A cukorbetegség előszobájaként is emlegetik az inzulinrezisztenciát (IR), mely változatos, nem specifikus, más betegségekkel is összetéveszthető tüneteket okoz. Ilyen például az étkezés utáni fáradtság, szédülés, túlsúly, sikertelen fogyókúra, fejfájás, rossz közérzet. Nők esetében menstruációs zavar is jelentkezhet, de a kezeletlen IR meddőséghez is vezethet. Az inzulinszint normalizálásával, mely életmódváltással érhető el, jelentősen enyhülnek a tünetek. A részletekről dr. med. Lázár Aladár magyarkanizsai belgyógyászt, endokrinológust kérdeztük.
* Mi az inzulinrezisztencia?
— Ez egy élettani és kórélettani, de nem feltétlenül kóros folyamat. Nyugodtan mondhatjuk, hogy egy kicsit irracionális és túlzott kivizsgálási elvárások vannak ezen a téren. Az inzulinnak a hatékonysága, az inzulinválasz a különféle szervekben, szervrendszerekben, szövetekben változik. Ez bizonyos szinten élettaninak is nevezhető. Kóros szempontból ezt úgy nevezhetjük, hogy az IR valamely szövet vagy szerv azon állapota, amikor az inzulin hatásának a normális válasza elmarad, vagyis nagyobb mennyiségű inzulinnal érhető el a hatékonysága. Elsősorban nem csak a cukoranyagcserére kell gondolni, hiszen az inzulinnak ugyanolyan fontos szerepe van a sejtnövekedésben, a fehérje és a zsírok anyagcseréjében is. Az inzulin valójában egy növekedési hormon. Az IR mint fogalom egyáltalán nem újdonság az orvostudományban. Az inzulint kerek száz éve fedezték fel. 1922-ben figyeltek fel arra, hogy az első betegeknek beadott inzulin nem megfelelően hatékony, és megkezdődtek a kutatások. 1976-tól az IR az orvosi terminológia része. Nem új keletű betegségről van szó, az viszont tény, hogy a mai életmódunk lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy előtérbe került a jelenség kórélettani formája.
Lázár Aladár
Nincs típusos IR-tünetegyüttes
* Mire érdemes felfigyelni, mikor ajánlott orvoshoz fordulni?
— Az IR nem egy betegség, melyről egy tünet alapján diagnózist állapíthatunk meg. Ez egy élettani, kórélettani folyamat, mely részben egészségesnek számít, de amikor túllép bizonyos határokat, akkor nevezhetjük kórosnak. Ebből adódóan a teljes szervrendszert érintheti, nem beszélhetünk típusos tünetegyüttesről. Ha kintről befelé haladunk, a bőrünktől a belső szervekig, minden szervben lehetnek elváltozások. Megemlíteném a részben típusos elváltozásokat, melyeket a betegek észlelnek. Az étkezés utáni gyengeség, remegés valóban lehet annak a következménye, hogy a vércukor ingadozása nem megfelelő annak vetületében, hogy mit fogyasztottunk. A tömény szénhidrátoknak a sejtekbe való bevitele az inzulin által gyorsabban megtörténik, mint az olyan szénhidrátoké, amelyek emésztést igényelnek. A magas inzulinszint következtében gyorsabban lecsökken a vércukorszint, ebből fakadhatnak bizonyos tünetek, mint például a gyengeség, remegés, éhségérzet, izzadás. Leginkább ezért fordulnak orvoshoz a betegek. Hölgyek esetében elsősorban a menstruációs ciklus zavarai vezetik a pácienst orvoshoz, nőgyógyászhoz vagy akár belgyógyászhoz, endokrinológiai szakrendelésre. Az IR befolyásolja a fogamzóképességet, meddőséget is előidézhet. A bőrön elszíneződések jelentkezhetnek, hölgyeknél fokozottabb, férfias jellegű szőrzet is megjelenhet. A belső szerveknél a máj típusos kórképe, a hasnyálmirigyben elzsírosodás is látható, az izomzatban, a csontokban, a zsírszövetben változások állhatnak be. Beszélhetünk veleszületett és szerzett inzulinrezisztenciáról is. A szerzett nem csak az elhízáshoz köthető, az alultápláltságban is változik az inzulin hatékonysága. Felnőttkorban a kettes típusú cukorbetegség hátterében egyértelműen az IR áll. Ebben semmi újdonság nincs, csak a betegek úgy érzékelik, hogy ez új keletű.
