* Hol indul a te történeted?

— A Farkas Kertészet, mondhatni, harmadik generációs kertészet. Nagymamám örökölte a szüleitől, és ő élesztette fel. Ez egy régi típusú gyümölcskertészet volt, vagyis 1 hektáron volt tizenpár gyümölcsfajta, így tavasztól késő őszig folyamatosan volt termés. Én ebben a gyümölcsösben nőttem fel. Később, amikor nagyapám meghalt, és nagymamám is idős volt, és nem tudta maga csinálni, a gyümölcsös ideiglenesen fel lett számolva, majd 2011-ben, amikor otthagytam egyetemi tanulmányaimat, belevágtam. Földieper- és cseresznyetermesztéssel indultam. Az eper sikertörténet volt, a cseresznye kevésbé. Ez tartott 2020-ig, akkor számoltam fel hivatalosan is a kertészetemet.

Fotók: Csík Margit

* Ennek mi volt az oka?

— 2018-ban már megindultam egy lejtőn. Mohó voltam, úgyhogy túl rövid idő alatt nőttem túl nagyra, de ezt a növekedést nem tudtam egyedül lekövetni. Az értékesítésre voltam ráállva, mindent eladtunk. Én viszonteladókkal nem dolgoztam, amit megtermeltem, azt direkt értékesítettem, emiatt kevesebb időm jutott magára a kertészet vezetésére, s a sok kis hiba oda vezetett, hogy már nem tudtam fenntartani, úgyhogy azt mondtam, egy időre jegelem ezt a projektumot, hiszen nem szerettem volna, hogy én és a családom is tönkremenjen a gyümölcskertészetben. Még éppen időben ki tudtam szállni.

* Akkor a következő lépés az almalé gyártása volt?

— A kertészet vezetése mellett fesztiválokat is szerveztem és gyümölcsöt dolgoztam fel, készítettem gyümölcsborokat és almalevet, ez utóbbi maradt meg, később ebből építettem újra magamat és a vállalkozásomat. Ez lett a Zdravo Dobro almalé. Úgy indult, hogy a Prosperitati pályázatán gyümölcslégyártásra nyertem támogatást, s amikor megjött a prés, azt mondtam, próbáljuk ki. Gyümölcs már nem nagyon volt. Gyerekkoromban sokat dolgoztam almával, értékesítettem az ipari almát, tizenévesen a motokultivátorral jártam Becse utcáit, és hordtam szét az almát a pékeknek. Azt mondtam, akkor veszek almát, és kipróbálom a prést. Kipréseltem az első 70 liter almalevet, és láttam, hogy ez jó nagy mennyiség. Másnap kivittem a piacra, és mind elfogyott. Úgy voltam vele, ez igen, ezt csináljuk meg máskor is! Ez tíz éve volt, akkor 50-60, most már heti 600-700, akár 1000 litert is eladok több mint 170 háztartásnak Becsén és Újvidéken.

Fotó: Michael Bowring

* Miért jelentkeztél a Vajdasági Rohonczy Gedeon Mentorprogramba?

— A Zdravo Dobro almalé és a gazdaság feljogosított, hogy pályázzak, de én egy startupprojektum kidolgozásával jelentkeztem. Egy értékesítési modellt szeretnék kidolgozni és továbbfejleszteni, magamat egy integrátori szerepbe téve, vagyis a helyi kistermelőktől felvásárolni a termékeiket, és a közeli nagyvárosokban eladni a fogyasztóknak. Tehát egy integrátori disztribúciós, logisztikai központ kiépítése a célom. Egy kistermelő ha értékesíteni akarja saját termékét, vagy nyit egy saját kisboltot egy nagyvárosban, vagy megpróbálja interneten hirdetni magát, webshopot csinál, megszervezi a kiszállítást, de ez ugyebár csak egy termékre vonatkozik. Ami jó, hogy gombamód szaporodnak az éjszakai piacok, de sokan vannak, akik nem érkeznek piacra járni, s szeretnék otthonról néhány kattintással megoldani a bevásárlást. Ha mindent helyi termelőtől szeretnék megvenni, az egyelőre külön logisztika, el kell menjek a húsoshoz, a sajtokért, másik helyre az olajat beszerezni, stb. Ez idő, benzin, logisztika. És itt jövünk mi a képbe.

