A zeneipar aranyszabálya, hogy az új számokat mindig promotálni kell. Erre a célra az újságot, a tévét, a rádiót, illetve az utóbbi időben az internetet használják. Normális esetben ez úgy működik, hogy ha megtetszik nekünk egy új dal, akkor onnantól kezdve mindig megörülünk, amikor valahol felcsendül. De mi van akkor, ha egy zeneszám nem tetszik nekünk, viszont addig erőszakolják ránk, hogy végül megszeretjük?

Megfelelő mennyiségű pénzért az erre szakosodott médiagépezet el tudja érni, hogy mindenhol az a bizonyos dal szóljon. Például akkor is, amikor beülünk az autóba, elmegyünk bevásárolni, vagy egyszerűen csak a buszon ücsörgünk. A múltkori cikkemben is éppen erre a jelenségre hívtam fel a figyelmet a legnagyobb aktuális slágerrel, a Despacitóval kapcsolatban.

És már itt is van az újabb példa: Calvin Harris, Pharrell Williams, Katy Perry és Big Sean közös „erőltetős” projektuma. Nemrég, egészen pontosan június 26-án jelent meg a Feels című daluk, mely első hallásra egyáltalán nem fülbemászó. E sorok írásakor azonban a zeneszám 93 millió megtekintésnél jár a YouTube-on, ami annak tudható be, hogy nagy nevek fogtak össze, és mindegyik sztárnak eleve van egy népes törzsközönsége, mely kíváncsi az új szerzeményre. Ez egy ideig kitart, de utána már az erőltetés következik.

És ha minden irányból ugyanazt a dalt halljuk, akkor előbb-utóbb lőttek nekünk. A dallam és a ritmus egyvelege szép lassan a hatalmába kerít bennünket, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy valami bizsergést érzünk, csettintgetni kezdünk, lábunkba pedig beleáll a boogie. Amikor tehát ez megtörtént velünk, a hatalmas zenegépezet elérte a célját: sikeresen megfertőzött bennünket. A fejlettebb országokban ilyenkor az a következő lépés, hogy az ember a neten gyorsan megvásárolja a dalt, hiszen már a függőjévé vált, a vágyat pedig csillapítani kell — általában 3-5 dolláros egyszeri áron.

Tudom, ez egy kicsit durván hangzik, de más példákat is fel tudok hozni erre a jelenségre. 2010. március 29-én will.i.am és Usher piacra dobta az OMG című számot. Ebben aztán minden volt! Szokatlan, sőt, beteges will.i.am-ritmusok, fura dallammenetek, még furcsább breakek és a teljesen Auto-Tune-izált Usher. A végeredmény egy hatalmas katyvasz lett, melyet az ember már csak azért is meghallgatott, hogy rájöjjön: mi a franc ez?! A szerzemény viszont szép lassan bebújt a bőre alá. Az a vicc az egészben, hogy ez lett Usher harmadik, legrövidebb idő alatt legtöbbet eladott dala.

Hölgyeim és Uraim, el kell fogadnunk, hogy a nagyok játszanak velünk. Ez ellen legfeljebb csak úgy lehet védekezni, hogy a házunkban kialakítunk egy tökéletesen hangszigetelt szobát. Egy rést viszont mindenképp hagyjunk rajta, hogy be tudják nekünk csúsztatni a napi ételadagunkat.