home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
„Attól szól másként a zenéd, aki vagy”
Szerda Zsófi
2020.01.25.
LXXV. évf. 4. szám
„Attól szól másként a zenéd, aki vagy”

Goran Evetović dobos. Egy vérbeli zenész. És vérbeli tanár. Ezt a két dolgot pedig arra használta, hogy megírja a Bubnjarski priručnik, azaz a Dobosok kézikönyve című kötetet (melynek legközelebbi bemutatója Zentán lesz, a Mojo Clubban január 25-én).

Hogy mi van benne?

„Minden, amit egy dobosnak első körben tudnia kell” — mondja Goran. Forgathatják kezdők és haladók, tanárok, diákok és azok is, akik nem zenészek, de érdekli őket a dob, az ütőhangszerek, a ritmusok. A Kőbányai Zenei Stúdió elvégzése után az újvidéki zeneakadémián diplomázott.


Fotó: Damir Vujković

Már sok jó zenészt hozott a megfelelő ritmusba, olyanokat, mint Wallace Roney, Zdravko Čolić, Tanja Jovićević, Željko Joksimović, Gibonni, Goran Karan, Jelena Rozga, Hari Varešanović, Madame Piano, Gabor Bunford, Aleksandar Banjac, Bojana Stamenov, Nevena Božović, Mirna Radulović, Nikola Mijić és még sok mást, tagja az Újvidéki Big Bandnek, a Szabadkai Zeneiskola jazz tanszakának vezetője, dobtanár, és nemrég megjelent a fent említett Dobosok kézikönyve című munkája is.

* Kiknek szól a könyved?

— Mindenkinek. Benne van minden, ami nélkül nem válhat jó dobos valakiből. Kezdőknek is szól, de a haladóknak is. Ha egy magas házat akarsz építeni, nagyon fontos a jó alap. A tizenöt éves tanári praxisom alatt bebizonyosodott számomra, hogy szükség van egy ilyen könyvre. Szerbiában nem régóta létezik dobosképzés. Az egész úgy indult, hogy a katonazenekarok dobosai elkezdtek szimfonikus zenekarokban játszani, s ők tanították a fiatalokat. De hivatalos oktatás sokáig nem létezett. A Szabadkai Zeneiskola több mint 150 éves, s én vagyok az első dobtanár. Ehhez nekem Budapesten, majd Újvidéken el kellett végeznem a megfelelő iskolákat.


Fotó: Damir Vujković

* Azt kimondhatjuk, hogy a most megjelent könyved hiánypótló kiadvány? 

— Harminc éve nem jelent meg ebben a térségben hasonló dobosszakkönyv. Szerbiában 1989-ben Lazar Džamić dobosnak megjelent az Uhvati ritam (Kapd el a ritmust) című könyve, az forog harminc éve a dobosok körében. Ez egy hasznos kiadvány, hiszen előtte nem volt semmi, de érezhető volt, hogy hiányos a szakirodalom. Szóval igen. Amikor írtam, elsősorban magamnak szerettem volna segíteni, hogy ne kelljen alig látható fénymásolatokból, tizenöt könyvből összebogarászva tanítani az anyagot, s idegen nyelvű szakirodalmat adva a diákok kezébe. Vártam, hátha valaki nálam okosabb megír egy ilyen jellegű könyvet, de ez nem történt meg. Akkor leültem, abbahagytam az álszerénykedést, és megírtam.


Fotó: Damir Vujković

* Mondtad, hogy ilyen jellegű könyv szinte nincs is Szerbiában, így azt nem kérdezhetem, hogy mitől más, mint a többi. De mi az, amitől szerinted különleges? 

