home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Augusztus 12-e a fiatalok világnapja
Dr. Kasza Bálint
2022.08.12.
LXXVII. évf. 32. szám
Augusztus 12-e a fiatalok világnapja

„A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet.”  (Radha Soami)

A világ 1999 óta ünnepli ezt a napot, amikor a fiatalok ráirányítják a figyelmet a társadalomban elfoglalt szerepükre, jogaikra, kötelességeikre és mindazokra a nehézségekre, amelyekkel nap mint nap szembesülnek. Az a közösség, amely nem foglalkozik a fiatalokkal, tulajdon jövőjével sem törődik. Napjainkban az olyan hagyományos értékek, mint a hit, hűség, rítusok, tradíciók, szeretet szerepe és jelentősége mégis csökkent, e fogalmak nem számítanak időszerűnek, inkább idejétmúltnak. Napjainkra a szeretethiány népbetegséggé vált. A szeretetnélküliségben felnőtt egyén nem is vágyik a szeretetre, mert azt sem tudja, hogy mi is az. Nem tudja, hogy milyen a valódi szeretet, úgy hiszi, hogy a „szeretetet ki kell érdemelni”. A valamit valamiért elvben gondolkodik, úgy érzi, mindig adnia, viszonoznia kellene, hogy kaphasson. Pedig a szeretetre minden élőlénynek szüksége van, ez kell ahhoz, hogy magabiztosak legyünk, bízni tudjunk, hogy gyarapodjunk, sikereket érjünk el, hogy egyáltalán jól érezzük magunkat a bőrünkben. Közben mind nehezebb megoldani az életfeladatokat, nyilvánvaló, hogy a fogyasztói társadalom boldogságideáljának üzenete hamis, ami főleg akkor tudatosul, amikor az egyén élete válsághelyzetbe kerül, és nehezen tudja megoldani felmerülő gondjait. Kitűnik, hogy a napjaink gazdasági-társadalmi alakzatai miatt kialakult szorongást, aggodalmat, kiégést tárgyakkal, szolgáltatásokkal, hangulatjavító szerekkel stb. nem képes orvosolni.


A gyerekkori szeretethiány egész életünkben elkísér (forrás pixabay.com)

A jelen fiataljainak mind nehezebb megtalálniuk a helyüket a közösségben, megtalálniuk a társat, akivel harmonikus párkapcsolatban tudnak létezni, megtalálniuk azt a pályát vagy hivatást, amely számukra nemcsak kötelesség, hanem élvezetet is nyújt. Helyébe a munkanélküliség, munkahelyi stressz vagy a munkahelyi pszichoterror lépett. Számos társadalomtudós szerint a bizonytalanság és a félelem korát éljük, ahol a korábbi, biztosnak és állandónak vélt társadalmi berendezkedések megszűntek. Ezt a növekvő terhet mind nehezebb elviselni, mivel bárki egyik napról a másikra elveszítheti az állását, hiszen a fogyasztói társdadalom üzenete („mindenki fogyaszt, mindenki fogyasztható”) szerint mindenki pótolható, eldobható, és különben is a munkaerő szempontjából egyes területeken túlkínálat van. Ilyen légkörben felértékelődik az egészség jelentősége, hiszen a mindennapok küzdelmeiben megmaradni csak az képes, aki meg tudja teremteni s fenn tudja tartani vagy vissza tudja állítani saját maga szellemi-testi-lelki-szociális egészségét.

A körülmények oda vezettek, hogy a fiataloknak gyakran magukra hagyatottan kell élniük, úgy érezhetik, hogy ellopták ifjúságukat. Megfosztották őket az összeforrottságuk érzésétől, generációs mibenlétük tudatától, hitétől. Szétaprózódva, csalódottan, kényszerpályán élnek, máról holnapra. Egyetlen gondjuk kidolgozni a túlélési stratégiájukat, hogy miként úszhatják meg ezt a nehéz időszakot, testi-lelki-idegi összeroppanás nélkül. Nem csoda, hogy mind súlyosabb gondot okoz a növekvő apátia, depresszió, alkohol- és drogfogyasztás, az elkeserítő egészségügyi adatok.

