Krnács Erika elmondta, a muzslyai volt a hatodik állomásuk ezzel a műsorral. Áprilisban indultak útra, a Magyar Nemzeti Tanács által támogatott turné tíz helyszínből áll, az őszre pedig olyan összeállítással készülnek, amely összefoglalja a mögöttük lévő két évtizedet, és azt is tíz településen tervezik bemutatni.

— Most vendégművészünk is van, Verebes Judit, a Zentai Magyar Kamaraszínház színművésze, aki nagy József Attila-rajongó. Úgy gondoltuk, frissítünk egy kicsit, ne mindig csak bennünket lássanak, legyen egy új arc is. Az érdekessége ennek a műsornak, hogy az utóbbi időben már törekedtünk arra, hogy mástól ne vegyünk át megzenésítést, és most először sikerült egy olyan programot elkészítenünk, amely már teljesen saját. Zsoldos Ervin vállalta, hogy megzenésíti azokat a verseket, amelyeket szerinte csak dalban lehet megszólaltatni, vagy amelyeket sokkal előnyösebb dalban elmondani, a szövegeket pedig hárman tolmácsoljuk, Baráth Hajnal Anna, Judit és jómagam.

* A Mécsvirág együttes dolgozik-e valami újabb projektumon, mi az, ami esetleg előtérbe kerülhet a jövőben?

— Jellemző ránk, hogy amikor elindulunk haza egy-egy ilyen jól sikerült fellépés után, akkor már a kocsiban fejben elkészítünk egy-két újabb műsort. Persze abból nem mindig lesz produkció, de tervezgetünk. Most azt szeretnénk, hogy az elmúlt 20 évet úgy sikerüljön összefoglalni, hogy méltó képet adjon rólunk. Ez nem lesz egyszerű, mert valahonnan valahová el kellene jutni, egy gondolatra kellene ezt a két évtizedet felfűzni. A nehézség abból adódik, hogy Fehér Ferenctől kezdve József Attilán át egészen Radnótiig kell eljutni, de a népköltészetnek és a vajdasági magyar költőknek is meg kell jelenniük. A jövő évre az az elképzelésünk, hogy meg kellene szólítani a fiatalabb korosztályt, vagyis kisgyerekeknek lehetne valamit készíteni. A közönséget ugyanis már az óvodában el kell kezdeni nevelni.

Verebes Judit színművésznő nem először szerepelt ebben a csapatban.

— Vannak olyan versek, amelyeket újra és újra elő kell vennem, és a nagyobb kihagyások után másként nyúlok hozzájuk, teljesen más alakot öltenek az embernek a fejében és a lelkében, és én ezt élvezem. Nagyon szeretem azt is, amit Ervin csinál a versekkel, a megzenésítésekkel, szerintem érdekesen viszonyul hozzájuk. Ennek a mostani Mécsvirágnak sajátos arculata van, és úgy gondolom, ezt érdemes megőrizni és továbbvinni.

Zsoldos Ervint arról kérdeztem, honnan meríti az ihletet a megzenésítésekhez.

— Szabad kezet kaptam a többiektől József Attila kapcsán, és el kell mondanom, hogy eléggé meg is ijedtem a feladattól. József Attilát már sok neves művész nagyon jól megzenésítette. Tehát első körben nagyon féltem ettől az egésztől, nem tudtam, miként lesz ez „mécsvirágos”. De hála istennek, a versek találtak meg engem. Elkezdtem lapozgatni a gyűjteményes kötetet, és amikor találtam olyasmit, ami számomra ismeretlen volt, vagy úgy éreztem, hogy nem a sokszor előadott József Attila-versek közé tartozik, akkor elkezdett szólni hozzám. Én nagyon figyelek a vers ritmikájára, és nem akarom szétszaggatni a gondolatokat.

Ha tudok olyan hangulatot adni egy-egy költeménynek, hogy azáltal érthetőbbé válik, akkor számomra már volt értelme a megzenésítésnek. Ha nem, akkor inkább mondja el Erika, mert ő zseniális előadó. Tizenhat zeneszám van ebben a műsorban, mely nagyon változatos lett. Amikor a Fehér Ferenc- vagy a Radnóti-albumot csináltuk, akkor is megtaláltam a költők hangját. József Attila viszont sokszínűbb, ami a verseiből ki is derült, és a dallamvezetések, a dallamívek is ezt követelték meg. Vannak olyan zenei szakaszok, amelyek a blues „füstös zongorás” hangulatában íródtak, és olyan, egészen mély gondolatok is, mint a Levegőt című költeménynek az eleje, mely igen merengő, és teljesen más stílust kér. Hogy ezt át tudjam adni a zenével, ahhoz a zenének alá kell támasztania és segítenie a gondolatot, a verset.