— Tíz éve gyűjtögetem a gyakorlatokat, vannak köztük általam kidolgozott ritmusok is, de persze nagyon nehéz eredetinek lenni, már mindent kitalált valaki — szoktuk mondogatni. Aminek tudtam a forrását, azt a könyv végén jelöltem, a benne levő szöveg viszont az én tollamból született. És talán ettől lett egy picit másabb. A szövegtől. Az ilyen jellegű könyvekben ugyanis általában egy előszó után csak kották vannak. De a diák attól még nem fogja tudni, jól csinálja-e, amit csinál. Vannak a könyvben olyan részek is, amelyek csak dobosoknak szólnak, például hogyan kell behangolni a hangszert, s a gyakorlásnak is egy külön fejezetet szenteltem, mert ez egy fontos téma, ritkán beszélnek róla. Pedig ez a legfontosabb. Én fiatalon kezdtem dobolni, mindig voltak zenekaraim is. Egészségügyi középsuliba jártam, dobos szak nem volt Szabadkán. Egyszer mondtam is Kucsera Gézának, hogy úgy sajnálom, hogy annak idején nem végeztem el a zeneiskolát. Azt felelte, örüljek neki, mert ott vették volna el a kedvem az egésztől. Én ez óta a vicc óta tanárként is arra törekszem, hogy ne vegyem el a gyerekek kedvét a zenétől, a zenéléstől. Kőbányára azok iratkoznak, akik nagyon tudják, mit akarnak. Hozzánk nem feltétlenül csak ők. S a Szabadkai Zeneiskolába gyerekek jönnek, akik még keresgélik magukat. Ez a legnehezebb része a dolognak. Vannak nagyon tudatos diákok, olyankor könnyű dolga van a tanárnak, mert tud segíteni. De magára a „csinálásra”, az otthoni munkára nem tudsz hatni. S ez a legnehezebb. Motiválni őket. Hogyan vedd rá őket, hogy otthon gyakoroljanak? Mindenki saját magát tanítja muzsikálni. A tanár csak egy irányító: itt fordulj jobbra, ott balra, vigyázz, kanyar! Ha látja, hogy rossz irányba halad a diák, akkor jelzi. De helyette nem tudja csinálni. Én mindennap mosollyal az arcomon ébredek, mert itt egy újabb nap, amikor zenével foglalkozhatok. Jó lenne, ha ők is ezt éreznék.


Goran Evetović (Damir Vujković felvétele)

* Ki intézi a könyv promotálását és az eladást? 

— Én. (Nevet.) Most van folyamatban a promóció. 20-án Szabadkán mutattam be, 22-én pedig Obrenovacon egy nagy dobostalálkozón, ahol workshopot is tartottam, de lesz Zentán is, a Mojo Klubban (január 25-én) egy promóció. Van egy weboldalam is, saját magam csináltam, itt is meg lehet rendelni. Amikor befut a megrendelés, én csomagolom a könyvet, és viszem a postára. De élvezem csinálni, mert az enyém. Jó érzés látni, hogy egy ötletből oda jutottunk, hogy postázom a könyvem, mondjuk, Németországba, mert sok helyről rendeltek belőle.

* Te, Goran, miért lett belőled éppen dobos és nem, mondjuk, zongorista?

— Nem én választottam, a hangszer választott engem.

* Hogyan választ ki egy hangszer valakit?

— Egyszerűen megfog. Az első pillanatban, amikor meghallod, beleszeretsz. Aztán persze innentől kezdve hosszú út vezet addig, hogy muzsikálj is rajta, s még hosszabb, hogy ebből meg is tudj élni. Nekem, hála istennek, sikerült. Csak a zenéből élek. Tanítás, zenélés, stúdiózás. Büszke vagyok rá, s most még keményebben dolgozom, hogy ez így is maradjon. Mert ez a legnehezebb része. S annak is nagyon örülök, hogy úgy sikerült ezt elérnem, hogy továbbra is Szabadkán élek.

* Ez ennyire fontos számodra?

— Nagyon. Szeretem Szabadkát, és nem akarok innen elmenni. El lehet vonulni, és csak a művészettel foglalkozni, nem kell másfél órát metrózni, sétálni, megfagyni a hidegben, hogy mire a próbaterembe érsz, semmi kedved ne maradjon a munkához. Szabadka gyönyörű város, ahol meg lehet valósítani a jó ötleteidet, mert minőségi és kreatív emberek élnek itt. S én azt szeretném javasolni ezeknek az embereknek, hogy ne a problémákat keressék, hanem mindig csak a megoldásokat, söpörjék le a saját házuk elejét, mert akkor mindenhol rend lesz. Nézzenek magukba, mit tudnak ők tenni, s biztos vagyok benne, hogy lesznek körülöttük hozzájuk hasonlóak, akik segítenek. Mellettem is áll egy szupercsapat, mely nélkül ez a könyv nem is lett volna ilyen-amilyen. Larisa Ivanković felelős a vizuális identitásáért, Konstantin Stefanović a szerkesztő és a tördelő, Vujković Damir a fotós, Dijana Borenović pedig a lektor.

