Nemrégiben nagy volt a sürgés-forgás a törökbecsei Szent Klára-templom udvarában és a plébánián. A szervező csapat Mellár József atya és Micsik Béla vezetésével az utolsó simításokat végezte a Háló-találkozóra érkezők fogadására. A számos helybeli részvevőn kívül Délvidék több helységéből is érkeztek érdeklődők a rendezvényre.
Brückner Ákos Előd magyarországi vendégelőadó, a székesfehérvári ciszterci Nagyboldogasszony-plébánia plébánosa fordulatos, fiatalos lendülettel teli bevezető előadással örvendeztette meg a jelenlévőket. Értekezésének címe és egyúttal a találkozó mottója az Amíg élek, remélek! volt. A remény tevékeny várakozás a jóra, az Úr Jézussal való találkozás kitartó kívánása, amely élni akarásunkat táplálja. A remény ellenlábasa a félelem, de akiben nagy a szeretet, abban nincs félelem. Az előadás utáni kiscsoportos beszélgetéseken mindenki megosztotta társaival a reménnyel kapcsolatos élettapasztalatait. Amíg néhányan a közeli Tisza-partra indultak, hogy lesétálják a finom, kiadós ebédet, addig mások az íjásztehetségüket próbálgatták a plébániaudvaron, a becsei fiatalok pedig népdalcsokorral, versmondással, nagyböjti énekekkel és zeneszámokkal lepték meg az egybegyűlteket.
Hogy még jobban ráhangolódjanak a szentmisére, szentségimádásra került sor. Mellár József plébános úr három paptestvérével együtt mutatta be a találkozó záró szentmiséjét. Az élményekben gazdag nap után a hazaindulók az új találkozás reményében búcsúztak el egymástól.
