Elsősorban a vírusról és annak állítólagos ellenszeréről, a védőoltásokról szólnak a hírek mostanában. Közben különféle statisztikákkal, számadatokkal bombáznak bennünket. A reakciókból leszűrhető, hogy nem mindenki tudja helyesen értelmezni a számokat, nem mindenki érzékeli az arányokat sem, ezért aztán téves képzetek kialakulásának lehetünk tanúi.
Az érkező vakcinaszállítmányokkal kapcsolatban például sokan nem érzékelik, hogy arányaiban mekkora különbség, ha az egyik fajtából 10 000 vagy 40 000 érkezik az országba, a másikból pedig 1,5 vagy 2 millió. Pedig ha elosztjuk a nagyobb számot a kisebbel, akkor „kiderül”, hogy az 1,5 millió csaknem a negyvenszerese a 40 000-nek. Mondjuk úgy, hogy 37 személynek jut az egyikből és a 38.-nak a másik fajtából, ha az arányokat nézzük. De talán nem így kell erre tekinteni, mert a szakemberek szerint mindegyik engedélyezett védőoltás jó és hatásos, csak nagyon ritka esetben tapasztaltak mellékhatásokat. Viszont az arányokat azért nem árt helyre rakni. Mert valahogy olyan ez, mint amikor az egyik újsütetű vállalkozó a ’90-es évek elején azzal dicsekedett, hogy fácánpástétomot dobott piacra. Kérdezték is tőle, hogy tisztán fácánhúsból készül-e. Mire azt mondta, hogy nem kizárólag, valójában fele sertés, fele fácán. Végül azt is elárulta, hogy nem a súly arányaiban fele-fele, hanem egy fácánhoz egy sertést használt fel a pástétom gyártásakor.
A védőoltásokra visszatérve, sok esetben az emberek a propaganda hatására zsigerből elutasítják egyik vagy másik védőoltást, a származási helye miatt. Aztán amikor a szakemberek magyarázzák, hogy mi az esetleges különbség, akkor lényegében az szűrhető le, hogy az egyik modernebb módszerrel, a másik hagyományosnak tekinthető elvek alapján lett kifejlesztve. Csakhogy ami modern, az sajnos nem mindig jobb is, bár sok esetben igen. Ha belegondolunk, hogy a gyomirtás hagyományos módszere a kapálás, a modern pedig a vegyszerezés, akkor elgondolkodtató, hogy melyik módszernek milyen mellékhatásai lehetnek.
Általában a vírustagadók véleménye is gyorsan változik, amint rokonaik, ismerőseik közül betegszik meg valaki, vagy személyesen tapasztalhatják meg a kórt. A struccpolitika, a nem hiszem, ha nem látom viszonyulás nyilván még sokáig jellemző tulajdonságunk marad. Valóban szinte hihetetlen, hogy egy ennyire parányi részecske, egy igazán még élőlénynek sem tekinthető valami ekkora galibát okozhat. Egy brit (milyen volna, ha nem az?) matematikus legfrissebb számításai szerint az összes koronavírus-fertőzést okozó SARS-CoV–2-részecske elférne egy kólásdobozban. A megbetegedések száma világszerte meghaladta a 100 milliót, de rengeteg fertőzöttet valószínűleg nem is regisztráltak, miközben ha összegyűjtenénk az összes vírust, az elférne egy pohárban. Hát ilyen eredmények tudatában valóban nehéz elképzelni az arányokat. Pedig Kit Yateset, a Bathi Egyetem matematikaprofesszorát a BBC Radio 4 bízta meg azzal, hogy próbálja meg kiszámolni, hány koronavírus-részecske van a világon, és mekkora helyet foglalnának el, ha sikerülne őket egy helyre begyűjteni, ami persze képtelenség, de szemléltetés céljából tanulságos.
A matematikus a vírus méretét figyelembe véve kezdett el számolni. A SARS-CoV–2 gömb alakú, átmérője 80 és 120 nanométer között van, azaz körülbelül ezerszer vékonyabb, mint egy emberi hajszál. A nanométer a méter milliárdod része. Figyelembe vette a fertőzöttek számát, és hogy egy emberi szervezetben mekkora mennyiség lehet átlagosan. A vírus csúcsterhelése, azaz a legnagyobb mennyiség, mely az emberben a fertőzöttségkor jelen lehet, állítólag 100 milliárd részecske. A matematikus végül arra a következtetésre jutott, hogy ha minden a világban terjedő koronavírus-részecskét egy helyre gyűjtenének össze, az mindössze 160 milliliter folyadéknak felelne meg. Ezzel pedig egy 0,33 literes üdítősdoboznak alig a felét lehetne megtölteni. Mégis mekkora galibát okozott már eddig is…
