home 2024. július 18., Frigyes napja
Online előfizetés
„Amikor valamit elkezdesz, akkor csináld is végig!”
Martinek Imre
2023.03.17.
LXXVIII. évf. 11. szám
„Amikor valamit elkezdesz, akkor csináld is végig!”

Erős Mária pancsovai-hertelendyfalvi kézműves, népi iparművész, a székely varrottasmintakincs-örökség hű őrzője és átörökítője. Elhivatott szolgálatát a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Plakett elismeréssel köszönte meg az idei esztendő nyitányában.

Mi most magát az embert próbáljuk meg bemutatni. A nőt, a családanyát és nem utolsósorban a nagymamát, aki valamikor réges-régen, az akkori körülmények és reális lehetőségek függvényében vette kezébe legelőször a varrótűt…

Ó, dehogyis akart ő hagyományőrző lenni! Sokkalta inkább merő kedvtelésből kezdett öltögetni. Tizenöt éves leánykaként, a hërtelendi guzsalyos asszonyok útmutatása és bátorítása eredményeként. Egy olyan, (világ)háború utáni, ínséges időszakban, midőn a művészet iránt érdeklődő ifjak legtöbbjének jobbára csupán a saját képzelőerejére hagyatkozó életforma volt elérhető. A színház, az operett… miliőjének ízlelgetése helyett. Mária a kézimunkázást választotta.


Szalai Attila felvétele

Negyedik gyermek volt a családban. Ráadásul osztálytanítói és tanári felmenőkkel, mely státuszból eredően őt magát is a pedagógia felé irányították. Volna. A nemes szülői elgondolás ugyanis — röpke egy esztendő múlásával csupán — újratervezésre kényszerült. Saját bevallása szerint nemcsak a honvágy tört rá annak idején elemi erővel, de úgy érezte, az akkortájt korszerűnek mondott oktatási-nevelési módszertan köszönőviszonyban sem volt azzal, amit ő személy szerint a jövendőbeli szakmáját illetőleg valaha is elképzelt. Így aztán, faképnél hagyva Újvidéket, visszatért szülőfalujába. Hertelendyfalvára, mely abban az időben még önálló településként szerepelt a régió topográfiai térképén. Onnan lépett át egy szusszanásnyi idő után a szomszédos Pancsova városába, ahol a fodrászmesterség mellett tevé le végül voksát. Harminckét szolgálati év után vonult nyugdíjba. Legalábbis frizerként, lévén a kézimunkázás még napjainkban sem teljesen lezárt fejezet életében. Igaz, messzemenően sem akkora intenzitással, mint egykoron, midőn — időt és fáradságot nem sajnálva — gyakran késő éjszakába nyúlva igyekezett újabbnál újabb tartalmakat belevarrni a keretekbe foglalt kisebb-nagyobb hófehér vásznakba… 

— Sok éjen át varrtam. Amikor csend volt körülöttem, akkor volt nekem a legkönnyebb. Sajnos ez a szemre nagyon kihatott, amire abban az időben nem is gondoltam. Most annál inkább. Mert nem látok rendesen. Szemüvegvel sem látok jól. Ráadásul itt van a katarakta, az öregségi szürke hályog is. Szóval, napközben a varrást sokkal nehezebb volt csinálni. Nemcsak a rendes munkahelyi kötelezettségeim miatt, de azért is, mivel olyankor a körülöttem lévőknek csendben kellett maradniuk. „Anyuka számol.” Vagy: „Anyád számol” — mondogatták. A családban mindenki tette a dolgát, s ami még fontosabb, senki sem volt közülük e hobbim miatt elhanyagolva.


Martinek Imre felvételei

Nem volt ez különbül a későbbi időkben sem, amikor Máriát már nagymamaként is számontartják. Az unokák ugyanúgy „képben voltak”, mint a varrottasok. Férje, Erős János bácsi támogatásával Mári néninek megannyi önálló kiállítása valósulhatott meg. Évtizedeken keresztül volt rendszeres önálló részvevője a Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléje kísérőrendezvényeként megszervezett kézimunka-kiállításnak. Az első arany minősítésű értékelést már debütálásakor megkapta. Történt mindez a NATO-bombázások évében, 1999-ben Csókán, a kézimunkázók és gyűjtők nemzetközi kiállításán, a MIRK-en. Ezután jött a három, egymást követő nagymesteri díj, a nívódíj, majd mindennek koronájaként 2009-ben a Prima Primissima elismerés. Kézművesmunkáinak értéke határon túl is átívelt. Utolsó nagyszabású kiállítását 2010-ben Moholon jegyezhettük.

