home 2024. április 19., Emma napja
Online előfizetés
Anyák napja
2020.05.02.
LXXV. évf. 18. szám
Anyák napja

Május első vasárnapja az édesanyák ünnepe.

Édesanyám

Édesanyám neve Mónika. Úgy szólítom, hogy Anya. A haja barna, és a szeme is. Fogtechnikusként dolgozik. Szabadidejében azzal szórakozik, hogy a kiscicával játszik. Úgy szeret, hogy ölelget meg puszilgat.

Tot Hunor
 

Anyukámat Lillának hívják. A haja szőke, a szeme fekete. A konzulátuson dolgozik, fordít. A kedvenc időtöltése a tévézés. Úgy nyilvánul meg irántam való szeretete, hogy puszit ad vagy megölel.

Kálló Dániel
 

Az anyukám neve Gombás Julianna. Úgy szólítom, hogy Anyu. A haja színe szőke, a szeme színe kék. Pincérként dolgozik. A kedvenc időtöltése a biciklizés. Abból érzem, hogy szeret, hogy Cukinak hív, meg hogy elmegy velem biciklizni.

Gombás Tamás
 

Édesanyám neve Ilonka. Úgy szólítom, hogy Anya. Haja fekete és göndör, szeme barna. Több helyen is takarít. Szabadidejében írogat a barátainak, tévét néz. Együtt csinálunk kalácsot.

Csákány Petra
 

Édesanyámat Violának hívják. Mamiszkusz-Hibiszkusznak szólítom. A haja szőke, a szeme kék. Magyartanárnőként dolgozik. Szeret tévézni, csirkézni, velem és testvéremmel játszani. Úgy nyilvánul meg irántam való szeretete, hogy megkérdezi, mi legyen az ebéd, és mindig ad puszit.

Nagy Kanász Kata
 

Az anyukámat úgy hívják, hogy Angéla. Úgy szólítom, hogy Angicska, Anyu. Anyámnak a szeme kék színű és a haja piros. Néha a varrodában dolgozik, néha meg körmözik. Azt szereti anya, amikor a család együtt van. Szeret.

Erdélyi Pataki Máté
 

Az anyukámat Anasztáziának hívják. A haja piros. A szeme színe zöldes. Háziasszony. Szabadidejében játszik a computeren. Valamikor a kedvencemet főzi.

Horváth Bálind
 

Az anyukámat Klárának hívják. Úgy szólítom, hogy Anya. A haja vörös, a szeme színe pedig kék. Az iskolában tornatanár. Nincsen kedvenc időtöltése. Megvesz nekem mindent, megkínál valami cukorral.

Losonc Bence
 

Az én anyukámnak a neve Szilvia. Úgy szólítom, hogy Anya. A haja barna, szőke, festett csíkokkal. Szeme színe zöld. Egy középiskolában könyvelőként dolgozik. A kedvenc időtöltése, hogy a családdal van. Szeret olvasni. Amikor jót teszek, mindig megdicsér, és megengedi, hogy azt csináljak, amit akarok.

Varga Polyák Boglárka, Szabadka

J. J. Zmaj Általános Iskola, 2. c osztály


Éles Anett

Anya ölelése

 

Anya ölelése olyan, mint a méz,
én vagyok előtte, bárhová is néz.
Szoknyáján én csüngök, lábát ölelem,
néha lépni sem tud, rám szól: türelem!

Anya ölelése olyan, mint a rét,
tarka virágillat járja át kezét.
Anya illatában úszok boldogan,
örülök, hogy ölel, és most nem rohan.

Nem főz most, nem is mos, nem is takarít,
anya ölelése mindig felvidít!
Ölébe bújok én, el nem engedem,
édes jó anyámat én így szeretem!


Feles Krisztina illusztrációja

 

Péter Tímea

Ahogy Anya szeret…

 

Úgy, ahogyan Anya szeret,
Nem tud más szeretni.
Csak ő tudja a kenyerem
Épp finomra kenni.

Ő tudja, hogy hol a zoknim,
Ő veti az ágyam,
Ha elesek, ő köti be
Vérző kezem s lábam.
Ő tudja az esti mesét,
Nem csak egyet, százat.
Jelenléte otthonná tesz
Akármilyen házat.
Ő tudja, hogy mitől félek,
És hogy milyen bátor…
Iszkol, ami félelmetes
Néhány halk szavától.
Szeret mikor épp rám kiált:
Indulás aludni!
Szája hangos, de a szeme
Úgysem tud hazudni.
Szeret, mikor épp mosogat,
Szeret, mikor fáradt.
Egy csoda a simítása,
Elűzi a lázat.

Szeret, hogyha épp rossz voltam,
Vagy ha szépen játszom.
És betakar éjszakánként…
Megérzi, ha fázom.
Megvigasztal, hogyha sírok.
Jó vele nevetni.
Ölelése arra tanít,
Hogy kell majd szeretni.