* Erről mesélj egy kicsit bővebben, hogyan működik ez majd a gyakorlatban?

— Jelenleg több mint 170 családnak adok el almalevet, és közülük sokan jelezték, hogy vásárolnának mást is, ezért tavaly csináltam egy kutatást a vásárlóink között, mely kimutatta, hogy 80 százalékuk akár heti rendszerességgel is rendelne hús-, tejterméket, biozöldséget, hidegen préselt olajokat, lekvárt, bármit, amit helyi termelők készítenek. Ezért gondoltam arra, hogy akkor rakjunk össze egy kistermelői bázist, mely el tudja látni a nagyvárosban élő emberek élelmiszerigényét. A Rohonczy-pályázat pedig ehhez jó alapot ad, hiszen kilenc termelő vesz részt benne. Most azon dolgozunk a mentorokkal, hogy lefektessük az alapokat. Ahhoz, hogy egy profi szervezet legyen belőle, elengedhetetlen, hogy a működési folyamatok pontosan definiálva legyenek. Most a brandépítés, dokumentálás, piackutatás, termékek és termelők felkutatása, a velük való megegyezés folyamata zajlik, a végén egy interaktív applikációt szeretnénk létrehozni, mely webshopként is funkcionál. Ezen belül nemcsak vásárolni lehet majd, hanem például összerakni is a vásárolt termékekből egy receptet, akár úgy is szűrve, hogy mi a gluténmentes, húsmentes stb. Ez az applikációnak csak egy eleme lenne, mellyel felhasználóbaráttá tennénk. Ami az én modellem különlegessége, az az élményalapú vásárlás. Hogy nemcsak egy terméket veszel meg, hanem egy élményt is. Kiszállási, vásárlási élményt, heti receptajánlókat. A másik a vásárlói lojalitás, erre mindig is nagy hangsúlyt helyeztem. Nekem az első naptól kezdve van olyan előfizetőm, akinek tíz éve minden héten kiszállítom az almalét. Az ilyen hosszú távú együttműködések köztem és a vásárlóim között adják meg a biztos alapot a projektum fejlődéséhez.

* Akkor a pályázaton nyert gazdaságok között te egyfajta összekötő elem vagy, ha jól értem.

— Híd a kistermelők és a nagyvárosi fogyasztók között.

* Miben tudnak segíteni neked a mentorok?

— Jelenleg minden, amit csinálok, egy one-man show, azaz ha én nem vagyok ott, nem működik. Számomra a legnagyobb kihívás az, hogyan tudok egy egyszemélyes vállalkozásból csinálni egy olyat, amely önmagát működteti. Első lépésként alkalmaztam egy top managert. Az Exit fesztivál egyik alapító tagja és társtulajdonosa lett a munkatársam, akinek fő feladata, hogy ezt az önmagát működtető rendszert kiépítse. Később erre tudjuk ráhúzni az applikációt, a szállítást, a termelést és minden mást. Hat mentorom van a gazdaság minden szektorából, akik olyan tudásbázist birtokolnak, amelyet soha nem kapnék meg, ha nincs ez a mentorprogram. A fő mentorom Simon Vilmos, de egy olyan csapatról beszélünk, hogy már most azt érzem, a világot is megváltanám, olyan tudást adnak a kezembe.

* Fesztiválszervezéssel is foglalkozol, te indítottad el Óbecsén a GasztroFesztet, mely kilenc éve a becseiek egyik kedvenc rendezvénye.