* Folyamatosan zenei stílusok között ingázol. Rengeteg együttesben benne vagy, sok zenésszel játszottál már. Mindig ugyanolyan lelkesedéssel csinálod?

— Számomra csak jó és rossz zene létezik, s én igyekszem a jót játszani. Egyébként a rosszat is jóvá lehet varázsolni — ha érted, mire gondolok. (Nevet.) De nem ragaszkodom egyik stílushoz sem, 2020-ban ez egyébként sem lehetséges. Nincs olyan domináns irányzat, mint például a ’60-as években volt a rock and roll, a ’70-es években a rock, aztán pedig a diszkó. A globalizációval egy stíluskeveredés is megérkezett. Van egy mondás, mely szerint minél több nyelvet beszélsz, annál több embert érsz. Ez átfogalmazva a zenére: minél több zenei stílust ismersz, annál több zenészt érsz. A könyvben egy egész fejezetet szenteltem a zenei stílusoknak, egy-egy jellegzetes ritmussal illusztrálva, s kiemeltem, kit érdemes hallgatni, hogy a tárgyalt stílust jobban megértsük. Persze mindegyikről külön könyvet lehetne írni, de itt most nem ez volt a cél.


* Hogyan áll Szerbia, ami a jó dobosokat illeti? Hiszen őket kevésbé ismerjük.

— Nagyon sok jó zenész van itt, és nagyon sok jó dobos is. S ez a tendencia javul, ott az internet, a YouTube, könnyebben megtanulhatsz bármit, csak kattintani kell.

* Te mégis egy könyvet adtál ki.

— Igen, mert kézzel fogható, nem függ a hálózattól, áramtól, kéznél van. A másik dolog pedig az, hogy azt hiszem, az emberek még mindig tisztelik a könyvet. Van egy semmivel sem helyettesíthető pillanat, amikor megfogod, megszagolod, nézed. A bakelitnek is ez volt a varázsa. Feltettem a lemezt, s amíg hallgattam, addig olvastam a borítóján a szöveget, megnéztem, ki zenél, sokrétű élmény volt. Egyszerre áldás és átok, hogy a zene ennyire elérhető lett mindenki számára.
 


 

* Azt tudom rólad, hogy te is használod az internet áldásos oldalát. YouTube-csatornád is van, honlapod is. Persze ma már ez elengedhetetlen.

— Igen. S ezt tartom a könyv előéletének, ezt a „gyűjtést”. Évekkel ezelőtt jöttem rá, hogy ez mennyire fontos. Egy előadás indította ezt el bennem. Tom Stein, a Berklee College of Music tanára mutatta be tantárgyát, mely a Music is Your Business címet viseli. Arról beszélt, hogy a zenésznek már nemcsak a gyakorlás és a muzsikálás a feladata, hanem a menedzsment is. Én tanítok, zenélek, játszottam már 100 000 ember előtt is, ha azonban valaki kérne tőlem egy promóciós anyagot arról, hogy mi releváns zeneileg velem kapcsolatban, akkor bajban lennék. Ekkor kezdtem tudatosan dolgozni ezen. Fotózás, videók feltöltése és gyártása, YouTube-csatorna különféle gyakorlatokkal, ritmikai megoldásokkal, s a honlapom is ekkor készült minden fontos infóval. Az embereknek előbb meg kell ismerniük azt, aki könyvet készül írni.

* Az utolsó fejezet a Dobos mint személyiség címet viseli. Miért került bele ez a tematika?

— Nagyon sok a jó zenész, de ahhoz, hogy valaki keresett, elismert és híres is legyen, sok minden más is fontos. Olyan egyéniségnek kell lennie, akivel jó dolgozni, akivel könnyű átvészelni a stresszesebb időszakokat, az utazásokat. S ilyen dobosból nincs sok. A szakma elvárja a zenei alázatot, az alapműveltséget, továbbá azt is, hogy az érzelmi intelligenciád magas legyen, hogy tudj öltözködni, ne késs, stb. Sok zenész érdemelné meg, hogy keresett és elismert legyen, de ha van két egyformán jó alkotó, akkor azt fogják választani, akiben a fenti pluszok is megvannak. Mert ettől fog másként szólni a te zenéd. Attól, aki vagy.
 

 

 

 


 


 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..