Ági habbal, én hab nélkül kértem a feketét. A kávézó legvilágosabb és legvirágosabb sarkát választottuk ki a társalgás helyszínéül. Először az Újvidéki Rádió Ifjúsági műsorában hallottam Ági hangját. Megkérdeztem nővéremet, ki ez a különleges orgánummal megáldott lány? Gigi — válaszolta. Mindig is kíváncsi voltam, ki lehet az a Gigi?

Április 11-e óta nemcsak itthon, hanem külföldön is sokan megismerkedhettek a nevével. A magyar költészet napján két nem akármilyen elismerést vehetett át Budapesten a huszonnyolc éves, adai származású színésznő: délelőtt Kazinczy-érmet kapott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen megrendezett Szép Magyar Beszéd verseny döntőjén, délután pedig a topolyai Terék Anna versével megnyerte a Nemzeti Színházban megtartott Versünnep Fesztivált — mindezt úgy, hogy egy nyolc hónapos babát hord a szíve alatt.

— Már kiskoromban nagyon szerettem szerepelni: szavalni, színészkedni, a figyelem középpontjában lenni, és ez azóta is változatlan. Állandó késztetést érzek arra, hogy képezzem magam, hogy új dolgokkal ismerkedjek meg. Ezzel válaszoltam is a nővéredhez intézett kérdésedre, hogy ki az a Gigi. Emellett Gigi egy családcentrikus ember is. Az Újvidéki Színművészeti Akadémia hallgatójaként igyekeztem a hétvégéket az öcsémmel, a bátyámmal és a szüleimmel tölteni. Biztonságot és örömöt érzek, amikor otthon vagyok. Most van egy másik családom is, tavaly házasodtunk össze Borisszal, és ugyanezeket érzem, amikor vele vagyok. Borisz egy mintaférj. Április 10-én, a Kazinczy-verseny és a Versünnep előtti napon elment vért adni, hogy másnap elkísérhessen Pestre a megmérettetésekre (véradás után ugyanis két szabadnap jár). Borisz támogatott a fölkészülésem idején, és simogatta a lelkemet a versenyek alatt is. Gigi valójában most van az életének abban a fázisában, amelyre mindig is vágyott, és amelyet mindig is keresett.

• Az idei április 11-e aranybetűs dátuma lett az életednek, egy nap alatt két kitüntetést vehettél át Budapesten.

— A délelőtti, Kazinczy Ferencről elnevezett fölolvasó versenyen azt kértem a szervezőktől, hogy elsőként léphessek színpadra, a Versünnepen pedig azt, hogy az utolsók között, mert csak így tudtam megoldani, hogy ott lehessek mindkét helyen. A fölolvasó versenyen egy szabadon választott és egy idegen szöveggel kellett megbirkóznunk. Ezzel nem volt gondom, hiszen amikor az Újvidéki Rádió munkatársaként dolgoztam, rendszerint a híradó előtt fél perccel nyomták a kezembe az anyagot, melyet élő műsorban kellett prezentálnom, úgyhogy megtanultam gyorsan és jól értelmezni a sorokat. A választott szövegem Móra Ferencnek A Legszebb nyelv című írása volt. Bátor vállalkozás volt ez a részemről, mert a többi versenyzővel ellentétben ez egy humoros, laza, könnyed szöveg — pont olyan, amilyen én vagyok. Úgy látszik, ez a stílus bejött a bírálóbizottságnak is, a verseny negyedik helyezettjeként ugyanis megkaptam a Kazinczy-érmet.

• Hivatásos színészeknek, előadóművészeknek és szakirányú hallgatóknak meghirdetett versmondó verseny a Versünnep Fesztivál.

— Nem először vettem részt ezen a megmérettetésen, 2007-ben akadémistaként versenyeztem. Akkor közönségdíjat kaptam, meg herendi porcelánt. Most mint hivatásos színész neveztem be. Nagyszerű érzés volt, hogy nem voltam egyedüli vajdasági a mezőnyben, versenytársam volt Lőrinc Tímea is, a Zentai Magyar Kamaraszínház színésznője. Már a verseny előtti napon megfogadtuk Timivel, hogy nem fogunk izgulni. Nem tesz jót se a koncentrációnknak, se a babámnak, úgyhogy ha éreztük, hogy támad a gyomorgörcs, akkor elkezdtünk ellene harcolni. Mi a függönyök mögött néztük végig a többi szavalatot az ügyelő kameráján keresztül.