— Nagyon szeretek enni, méghozzá minőségi ételeket. Úgy indult az egész, hogy több fesztivál társszervezője voltam már, például a Malomfesztiválé, ami rengeteg tapasztalatot adott, de szerettem volna valami sajátot. Sokat agyaltam, hogy mi legyen a rendezvény tematikája, s úgy voltam vele, hogy enni mindenki szeret, legyen a gasztronómia a főszereplő. 2020 számomra vízválasztó év volt. Amikor minden megállt, nekem egy újraéledés volt: feltámadtam, mint a főnixmadár a hamvaimból, és megtaláltam az új célom. Akkor már létezett a GasztroFeszt, persze abban az évben nem szervezhettük meg, gondolkodtam, milyen irányba vigyük tovább. Nem szerettem volna, ha pörköltfesztivállá válik, ahol összejövünk, megfőzzük, amit kell, iszunk, majd mindenki szépen hazamegy. Ezeknek a rendezvényeknek is természetesen megvan a helyük a gasztropalettán, de én valami különlegesebbet, magasabb színvonalat szerettem volna behozni, úgyhogy eldöntöttem, elmozdulok a magas gasztronómia irányába. Megismerkedtem Lasztovics Árpád becsei étterem-tulajdonossal, s elkezdtünk járni éttermeket tesztelni. Közben megismerkedtem Borbély Zsolt Attilával is, aki étteremkalauzoknak ír értékeléseket, így indult el számomra egy nagyon szép gasztrokaland. Egy elég nagy szeletét láthattam a magyar gasztronómiának. Utána következett egy badacsonyi út, ahol az ottani vendéglátó egységeket teszteltük, itt is az az érzésem volt, hogy ez egy új világ. Párhuzamosan építettem a kapcsolataimat és látogattam a Stílusos Vidéki Éttermiség rendezvényeit. Ez egy olyan szervezet, amely Magyarország vezető vidéki éttermeit tömöríti. Szép lassan beszippantott ez a világ, nagyon sokat tanultam. Soha nem felejtem el azt sem, amikor közösen főztünk a séffel az Anyukám Mondta Étteremben. Itt harminc tokaji borász is részt vett, mi Vajdaságot képviseltük, a cél pedig az volt, hogy találjunk olyan alapanyagokat, amelyeket a tokaji borokhoz lehet párosítani. Egy olyan élményt és tudást kaptunk itt, amely gyökeresen megváltoztatta a gasztronómiához fűződő viszonyom, és elindította bennem a gondolatot, hogy milyen irányba is lehetne elvinni a vajdasági gasztronómiát. Nem titkolt vágyunk a GasztroFeszttel, hogy indikátorai legyünk egy vajdasági gasztroforradalomnak, mert a vajdasági magyar gasztronómia és vendéglátás szerintem egy kicsit haldoklik. Sok a tervem, úgyhogy már csak csinálni kell, s ebben is segítenek a mentorok.

* A feleségednek, Sofinak is van köze a gasztronómiához, ő maga is süt-főz, és ételfotókat, termékfotókat készít.

— Ő végzettsége szerint építészmérnök, én kezdtem el annak idején nyösztetni, hogy fotózza le nekem a termékeimet. Értett a fényképezéshez és a dizájnhoz is, szerette is csinálni, ráadásul látta, hogy ebből bevétele is származik, úgyhogy különféle pályázatokra küldte be a fotóit, s az egyiknek köszönhetően kereste meg a Plazma, hogy dolgozzon a cégnek mint külsős tartalomgyártó. Azóta több hazai brandnek fotózik, mondhatni, az ország egyik legkeresettebb termékfotósa s most már videósa lett. Azon szoktunk viccelődni, hogy most már többet keres, mint én, úgyhogy fel kell kötnöm a gatyámat.

* Mit tanácsolsz a fiataloknak? Ha valaki szeretne kistermelő lenni, vágjon bele, megéri?

— Én mindenkinek azt ajánlom, hogy vágjon bele, de csak okosan. Van itt valami, amit én termelői csapdának hívok: a legtöbb termelő baja ugyanis az, hogy reggel felkel, és kitalálja, hogy most például almalevet csinál. Megveszi a drága gépeket, az alapanyagot, legyártja, becsomagolja, aztán leül, és vakarja a fejét, hogy na, akkor ezt kinek is adjam el. Sokan nem tudnak ezen továbblendülni, elkezdenek sopánkodni, hogy ebből nem lehet megélni, milyen rossz ez az ország, és hasonlók. Közben csakis ők a hibásak, hiszen nem álltak kellő komolysággal a témához. Szóval az a tanácsom, hogy ne azt akarjátok termelni, ami nektek tetszik, s amiben szerintetek van potenciál, hanem nézzétek meg, mit igényel a piac. Mindig piackutatással kell indítani. Előbb azon kell gondolkodni, hogyan adod majd el a terméket, hiszen hiába fektetsz bele valamibe, ha utána nem tudod értékesíteni.