Diagnosztizálás
— Itt is óriási tévhitek vannak. A mai járóbeteg-rendelésen az IR mérőszámai nem olyan egyszerűek, hogy elmegyünk a laborba, kapunk egy számértéket, és ebből egyértelműen kimondhatjuk, hogy inzulinrezisztenciáról van szó. A hormonrezisztencia és az IR mérése olyan labortechnikát meg csapatmunkát igényel, amely járóbetegszinten nem elérhető. Olyan teszteket végezhetünk, amelyekből következtetést vonunk le, hogy valószínűleg IR áll fenn. Valamilyen más betegségnek a része, nem önálló diagnózis. Hogy miért rohannak ezzel pánikszerűen az orvoshoz, ez is egy fontos kérdés. Közvetlenül a cukoranyagcsere mérőszámaihoz tudjuk kötni az IR-t. Itt elsősorban a cukorterheléses tesztről tudunk beszélni. Ezt teljesen külön kell választani attól, amikor valakinek megmérjük a cukrát étkezés után. Ez egy standard teszt. Egy olyan vizsgálat, amikor egy meghatározott mennyiségű glükózoldatot, 75 grammot elfogyaszt a beteg, és utána végezzük a cukormérést, valamint párhuzamosan az inzulinmérést is. Az összes többi anyagcserét is meg kell vizsgálni a laborban. Nem csak egy oldalát szoktuk figyelni az embernek. Az inzulin nemcsak a vércukor szempontjából kulcsfontosságú hormon, hanem a fehérjék és a zsírok anyagcseréjében is. Mint növekedési hormon befolyásolja az összes szervünket. A biokémiai laborok, a vesefunkció, májfunkció, vérzsíranyagcsere nem hagyható ki. Ezzel indulunk a szakorvosi rendelésre vagy akár háziorvoshoz.
A mozgás és az egészséges étrend
— Sajnos a medicina és az alternatív orvoslás is óriási hajlamot mutat a divatos kezelésekre, ezt pedig mi, orvosok nem igazán szeretjük. A kezelési lehetőség a mozgásterápia és az étrend, illetve a kettő összehangolva. Nem lehet, hogy csak sportolunk, és az étrendünkben nincs változás, vagy fordítva. A kettő csak együtt működik. Az étrend elkészítését táplálkozás-szakértőknek szoktuk átengedni, mi, orvosok pedig általánosságban elmondjuk a főbb szabályokat a szénhidrátmennyiség beviteléről, a fő étkezések időbeli eloszlásáról. Elsősorban az étel mennyiségére helyezem a hangsúlyt, valamint párhuzamosan a minőségre is. Sokan panaszkodnak, hogy nem esznek sokat, mégsem fogynak. Legalább 3 órás szüneteket kellene tartani az étkezések között. A tömény szénhidrátok fogyasztása panaszokhoz vezet, az egyszerű cukrok — a gyümölcscukroktól kezdve az édességeken át a tésztafélékig — emésztése kevés időt igényel, gyorsan leesik a vércukorszint, és jönnek a panaszok. Olyan élelmiszer fogyasztására kell törekedni, amelynek az emésztése hosszabb, az úgynevezett glikémiás indexe alacsonyabb. A szénhidrátok mennyiségét is csökkenteni kell. Korábban az volt az ajánlás, hogy a napi étkezésben 50-55 százalék legyen a szénhidrát, ma már ez jelentősen változott, 40 vagy 30 százalék alá is csökkentjük. Az lenne a legjobb, ha mi, orvosok is elfogadnánk, hogy nem gyógyszeresen kell kezelni a gondot, hanem minél természetesebb módon viszonyulni a folyamatok helyreállításához. A hagyományos gyógyszerek mellett a probiotikumot, a D-vitamint is megemlíteném, és egyéb készítményeket, gyógynövények egész hosszú sorát, melyekkel inkább a természetgyógyászat foglalkozik. Sokan azt gondolják, hogy mi, orvosok elzárkózunk a gyógynövényektől, de ez nem igaz. Ezeket a készítményeket is elfogadjuk.
* Milyen következményekhez vezethet, ha valaki nem változtat az életmódján?
— Ez egy nagyon fontos kérdés. Az IR a kettes típusú cukorbetegség előszobája. Elhízáshoz, magas vérnyomáshoz vezethet, mely magával vonja az érrendszeri szövődményeket, és fokozódik az infarktusveszély. A nyaki erekben és a végtagokban érszűkület alakulhat ki, de az agyban, a vesében is súlyos szövődményekkel járhat. Az inzulin mint növekedési hormon a daganatos betegségek kialakulásában is fontos szerepet tölt be. Fiatal hölgyeknél a meddőség is társulhat a tünetekhez. Valamiféle „varázstablettával” vagy egyhetes kúrával nem tudjuk kezelni, ez életmódváltást igényel.
