home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Anya csak egy van?
(re)
2012.05.02.
LXVII. évf. 18. szám

Május első vasárnapján ünnepeljük az anyák napját. Ilyenkor virággal, verssel köszöntjük az édesanyákat, egy kis figyelmességgel igyekszünk meghálálni aggódásukat, odaadásukat és szeretetüket.Az ünnep története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, a...

Május első vasárnapján ünnepeljük az anyák napját. Ilyenkor virággal, verssel köszöntjük az édesanyákat, egy kis figyelmességgel igyekszünk meghálálni aggódásukat, odaadásukat és szeretetüket.
Az ünnep története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának, és vele együtt minden édesanyának. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is felköszöntötték.
Angliában az 1600-as években az ünnep keresztény vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra ajándékként elkészítették az anyák süteményét.
Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját, Julia Ward Howe segítségével.
Bizonyára mindenki ismeri a salamoni döntés történetét:
Salamon király udvarába két nő érkezik egy gyermekkel. Igazságtételt kérnek a királytól, mert mindkettőjük a magáénak vallja a gyereket. A király ekkor kardot hozat, és úgy határoz, vágják ketté a gyereket. Az egyik asszony könyörögni kezd annak életéért, és azt mondja, inkább legyen a másik asszonyé, csak hagyják életben. A másik pedig azt mondja: vágjátok ketté, hogy se enyém, se övé ne legyen! A király ezután annak az asszonynak ítéli a gyermeket, amelyik annak életben hagyásáért esdekelt...
Ez a réges-régi bibliai történet az anyaság különleges érzéséről szól. Az anyai szeretetnél nagyobb szeretet nincs a világon. Mert ez több annál, mint amennyit a szeretet szó takar. Aggódás, féltés, törődés, óvás, védés, jóakarat, ragaszkodás, rajongás, imádat - de mennyi-mennyi más érzést is magában foglal még! Felsorolni sem lehet. Anyának lenni rendkívüli, hiszen életet adni a világon a legnagyszerűbb feladat.
Anya csak egy van? - kérdeztük a héten.
PAPP Viola óbecsei egyetemista:
- Bár én még nem tapasztaltam, de mély meggyőződésem, hogy a világon a legszebb és legnemesebb érzés az anyaság érzése. Ez egyben óriási felelősség is, hiszen egy anyának kötelessége minden helyzetben gondot viselni gyermekéről, megvédeni őt, nevelni és sok-sok szeretettel ajándékozni meg. Nekem szerencsém van, mert az én édesanyám ilyen nagyszerű ember. Jobb anyukát el sem tudnék képzelni magamnak. Én mégis néha durva és elutasító vagyok vele, de ezt minden alkalommal megbánom. Ő pedig tűr, és mindent megbocsát. Nem követel semmit, csak ad: szeretetet, odafigyelést, aggódást... Nagyon szeretem az édesanyámat, és őszintén remélem, hogy ha majd eljön az ideje, én is ilyen nagyszerű anya leszek.
BÁLINT Pál szabadkai munkanélküli:
- Az édesanyám kilenc évvel ezelőtt halt meg, azóta nem múlik el nap úgy, hogy ne gondolnék rá. Lehet, hogy ez némelyek számára hihetetlen, de így van. Leírhatatlan, mennyire szeretett engem. Még most is látom magam előtt, ahogy édesapámmal együtt gyönyörködnek bennem, a kisgyermekükben. Anyám tekintete mindig rajtam pihent, átölelt vele és azt sugallta: szeretlek, fiam! Nagyon szép gyermekkorom volt. Falun nőttem fel, édesanyám szüntelenül leste mindne gondolatomat. Odaadó volt, sokszor akart puszit adni, én viszont ellöktem magamtól, mondván, nagy fiú vagyok már! Ez fájt neki talán a legjobban, mert még a betegágyán is emlegette. Nagyon korán elkerültem a szülői háztól, Nagybecskereken jártam középiskolába. Minden alkalommal, amikor hazautaztam, ő kijött elébem a vasútállomásra. Alig várta, hogy láthasson. Később, amikor megnősültem, Szabadkára költöztünk, rövidesen pedig a szüleim is ideköltöztek, csak azért, hogy anyám a közelemben lehessen. Iparosok voltak, falun is megélhettek volna, ők mégis utánam jöttek. Most már tudom, hogy az édesanyától kapott szeretetet addig kell viszonozni, amíg lehet. Mert ha már elveszítettük őt, akkor késő. Az én anyám kimondhatatlanul szeretett engem, akárcsak én őt...
TAKÁCS Zoltán palicsi nyugdíjas:
- Anya csak egy van, szól a mondás. De vannak olyan élethelyzetek, amikor az embernek a nem vér szerinti anyja sokkal többet nyújt, mint az édesanyja. Én az édesanyámmal éltem nyolcéves koromig, és mondhatom, addig nyomorúságos volt az életem. Anyám nem viselt gondot sem rólam, sem a húgomról, ráadásul ivott is jócskán. Amikor apám végre elhagyta, és minket is magával vitt, anyám öngyilkos lett. Emlékszem, nagyon szomorú voltam akkor, de nem azt az igazi, mélyről feltörő fájdalmat éreztem, hanem inkább az anyai szeretet hiányából fakadót. De a gondviselés küldött nekünk egy igazi kincset: egy nevelőanyát, akitől megkaptuk mindazt a szeretetet és figyelmet, amit az édesanyánktól nem. Jó volt látni, hogy édesapánk is boldog, jó volt hazamenni a békés családi fészekbe, jó volt megbeszélni a nevelőanyánkkal minden gondunkat-bajunkat. Édesapánk három évvel ezelőtt meghalt, és az anyánkról azóta odaadással gondoskodunk. Őt tartjuk az édesanyánknak, hiszen annyi jót, amennyit ő adott nekünk, sok édesanya nem ad a gyermekének. Neki sajnos nem született saját gyermeke, talán ezért is volt olyan odaadó velünk. Nekünk már ő marad az édesanyánk, ezen nem változtathat semmi. Köszönöm a sorsnak, hogy küldte nekünk...
KASSA Mária szabadkai eladó:
- Bizony csak egyetlen édesanyja van mindenkinek, és ezt az édesanyát meg kell becsülni. Ő az, akinek a legfontosabbak vagyunk, aki mindig ott áll mellettünk, bármi történjék is, és mindig mindent megbocsát. Az anyai szeretetnél semmi sem erősebb. Legyőzhetetlen. Persze, vannak olyan anyák is, akik elhagyják a gyermeküket, vagy nem gondoskodnak róla, őket nem sorolom az édesanyák közé. Az igazi édesanya önfeláldozó és fáradhatatlan, ha a gyermekéről van szó. Pontosan olyan, mint amilyen az én édesanyám. Hatvanéves kora ellenére nem ismer fáradságot, nem mutatja, ha beteg, folyton sürög-forog körülöttünk. Nagyon sokat segít nekünk már csak azzal is, hogy létezik. Az unokáiért rajong, és ők is nagyon szeretik a nagyit. Anyák napján minden évben felköszöntik, verselnek neki és virágot visznek ajándékba. Ilyenkor mindig elsírja magát, de örömkönnyek ezek, és hála a sorsnak, amiért megtapasztalhatja, milyen érzés is édesanyának lenni.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..