Azt konstatáltuk, hogy a magyarországiak teljesen más technikával szavalnak, mint mi ketten. Ők inkább a helyes hangsúlyozásra és a szabályos hangejtésre figyeltek szavalás közben, mi meg a vers tartalmát és az érzelmeinket helyeztük előtérbe, a lelkünket raktuk ki a közönség elé. Nagyon nyugodt voltam szavalás közben, mertem nagy szüneteket hagyni a gondolatok között. Néha ijesztően nagyokat. Hagytam, hadd szárnyaljak a verssel. Varázslatos érzések töltöttek el a színpadon. Évek óta azért szavalok, hogy elérjem ezt az állapotot.

• A Versünnep fődíja nemcsak a te, hanem a költőnő győzelme is. Terék Anna költészete közel áll hozzád?

— A szünetben sok idegen ember odajött hozzám Terék Anna felől érdeklődni. Többen jelezték a szavalataink után — Timi is az ő szövegét mondta ugyanis —, hogy szeretnék több versét is megismerni. Ennek külön örülök, hiszen Anna nagyon jó barátnőm, és jelentős pontja az életemnek. A külFÖLD című versét a kérésemre írta. A Színművészeti Akadémia hallgatójaként Kovács Frigyes egyik vizsgájára a „menni vagy maradni” kérdéskört vajdasági költők művein keresztül szerettük volna földolgozni, és földobtam az ötletet az évfolyamtársaimnak, hogy mi volna, ha kortárs költőket kérnénk meg arra, hogy írjanak nekünk verseket ebben a témában. Többen vállalkoztak erre a feladatra, én Annára bíztam az egyiket. Nagyon szeretem az írásait, a tisztaságtól és az egyszerűségtől gyönyörű az ő költészete. Az első pillanattól kezdve magaménak érzem a külFÖLDöt, most már a szerzője is csak Gigi-versnek hívja. Siker ez mindkettőnknek. A zsűrit is elbűvölték a szavalataink, Timi második helyezett lett A Kunigunda útja című verssel, és én első a külFÖLDdel.

• Termékeny és áldott időszak ez most a te életedben.

— Így van. Jelenleg nagyon sok mindennel foglalkozom. Másfél éve dolgozom a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségben Szabadkán, gyermek- és diákszínjátszó műhelyeket vezetek, szervezem a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóját, mellette játszok a Szabadkai Népszínházban és a Szabadkai Gyermekszínházban, illetve első éves hallgatója vagyok a szegedi logopédia szaknak. Minderre úgy jut időm és energiám, hogy az évek során megtanultam csak arra a pillanatra koncentrálni, amelyben épp vagyok. Megtanultam megélni a pillanatokat. Szerintem azért is sikerült nyernem április 11-én mindkét versenyen, mert mostanra jutottam el arra a szintre, hogy nem akarok senkinek és semminek megfelelni.

• Ehhez sok bátorságot kellett gyűjtened?

— Eddig fél életemet azzal töltöttem, hogy valaki elvárásainak eleget tegyek: az Akadémián a tanároknak, a munkámban pedig a szakmabelieknek, és ez rengeteg energiámat őrölte föl. Örülök, hogy mára eljutottam arra a szintre, hogy csak magamnak szeretnék megfelelni. Igen, ehhez sok bátorságra volt szükségem. Most, hogy várandós vagyok, egy kicsit nyugodtabban tudok gondolkodni. A férjem pszichológus, nagyon pozitívan tud hozzáállni a dolgokhoz, és ez jó hatással van rám is. Amikor látja, hogy rágörcsölök egy megoldandó feladatra, akkor terápiát tart nekem. Sikerült ráébresztenie, hogy az a lényeg, hogy a lelkiismeretem tiszta legyen, a többi nem számít.

• Színészként sok személy bőrébe bújtál már. Jelenleg melyik a legfontosabb szerep az életedben?

— Most az anyaság gyönyöreit élem meg napról napra, és ezt tartom jelenleg a legfontosabb feladatomnak. Szoktam szavalni is a pocaklakómnak, és rendszeresen beszélgetek vele. Verseny előtt is kommunikáltunk, megkértem, hogy amíg föllépek, addig ne ficánkoljon. Meghallgatott. Meg is lepődtem, mert egyébként mindig nagyon erősen reagál az érzelmi változásaimra, de most úgy látszik, ő is tudta, hogy fontos pillanatok zajlanak le anyu életében.