Ötéves korában Montecassinóba került nevelésre. Tizennégy éves korában Nápolyba küldték tanulni, és ott megismerte az akkoriban felvirágzóban lévő dominikánusok prédikátorrendjét. Elhatározta, hogy életét a szent tudományoknak szenteli, és 1244-ben a nápolyi domonkos kolostorba ment, majd a rendbe való fölvételét kérte. A családja hevesen ellenezte, hogy egy kolduló szerzetbe lépjen be. Rendi elöljárói még ugyanabban az évben továbbirányították tudományos kiképzésre. Utazása alatt Rómán és Bolognán át Párizsba kellett volna mennie. Életrajzának egyik érdekessége, hogy útközben, Rómától északra testvérei az útját állták. Az atyai várba hurcolták, és ott fogva tartották. Tamás végig ellenállt minden csábításnak, mellyel elhatározásának visszavonására akarták bírni. Az imádságnak és a tanulásnak élt, míg végül is tizenöt hónap után a domonkosok segítségével kiszabadult. Ezután Johannes Teutonicus általános rendfőnök 1244-ben személyesen kísérte Párizsba. 1245 és 1252 között Kölnben tanult, Nagy Szent Albert iskolájában.

1256-ban a hittudományok magisztere lett. Egy évvel később Szent Bonaventurával együtt kezdte előadásait Párizsban. 1259-ben Itáliába ment, 1261 és 1264 között IV. Orbán pápa udvarában élt Orvietóban. 1272-ben Tamást a rendje visszahívta, és megbízta, hogy Nápolyban központi teológiai főiskolát, úgynevezett studium generalét szervezzen. Ezután Gergely pápa a lyoni uniós zsinatra küldte (1274) az akkor már súlyos beteg Tamást, aki nem jutott messzire, március 7-én a kora reggeli órákban meghalt a fossanuovai ciszterci kolostorban. XXII. János pápa 1323-ban szentté avatta. XIII. Leó 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé tette.

Szent Tamás teológus és filozófus is volt, szenvedélyesen kereste Isten jelenlétének jeleit a világban, és minden törekvése Isten megismerésére irányult. A Summa Theologiae című művében öt ésszerű bizonyítékot sorolt fel Isten létezésére. Ezek a quinque viae, azaz az öt út néven váltak ismertté.

Szerinte Isten az ember végső célja, s mivel léte közvetlenül nem érzékelhető az ember számára, racionális érvekkel kell igazolni, bizonyítani a létét az értelemmel bíró véges lénynek, azaz az embernek, aki az okozatból (a teremtett világból) kiindulva következtet az okra. Az érveken mind tartalmilag, mind formailag arisztotelészi hatás érződik.

Az öt istenérv közül Aquinói Szent Tamás kétfélét alkalmaz: a kozmológiait (1—4.) és a teológiait (5. istenérv).

Az 1. istenérv az arisztotelészi mozdulatlan mozgató kérdését eleveníti fel, a 2. a létező okok sorában feltételez egy első okot, azaz Istent. A 3. a dolgok esetleges voltából következtet egy szükségszerű, abszolút valóságra, Istenre, a 4. a dolgok különböző létfokozatait vizsgálva vezet el a szükségszerűen létező tökéletességhez, melyhez viszonyítottan léteznek a dolgok. Az 5. istenérv teológiai, azaz nem a kozmosz, a teremtett és törvényszerűen működő világ rendjéből következtet Istenre, hanem abból indul ki, hogy szükség van egy lényre, egy legfőbb irányítóra, aki a célokat meghatározza.

Az egyháztörténet egyébként több érdekes, Aquinói Szent Tamásról szóló eseményt is említ: „Amikor Tamás a kölni domonkosrendi főiskola diákja volt, az egyik napon tanára, Albert különösen nehéz kérdést taglalt. Tamás egy lapra jegyzetelve röviden és világosan megfogalmazta a tételt. A papírlap véletlenül a földre esett. Az egyik tanulótársa meglátta, és az volt a legsürgősebb dolga, hogy a tanárhoz vigye. Albert mester elolvasta Tamás lejegyzett gondolatait, és meglepte a tanítványa éles elméje. Hogy azonban teljesen megbizonyosodjék, hívatta, és megparancsolta neki, hogy készüljön föl a másnapi nyilvános vitára. A tanár másnap megtámadta a diák bizonyítását. Teljes tudásával igyekezett sarokba szorítani őt. Amikor a csodálkozástól elnémult hallgatók már úgy gondolták, a tanárnak sikerült fogást találnia az érvelésen, Tamás minden egyes alkalommal kivágta magát, és meggyőző módon megvédte a tételét. Albert testvér végül a hallgatókhoz fordulva pedig így szólt: Ezt az ifjút néma ökörnek neveztük (higgadt megfontoltsága és testes alkata miatt), de ha egyszer majd elbődül a tudományban, az egész világ visszhangozni fog tőle.”