Egy rendkívüli énekesről van szó, akinek hihetetlen lágy és magával ragadó tenor hangja van, és kivétel nélkül mindig rendkívül elegánsan lép színpadra. A szerbiai rajongók valószínűleg már türelmetlenül várják a fellépését, melyet július 22-én tartanak meg Belgrádban, a Belgrade River Fest keretében, a Száva folyó mellett külön erre a célra felépített színpadon.

Sokan már csak világsztárként figyeltek fel rá, pedig érdemes egy kicsit mélyebbre ásni, hogy hogyan is alakult ki benne a zene iránti szeretet, és hogyan veszítette el a látását. Énekesünk 1958. szeptember 22-én látta meg a napvilágot. Szándékosan fogalmaztam így, az örök sötétség ugyanis csak jóval később találta meg. Már születésekor örökletes zöldhályoggal diagnosztizálták, aminek következtében a látása az évek folyamán egyre romlott. Tizenkét éves volt, amikor egy ártalmatlan játék közben fejen találta egy focilabda, és az ütés következtében örökre elvesztette a szeme világát.

Fotó: weta.org

A zene iránti érdeklődése már nagyon korán előjött. Ez azért érdekes, mert a családja érdeklődése teljesen más volt. Egy toscanai farmon született, ahol a szülei borászattal és a farmerkodáshoz szükséges mechanizáció kereskedésével foglalkoztak. Szerencsénkre azonban támogatták az akkor még csak hatéves Andreát, és így elkezdhetett zongorázni. Az édesanyja utólag egyszer azt nyilatkozta, hihetetlen volt számára azt látni, hogy fiát mennyire magával ragadja a zene, mennyire megnyugtatja. A zongora után viszont már nem volt megállás, következett a fuvola, a szaxofon, a gitár és a dobok. Mindeközben az énekléssel is próbálkozott, elsősorban úgy, hogy számára kedves dalok előadóit próbálta „levenni”, azaz utánozni.

Andrea Bocelli számára az igazi áttörés 1992-ben jött el, amikor az akkor már ismert Zucchero meghallgatást tartott tenoroknak kizárólag azért, hogy egy jó minőségű kész dalt tudjon elküldeni Luciano Pavarottinak. Szóval ez időrendben úgy történt, hogy miután megszületett a döntés, hogy a demón Andrea legyen a tenor, az anyagot rögzítették, majd elküldték Pavarottinak, aki nyilván rögtön belehallgatott, hiszen el kellett döntenie, hogy részt vesz-e a dal felvételén. Arra azonban ő sem számított, hogy Andrea hangja magával fogja ragadni. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy mennyire illik a zenébe Andrea hangja, így rögtön szólt is Zuccherónak, hogy sorry, de a Miserere című dalodat ezzel a sráccal közösen muszáj elkészítened — ami végül így is történt. A szám hatalmas siker lett, így Andrea részt vett Zucchero turnéján, ahol azonkívül, hogy előadták a közösen felvett dalt, arra is volt alkalma, hogy ő maga is elénekeljen néhány szerzeményt. Olyanokat, mint például a Nessun dorma.

Andreának még az első kiadóval való szerződéskötése is erre a szerencsés együttműködésre vezethető vissza, hiszen néhány producer, miután hallotta ezen a turnén énekelni, úgy döntött, hogy leszerződteti, ami Zucchero egyik szülinapi buliján történt meg. Andrea azóta is a Sugar Music kiadóval dolgozik együtt. A többi pedig már történelem. Rengeteg sláger került ki a kezei közül, gondoljunk csak a Time to Say Goodbye címűre, melyet Sarah Brightmannel közösen vett fel, vagy a Céline Dionnal együtt elénekelt The Prayerre. Mára már az egész világ ismeri a hangját, és rajongók milliói követik a munkásságát. Jelenlegi turnéja 2023 novemberében ér véget.

Fotó: wxxi.org