilyen jelentős konferenciának, amikor a városháza 110, a zsinagóga pedig 120 éves — emelte ki. A városi képviselő-testület elnöke megnyitóbeszédében elmondta: — Számunkra ez nagyon fontos üzenet, hiszen az örökségvédelem eltökélt szándékunk. Épített kultúránk, itt élő elődeink hagyatéka e város szeretetének és tiszteletének, felvirágoztatási szándékának ékes bizonyítéka. Büszkeség és kötelesség számunkra annak megóvása. Ez egy olyan város, ahol négy nyelven tudják a polgárok intézni az ügyeiket. Ez a szerb, a magyar, a horvát és a tavalyi év óta a bunyevác nyelv. Mindegyik saját nemzeti tanáccsal rendelkezik. Ez a városvezetés nagy figyelmet szentel az épített örökség megóvásának. Az, hogy Szabadkának ilyen szecessziós öröksége van, az, hogy itt a szecesszió mellett ennyi neoklasszicista, neobarokk, neoreneszánsz épület van, mindenképpen hozzá kell hogy járuljon a turizmus felvirágoztatásához. A szabadkaiaknak, bármilyen nemzetiségűek és vallásúak, mi lehetne a fontosabb, mint hogy a város gazdasági értelemben prosperáljon, és egy ilyen város esetében az idegenforgalomnak húzóágazatnak kell lennie. Nagyon örülünk, hogy a soknemzetiségű Szabadka ökumenikus értelmiségiek találkozóhelye az elkövetkező néhány napban, mert olyan helyszín ez, ahol keresztények — ortodox vallásúak, katolikusok, protestánsok —, zsidó vallásúak és iszlám hitűek élnek együtt hosszú idők óta — fogalmazott Pásztor Bálint.

Az akadémiai napokat a Kárpát-medence különböző pontjain tartják, de már Nyugat-Európában is szerveztek összejövetelt.

— Olyan anyaországunk van, amely a szülőföldön való megmaradásban, boldogulásban segíti az elszakadt területeken élő magyarokat. Magyarország és Szerbia kiváló együttműködése is hozzájárul ahhoz, hogy az itthon maradás legyen a jövő — nyilatkozta Móricz Árpád bácskossuthfalvi református lelkész. — Sok esztendeje már annak, hogy a rendezvény itt volt a Délvidéken. Szabadka a szecesszió fontos városa és állomása, ez döntő volt, hogy Szabadkát választottuk a rendezvény helyszínéül. A Küzdelmes sorsközösség elnevezésű konferencián Vajdaság, Délvidék sokszínűségét szeretnénk ábrázolni, erről beszélgetni. A jogi szempontoktól kezdve a kulturális áthatásokon át azzal szeretnénk zárni a hetet, hogy milyen jövőkép áll előttünk. A mögöttünk lévő idő is arról árulkodik, hogy van jövőépítés. A jövőnket az anyaország erejében és támogatásában látom, ami nagyon örvendetes, hogy a szó nemes értelmében most egy anyaországunk van, mely gondoskodik rólunk, a gyermekekről, az elszakadtakról, minden értelemben, jogilag, akár anyagilag is. Meg kell ragadni az itteni lehetőségeket.

— Az akadémiai napok fő célja az, hogy az Európa különböző részeire szakadt magyarságnak egyfajta kulturális seregszemléje, önképzőköre legyen — emelte ki Jaskó Tamás, az EPMSZ elnöke. — Ennek elsősorban akkor volt jelentősége, amikor Magyarországon és Kelet-Európa államaiban nem lehetett szabadon megszólalni, akkor a Nyugatra szakadt magyarságnak ez egy fórum volt, ahol magyarul, anyanyelvén tudott egymással szót érteni különféle szakmai témákban. Nagyon gyakran természettudományos, mérnöki vagy orvosi témákban. Persze a politika, a művészet, az irodalom mindig számottevő volt. Amióta a körülmények lehetővé tették, gyakran járunk a Kárpát-medencébe, szinte minden egyes országban, ahol jelentős számban élnek magyarok, megfordultunk néhányszor. 2003-ban Palicson tartottunk konferenciát, de Szabadkára is eljöttünk.

A Küzdelmes sorsközösség elnevezésű rendezvény 28-án ér véget.

Fotók: Dinovizija, Vajdasági RTV