A szerkezeti munkaerőhiánynak más okai vannak, de a jövő szele remélhetőleg minket is megérint majd, és ennek nyomán nálunk is forradalmi átalakulás várható a foglalkoztatás területén.

Sok szempontból lehet vizsgálni a témakört. Létezik olyan megállapítás, amely szerint ami a fizikai munkát illeti, a foglalkoztatottak 20 százaléka mindent el tud végezni egy közösség számára, ezen felül pedig minden csak maszlag, népbutítás, kitaláció. Természetesen nem lehet így leegyszerűsíteni a dolgokat, viszont tény, hogy az egykori rendszerben, amikor szinte mindenki dolgozott, de a többség kitalált munkahelyeken lényegében csak múlatta a munkaidejét, akkor is átlagosan effektíven napi másfél-két órát dolgoztak az emberek, és a rendszer egy ideig így is fenntartható volt. 

Rengeteg elképzelést, víziót olvashatunk arról, hogy milyen változások jönnek, és valójában milyen is lesz a jövő munkahelye. Az sem tisztázott, hogy beszélhetünk-e majd hagyományos értelemben vett konkrét munkahelyekről, mint amilyenek a mostaniak, ahova az emberek bejárnak dolgozni. Nyilván lesznek, de máris vannak olyan szakmák, amelyek eltűnnek, és olyanok is, amelyeket most szinte még el sem tudunk képzelni. Milyen képességekre van, illetve lesz majd szükség ahhoz, hogy megfelelő módon tudjunk alkalmazkodni a változásokhoz? A kötetlenebb munkavégzés, a rugalmas munkaidő bizonyos szektorokban máris a valóság. Rengeteg újításra lehet majd számítani, melynek fő alakítója és mozgatója az informatika világa lesz. 

Mivel ma már egyre több munkafeladat otthonról is elvégezhető, a magánélet és a munka világa egyre inkább kezd összeolvadni. De úgy is tekinthetünk erre a folyamatra, hogy csupán a világ régi rendje áll helyre, hiszen az ipari korszak kezdete előtt is szorosan összefonódott a munka és a magánélet. Ha nálunk ennek még csak elvétve látjuk is a nyomait, a világ egyre inkább az automatizáció irányába tart. Az egyhangú, repetitív munkákat számos helyen a robotok végzik. A gépek ma már gyorsabbak, ügyesebbek, megbízhatóbbak, mint mi. Lényegében ez egyáltalán nem meglepő. A gépi tanulás olyan eszközökhöz juttatja a mesterséges intelligenciát, amelyeket mi, emberek nem is tudnánk hatékonyan kihasználni.

Vannak azonban olyan készségek, amelyeket egy gép valószínűleg soha nem tud elsajátítani. A kreativitás, az érzelmek, a szociális készség, az érzelmi intelligencia és a hosszú távú tervezés olyan emberi tulajdonságok, amelyeket nem lehet gépekkel tökéletesíteni.

Viszont az is igaz, hogy a memória és a megszerzett tudás már nem akkora érték, mint korábban volt. A mesterséges intelligencia pillanatok alatt elsajátít többévnyi logikai tudást. Ezért jutottunk odáig, hogy az ember ma már nem tud versenyezni a gépekkel — például a sakkban sem. Ám egyre bizonyosabbnak látszik, hogy a mesterséges intelligencia vezérelte robotok soha nem lesznek képesek arra, hogy emberi léptékkel mérve is kreatívan gondolkodjanak, illetve képesek legyenek a szociális készségek elsajátítására. Ezért az olyan szakmák, amelyek a kreativitáson, a szociális, illetve érzelmi készségeken alapulnak, még jobban felértékelődhetnek.

A negyedik ipari forradalom gyökeres átalakulást hozott a munkaerőpiacon. A mesterséges intelligencia terjedése már nemcsak a gyártósor mellett állók, de az egyetemi végzettségűek állásait is fenyegeti. Sok más tényezőn kívül ez az egyik fő oka annak, hogy a középosztály eltűnik, a jövedelemegyenlőtlenség pedig drasztikus méreteket ölt.

Mindezt tovább bonyolítja, hogy a munkavállalók egyúttal fogyasztók is. Ha jövedelem nélkül maradnak, az nagyon gyorsan azt eredményezi, hogy a piacgazdaság ma ismert formája fenntarthatatlanná válik. 

A helyzetet szépen illusztrálja az az állítólagos igaz történet, amely szerint Henry Ford legidősebb unokája, a legifjabb Henry Ford és az amerikai autóipari dolgozók szakszervezetének egyik legendás vezetője egy automatizált autógyárat látogattak meg. A Ford Motor Company elnök-vezérigazgatója azt kérdezte a szakszervezeti vezetőtől, mivel motiválja majd a robotokat, hogy szakszervezeti tagdíjat fizessenek. A vezető pikírt válasza sem maradt el: „És te hogyan fogod rávenni őket, hogy autót vegyenek tőled?”