A megingathatatlannak tetsző összhangot sajnos alapjaiban rengette meg a családfő, a férj, az élettárs 2017. december 1-jén bekövetkezett halála, mely pótolhatatlan űrt hagyott a dél-bánsági régió közösségének életében is. A szakmai talpra állás, illetve a (részleges) visszatérés elsősorban a család összefogódzásának érdeme. Alkalmam volt mindezt személyesen is megtapasztalni. Először egy, a mögöttünk hagyott 2022. év magvető havának derekán jegyzett pancsovai könyvbemutató idején. Erős Mária Székely varrottas mintakincsörökség című könyvében található, négyzetrácsba helyezett leszámolható mintarajzok számítógépes előkészítését például a szerző fia végezte el, a promóció zenei részében pedig a család második generációjának képviselője is derekasan közreműködött.

— Nem tud(hat)om, mit hoz a holnap, azt viszont igen, hogy szeretnék még varrni. Nézegetem épp ezt az új mintát… — mondja csöppnyit elgondolkodva. Odakintről harangszófoszlányokat fodroz be az emeleti lakásba a frissen kelő kikelet havi szellő, miközben a pancsovai Strelište városrészben is jócskán szürkönyödik.

— Van ez a minta, ami erőst tetszik nekem. Kantáros, sajátos módon — mutat a képaláírásra az előttünk lévő mintakönyvben, de mielőtt bármit is szólanék, derűsen megjegyzi: – Nem kell elolvasnom, tudom fejből a nevit! Ebből szeretnék egy futót varrni. De nem es tudom, hogy minek meg kinek?! Nekem már annyi van. Ami itt van a könyvben, nekem az mind ki van varrva.


Gyermekei és barátai körében Zentán 2023. január 27-én, az ünnepi díjátadás után

Hiteles tárgyi bizonyítékokkal is megerősíttetett ez utóbbi állítás. Ekképpen is üzenve ország-világnak s minden benne élőnek: a kézimunkák pedig sokkal több mint puszta dekoráció a különféle rendezvények idején.

— Nem kell ide sok szöveg, a kézimunkák önmagukért beszélnek. Lám, te is rám kérdeztél, miért épp József Attila soraira esett választásom? „Ne légy szeles…” itt errefelé inkább úgy mondanánk: ne szetess! Sokszor elgondolkoztam azon, miért kapkodnak bele egyesek mindenbe, hogy végül aztán semmit se végezzenek be? Ezt így nem lehet! Az életben mindenkinek kell legyen egy célja. Amikor pedig valamit elkezdesz, akkor csináld is végig! Nos, én minden kézimunkát, amihez nekikezdtem, kivarrtam. Voltak persze olyan napok is, amikor meg-megtévedtem a számolásban, és ki kellett bontanom az egészet, de valahol ez is benne volt a pakliban. Lényeg: soha nem adni fel!

Ezt a szemléletet igyekezett átadni egykoron/alkalmasint a különböző korosztályhoz tartozó tanítványainak is. Mint mondja, a kitartóbbja ugyan elsajátította az alapokat, de — a megkapott terepi visszajelzések alapján — igazán ők sem varrnak már. Meglátása szerint legideálisabb lenne tizenöt-tizenhat évesekkel dolgozni, már ami a székely varrottas technikájának oktatását illeti, ám ezt a korosztályt jelenünkben lehetetlen küldetés megszólítani. Időt, türelmet és kitartást egyaránt igénylő dolgokhoz meg pláne az!

— Sokan azt mondják, majd ha nyugdíjasok lesznek, és több idejük lesz, talán akkor. Erre én csak annyit szoktam válaszolni: ha valakinek fiatalként nincs beidegződött munkaszokása, annak bizony nyugdíjasként sem igazán lesz.  Erős Mária. Mári néni. Nemzetközileg elismert és több ízben díjazott alkotóművész. Kézimunkái, a sok év folyamán féltő gonddal és szeretettel kidolgozott kézimunkapéldányai az egyetemes magyar örökségünk felbecsülhetetlen alkotóelemei. Vigyázzunk rájuk!

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..