Kilenc alkotás közül kellett döntenie a zsűrinek, melyet Béres Márta, Aleš Pavlin, Lawrence Tooley, Syllas Tzoumerkas és Tom Burke alkotott.

A Párizs gyomrában játszódó film középpontjában a lázadás, a kilátástalanság és a harag áll. Éppen úgy, ahogyan annak idején, 1995-ben Mathieu Kassovitz A gyűlöletében vagy Spike Lee Szemet szemért című klasszikusában. A tehetetlen düh, az utcai zavargások kitörése előtti közvetlen pillanatot örökíti meg Ladj Ly első nagyjátékfilmje, mely erősen önéletrajzi ihletésű.

A gettók és a sajátos mikrokozmoszt alkotó városnegyedek, lakóparkok sokszínű embercsoportjait, a köztük kialakult viszályokat és viszonyokat ábrázolja, fájdalmas természetességgel. Az emberélet hajszálon függ, a magántulajdon percről percre cserélhet gazdát, a sajátos morális kód pedig a jól szituált társadalmi kaszt számára iszonyatosan félelmetes. Kerülik is, mint a leprát.
 

Párizs második-harmadik generációs bevándorlók által lakott szegénynegyedében járunk, melynek magányát és sajátos farkastörvényeit Ladj Ly kézikamerás felvételekkel tette még hatásosabbá. A Nyomorultak legfontosabb témája a rendőri visszaélés, a bizalom teljes elvesztése a rendőrségben, egy kirekesztett és perifériára szorult közösség kétségbeesett jajkiáltása.

Egy három főből álló rendőri alakulathoz újonc csatlakozik, Stéphane (Demien Bonnard), aki hamarosan rájön, a rendfenntartás itt az erőfitogtatáson és a szegények kizsigerelésén alapszik, hiába is próbál ember maradni a dzsungelben. A montfermeil-i negyedben nem ritka, hogy rendőrök lőnek gyerekekre, vagy összetörik valaki telefonját, mert az feleselt vagy ellenszegült nekik.

Történik például egy pitiáner lopás, melyet a rendőrök — és még a helyi önkormányzati vezető is — megpróbálnak felgöngyölíteni, ennek pedig az lesz a vége, hogy indokolatlanul megsebesítenek egy kisfiút. Az esetről videó készül, melyet a rendőrök megpróbálnak megszerezni, hiszen mindenáron el akarják kerülni a felelősségrevonást. Ez utóbbi mozzanatot az élet írta: Ladj Ly 2005-ben már nagyobbacska kamaszként a külvárosi lázadások idején rögzített a videokamerájával egy rendőri túlkapást, melynek köszönhetően sikeresen el is tudták ítélni a mocskos eszközökkel élő rendőröket.

A film alap-mondanivalója az emberi személyiség ezernyi színe — éppen annyi, amennyi a montfermeil-i negyedben is megtalálható. Nincs fekete vagy fehér, nincs egyértelműen jó és rossz. Elsősorban a nevelés, másodsorban pedig környezetünk tesz bennünket azzá, amik vagyunk. Éppen ez a sokszínűség adja a Nyomorultak legnagyobb erősségét: a különböző kultúrák bemutatása, legyen az a muzulmán közösség, a mélyszegénységben élő családok, az ártatlanságot lassacskán teljesen levedlő utcagyerekek, az egykori svindlerek, akik mára legális gyorséttermek vezetésével próbálják tisztára mosni a régmúlt bűntetteit.

Ladj Ly filmje tehát nehezen emészthető, mégis feledhetetlen és megrázó alkotás, mely jóval több, mint ami: nemcsak a Maliban született Ly első nagyjátékfilmje, hanem a Kourtrajmé nevű filmes csoport új alkotása is, melynek a rendező is tagja. A Kourtrajmé Mathieu Kassovitz A gyűlölet című kultfilmje nyomán jött létre még 1996-ban Montfermeil-ben. Filmes műhelymunkákat és előadásokat tartanak, híres, tapasztalt, illetve kezdő francia filmesekkel dolgoznak együtt. Mindezt azért, hogy a nehéz anyagi helyzetben levőkkel is megismertessék a filmezés gyakorlati fogásait, illetve művészi pályára tereljék azokat, akik ki akarnak törni a nyomorból.

Nyitókép: Imdb.com