A tradicionális értékek is múlóban vannak: nem elég, hogy a fiatalok körében nem túl népszerű a házasság intézménye, és még a huszonöt éven felüliek körében is a legtöbben élettársi kapcsolatban élnek, a többségük ráadásul nem is vallásos, mindössze 10%-uk jár rendszeresen templomba.


A pszichoterror célja, hogy a kiválasztott egyént irányítás alá lehessen vonni (forrás pixabay.com)

Felmérések szerint az ifjak gondolkodására, világlátására az elégedetlenség, a konformitás és a pártok iránti passzivitás jellemző leginkább. Úgy érzik, a politikában senki nem képviseli az érdekeiket. Úgy tűnik, hogy a politika magával van elfoglalva, nem törődik az ifjak helyzetének romlásával, mintha lemondott volna róluk. A fiatalok látszólag jól élnek, rajonganak a technikai kütyükért, jól is kezelik őket. Az iskolás vagy egyetemista fiatalok saját bevallásuk szerint naponta két és fél órát töltenek tanulással az iskolai vagy az egyetemi órák után, és ugyanezen fiatalok 8%-a több mint öt órát facebookozik, míg csupán 2%-uk nem tölt időt a közösségi médiában. Azt is bizonyítékok támasztják alá, hogy a fiatal generáció tagjai (körülbelül az 1980-as évek közepe és a 2000-es évek eleje között születtek — az úgynevezett Y generáció) kevésbé egészségesek, mint a szüleik voltak az ő korukban, és a megrendült mentális állapotuk egész életükre kihathat, amit az elektronikus kommunikáció és a digitális média rovására írnak. Ez oda vezet, hogy virtuális valóságban élnek ahelyett, hogy nap mint nap megmérettetnék magukat, ami a manipulálhatóságukhoz vezet. Megdöbbentő módon az egészségük huszonhét éves koruk körül kezd hanyatlani (egy 2017. évi amerikai kutatás szerint). Különösen a mentális kórképeknek vannak kitéve, de a kardiovaszkuláris és a hormonrendszert érintő elváltozások sem kímélik őket. Leggyakrabban a következő betegségeket, kóros magatartásformákat regisztrálták a körükben: stresszes életvitel, szorongás, major depresszió (az öngyilkossági kísérletek sem ritkák), különféle szerektől (alkohol, nikotin, drog) való függőség, magas vérnyomás, hiperaktivitás, Crohn-betegség, magas koleszterinszint, 2-es típusú diabétesz.


A boldogság tanulható, alapja a nyugalom és a belső béke, mely nem feltétlenül függ az anyagiaktól (forrás: Thpanorama)

A körülmények ellenére minden ifjú, ahogyan minden ember, boldog (is) akar lenni, hiszen ezért születik a világra, ezért nevelkedik, köt házasságot, él családban, dolgozik. Reménykedik, hiszi, hogy boldogságra született, és boldogságát el is tudja érni. E remény nélkül elképzelhetetlen az emberi élet. Minden ifjúnál a lelki egészség egyik legfontosabb alapja az élet értelmébe vetett hit marad, még akkor is, ha helyét sokszor a merevség, az érzelmi intelligencia és az önbizalom hiánya vette át. Gyakran azt gondoljuk, hogy a boldogság attól függ, hogy éppen mi történik körülöttünk, de valójában az a legfontosabb, hogyan érezzük magunkat legbelül, mert a boldogságunk megélésének 90%-a nem a környezettől függ, hanem attól, hogy az agyunk hogyan dolgozza fel a tapasztalatainkat. „Nincs a világon jó, se rossz, a gondolat teszi azzá” — állítja Shakespeare. Nem lehet másra hárítani a felelősséget, és bár a világ megváltozott, a boldogság elérésének módja ugyanaz maradt. Nyitott szemmel kell(ene) járni, mindenkinek felelősséget vállalnia önmagáért, tetteiért, nem lehet homokba dugni a fejünket, mert különben nincs esély a boldogulásra. Gondoljunk csak Youn In-wan tanácsára: „A mosoly és az önbizalommal teli szív biztos út a boldogság felé.”

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..