home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Anya, várlak benneteket!
HARASZTKO Ilona
2015.03.24.
LXX. évf. 11. szám
Anya, várlak benneteket!

Öcsi unatkozik. Áll az ablaknál, arcát az üvegnek nyomja, szinte lelapul az orra, s szeme előtt egy pillanat alatt párafolt jelenik meg. Az ujjával fejet, nyakat, törzset, lábakat rajzol, kistáskát is. Az ablak négyszögén túl ott a kert, kora tavaszi illatokat kínál didergő halványkék ibolyákkal, kókadozó fejű hóvirágokkal.

Öcsi azonban csak a táskás alakot látja. Csak anyát, aki napokkal ezelőtt, táskával a kezében elment. Azt mondta, be kell feküdnie a kórházba, mert Öcsinek kis testvére születik.

— Mi az, hogy testvér? — lobban fel öcsiben a harag újra. — Anyának itthon a helye. Hogy merte őt egyedül hagyni? Minden gyereknek ott lesz a mamája a mai tavaszi ünnepségen, csak az övé nem.

Haragja sós keserűséggel keveredik, szorítja a torkát, majd belefullad. A szeme is ég, de csak nyeli, nyeli a könnyeket. Amikor anya elbúcsúzott tőle, akkor is ilyen erővel szorította össze a torkát a sírás, hangja mégis anyát bántotta, büntette. Ha apával látogatóba mentek, könnyeit durcáskodással nyomta el, s mindannyiszor szívfájdító elégtételt érzett, hogy sikerült anyát megbántania. Azt a kis nyivákoló valamit pedig, amit húgocskának neveznek, egyszerűen meg sem nézi.

Öcsi áll az ablaknál, az üvegre firkált alakot nézi, és anyára gondol. Anyára, aki most annyira hiányzik. Ha legalább apa itt volna mellette, hogy érezze a szeretetét, ahogy kezével beletúr a kócos hajába!

Ceruzát, papírt keres, és akadozó, nehézkes elsős sorokat vet a papírra. Borítékba teszi két lepréselt ibolyaszállal, és csak annyit ír rá: Anyunak. Aztán iskolába indul.

Az ünnepségen, amikor odaáll a szülők elé, összeszorul a torka. A tanító néni biztatóan öleli át meleg tekintetével, és Öcsi már nem fél. Felenged benne a bizonytalanság, a félelem és a harag. Már ragyogó szemmel mondja ki a sorokat: Kicsi húgom, te vigyázz rám!

Az ablakon beszökik a nap egy gyenge tavaszi sugara, felengedi, megmelengeti Öcsi szívét, s ő arra gondol, ezt a napsugarat anya küldi.

Anya a fehér kórházi ágyban kibontja a levelet, és két kis ibolyaszál hull ki a takaróra. Könnyfátyolos szemmel olvassa a kuszált sorokat: Anya, nagyon várlak benneteket! Aztán, ahogy beszökik az ablakon egy gyenge tavaszi napsugár, arra gondol, biztos ezt is Öcsi küldi...


Szalai Attila illusztrációja

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..