Tómó Margaréta újságíró: — Mivel tervezett babáról volt szó, a párom és én izgatottan vártuk az eredményt. Szóltam, hogy most bemegyek a fürdőszobába, majd ujjongva jöttem ki a pozitív teszttel. A családnak együtt jelentettük be, előtte azonban vártunk néhány hetet, hogy megbizonyosodhassunk róla, minden rendben van. Azt az időszakot nagyon nehéz volt elviselni, mert ilyenkor az ember az egész világgal megosztaná örömét. Az is elkerülhetetlen, hogy hozzátartozóink elkezdjenek gyanakodni, ha hirtelen felhagyunk az alkoholivással, másként viselkedünk... Természetesen személyesen mondtuk el a jó hírt, és a reakciók nagyon kedvezőek voltak. Örömkönnyek hullottak, összeölelkezve fogadtuk a gratulációkat.

Balázs Vataščin Emese jógaoktató: — Alig vártam, hogy a párom hazaérjen a munkából. Nagyon izgultam, mert nem terveztük a babát, Anna Petra szerelemgyerek. Vettem egy üveg jó francia vörösbort, melyhez éppen két borospohár is járt ajándékba. Kibontottam a bort, töltöttem belőle mindkettőnknek, és nagy nehezen, jó néhány korty után mondtam csak el, hogy kisbabánk lesz. Erre Péter: „Most viccelsz?!” Nem vicceltem. A szüleimnek együtt mondtuk el személyesen, Péter pedig édesanyjának, amikor néhány nap múlva hazautazott Szlovákiába. Időre volt szükség, mire mindenki „sebességet váltott”, de lényegében örömmel és szeretettel fogadták a hírt. Péter nagyszüleinek különösen nagy boldogság a dédunoka.

Nemes Nagy Anita műsorvezető: — Marci kisfiunk „bejelentkezése” életünknek egy nehéz időszakára esett. Édesanyám hirtelen meghalt, és búcsúztatója után Magyarországról hazaérkezve, talán csak gyanúból, megcsináltam a tesztet. Mivel a türelem nem jellemző rám, mintegy tíz másodperccel a pozitív jelzés megjelenése után közöltem a férjemmel, hogy: két csík! Nem volt túl romantikus bejelentés. Egyszerre sírtunk és nevettünk. Hihetetlen volt az időzítés. A családnak néhány hét múlva, a karácsonyi ebéd közben jelentettük be a hírt. Férjem ünnepélyesen szót kért, és közzétette a nehezen tartogatott titkot. Igen vidámra sikeredett az ebéd.

Kovács Gyöngyi adminisztrációs ügyintéző: — Készültünk a gyermekáldásra, több hónapja terveztük. Párom nagyon számított rá, sőt, állítása szerint, ő tudta, hogy hárman vagyunk. Folyamatosan hívogatott, mialatt a terhességi vizsgálaton voltam, le is merült a telefonom, aztán pedig a vállalati mobilon ért el több próbálkozás után. A család többi tagjára még aznap, teljesen váratlanul „zúdítottuk” rá a jó hírt. Azt hiszem, a boldogság annyira elöntött bennünket, hogy nem is foglalkoztunk vele, hogy is jelentsük be nekik.