Úgy, ahogyan anya szeret,
Csak ő tud szeretni.
De ahogy én Őt szeretem,
Úgy sem szeret senki!


Figus Tomsics Anita illusztrációja

 

Papp Róbert

Ahogy anyu mesél…

 

Ahogy anyu mesél,
Nem mesél úgy senki,
Szavára száz tündér
Szobám körbelengi.
Mély álomba ringat,
Simogatja kezem.
Ahogy anyu mesél,
Az olyan jó nekem.

Ahogy anyu ápol,
Nem ápol úgy senki,
Ha puszit ad, százat,
Már nem is fáj semmi.
Vigasztalva becéz:
Gyógyulj meg hát, kincsem!
Ahogy anyu ápol,
Annak párja nincsen.

Ahogy anyu szeret,
Nem szeret úgy senki,
Szívében szeretet
Hogy is fér el ennyi?
Sok, amit nekem ad,
Másnak is jut mégis.
Ahogy anyu szeret,
Úgy szeretem én is.


Brzózka-Szántó Cecília Mária illusztrációja

 

Mentovics Éva

Rezdülések

 

Régen, mikor apró voltam,
csöppnyi, mint egy magocska,
érezted, hogy veled vagyok,
s becézgettél gyakorta.

Szíved hangja megnyugtatott,
ott lüktetett felettem,
azt mesélik, ezer csillag
tündökölt a szemedben.

Gyakran, mikor hozzád bújok,
s újra hallom lágy dalát,
érzem, amint egész lényed
édes öröm járta át.

Mintha selyem cirógatna,
úgy simít meg két kezed,
meséiden elszunnyadva
szárnyra kél a képzelet.

Nem kell, csak egy félszeg mosoly,
rögtön tudod, mit kérek…
kerek Földön nincsen mása
a te tortád ízének.

Úgy érzem, hogy nem csak anya,
angyal vagy te, drága kincs.
Bárhogy legyen, bizton tudom,
jóságodnak párja nincs.


Mester Györgyi

Hiú Gréta

 

Az öreg hölgy először csak egyetlen margarétatövet ültetett a kerítés mellé, a kertkapu közelébe, hogy megtudja, megüdül-e a szép virág a komisz, agyagos talajban.
Amikor a növényke kivirágzott, boldogan ültetett további töveket az első mellé. Hamarosan minden járókelőt megállásra késztetett a gyönyörű margaréták látványa.
Az öreg hölgy naponta látogatta kedves virágait. Olykor beszélgetett is velük, becézte, ujjaival gyöngéden cirógatta a hófehér szirmokat.
Egy reggel, miközben a virágokat nézegette, észrevette, hogy egy közülük magasabb szárat és nagyobb fejet növesztett, mint a többi, sőt, hatalmas, sűrű leveleivel teljesen eltakarta virágtársai elől a napot.
— Ejnye, te hiú! — dorgálta meg. — Egyáltalában nem vagy tekintettel a többiekre, csak magadra gondolsz, hogy neked jusson a legtöbb fény. Nem is vagy te már igazi margaréta, hanem inkább egy hiú Gréta! — mondta.
Akkor váratlanul egy kisfiút pillantott meg a kertkapu közelében. A fiúcska vágyakozva bámult befelé a kerítésen, szemeit fogva tartották az enyhe szélben hófehér lepkerajként hullámzó margaréták.
— Szereted a virágokat? — kérdezte az öreg hölgy.
— Nagyon — mondta a kisfiú. — Nekünk is vannak virágaink, de azok nem ilyen szépek. És ma van anyák napja…
Akkor az öreg hölgy elővette köténye zsebéből a metszőollót, és sorban kezdte levágni a margarétákat. Még sohasem tett ilyet, a saját vázájába soha nem vitt be kedves virágaiból.
A pompás csokrot azután a kisfiú kezébe nyomta, azzal, hogy minden anyák napján szívesen látja, és vihet a virágokból.
A fiúcska megköszönte, és már szaladt is haza.
A földben csak egyetlen virág maradt érintetlenül: hiú Gréta, aki már nem volt igazi margaréta, csak egy nagyra nőtt kerti növény.
Egészen elszomorodott, irigyelte társait, akiket az öreg hölgy méltónak talált arra, hogy egy csokorba kösse őket, és megajándékozzon velük egy kisfiút. A virágok pedig útra kelhettek, és talán egy érdekesebb, új világot ismerhettek meg a kisfiú jóvoltából.
A következő tavasszal újra kivirágzott az összes növény. Kinyíltak a margaréták is, közöttük hiú Gréta is kibontotta szirmait. De okulva a történtekből, most nem nyújtózkodott magasabbra társainál, szépen beleolvadt a margaréták hófehéren hullámzó tömegébe, remélve, hogy anyák napja közeledtével újra eljön a kisfiú, és akkor magával viszi őt is…
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..