Tamás Nápolyból, az Aquinói grófok nemzetségéből származott, és már egészen kicsi korában, ötévesen a montecassinói bencés kolostorba került, ott nevelkedett. Akkoriban az a felfogás volt érvényben, hogy ha házasság útján nem is, de legalább tekintélyes püspökként vagy akár pápaként emelnie kell a családja tekintélyét, a nevük fényét. Akkor még nem sejtették, hogy az ifjú Tamásnak nem ez a célja.

Tizennégy éves volt, amikor megismerkedett a dominikánusokkal, közöttük folytatta a tanulmányait, és azok csakhamar Párizsba küldték. Családja hevesen tiltakozott a dominikánus rendbe való belépése ellen, de nem értek el semmit Tamásnál, aki csak az imádságnak és a tanulásnak élt. 1245-ben találkozott először a rend tekintélyes hittudósával, Nagy Szent Alberttel, a tanításait három éven át hallgatta áhítattal, és követte őt Kölnbe is.

Fotó forrása: Wikipédia

Párizsba önálló tanítóként 1252-ben tért vissza, a következő évtized nagy részét azonban már szülőhazájában, Itáliában töltötte. A legjelentősebb műveit is ekkor írta, közöttük a Summa Theologicát is. Ahogyan több helyütt olvashatjuk, ezen munkája „a tudományosság és a gondolati mélység, az összefoglaló látás és a világosság mesterműve, amelynek elrendezése, rendszere és fölépítése csak kora hatalmas dómjaihoz hasonlítható”. Írt lírai műveket, himnusz- és szekvenciaszövegeket is — ezekből megismerhetjük bensőséges istenkapcsolatát és azt a lelki tisztaságot, amelynek köszönhetően érzelmi világa méllyé és áthatóvá vált.

Aquinói Szent Tamás filozófus és teológus „korának és a szellemtörténetnek egyik legnagyobb hatású, ma is megkerülhetetlen személyisége” volt. A filozófia eszközeit is felhasználta az istenkeresésben, és minden bölcsességét a mély hitéből merítette. Ahogyan írta: „A hit előíze annak a tudásnak, amely a jövőben boldoggá tesz minket. A hit fénye, amely kegyelemszerűen árad belénk, nem oltja ki a tudás fényét, amely természetes örökségünk.”

1269-től 1272-ig a párizsi egyetemen tanított, majd a domonkosok visszahívták. Új megbízatást kapott: egy teológiai főiskola szervezését. Két évvel később újabb küldetést bíztak rá, elküldték a lyoni uniós zsinatra, ám soha nem ért oda. Korábban is betegeskedett már, de ez az út teljesen legyengítette: március 7-én a fossanovai ciszterci kolostorban fejezte be földi életét.

Tamás foglalkozott az akkor még tudománynak számító alkímiával és asztrológiával is, Arisztotelész filozófiáját tanulmányozta és használta fel, de sokat merített az iszlám misztikából és Hippói Szent Ágoston tanaiból is. Mindezt megújítva, „egybegyúrva” adta tovább, ebből alakult ki az úgynevezett tomizmus.

Aquinói Szent Tamást 1323-ban avatták szentté, és ugyanebben az évben fölvették ünnepét a római naptárba, a halála napjára. Ám mivel ez a nap legtöbbször a nagyböjti időszakba esik, 1969-től január 28-án ünnepeljük — azon a napon, amelyen 1369-ben átvitték az ereklyéit Toulouse-ba.