Keresztény Testvérek!

A Szentírás beszámol Jézus születéséről Betlehemben. Ez Augusztus, római császár uralkodása idején történt, aki népszámlálást rendelt el a Római Birodalomban. Minden lakosnak származási helyén kellett jelentkeznie, hogy nyilvántartásba vegyék. Mivel József Dávid családjából származott, várandós feleségével, Máriával Betlehembe, Dávid király városába kellett elmennie, hogy nyilvántartásba vegyék. A továbbiakban az evangélium arról értesít minket, hogy nem volt hely a vendégfogadó szállásokon. A tény, hogy Jézus istállóban született, vagyis a jószág tartózkodási helyén, rendkívüli üzenetet hordoz. Éppen itt hirdeti meg az Angyal a nagy örömhírt, hogy nem kell félni, hogy megszületett a Megváltó. Ám nem a vendégfogadóban, ahol előre helyet biztosítottak volna számára, ahol minden készen állt volna, ahol megfelelő hangulat uralkodna, hanem azon a helyen, mely őt nem illeti meg: állatokkal körülvéve az istállóban, ugyanakkor körülveszi az angyalok dicsőítő éneke. Ez az éjszaka nem azért boldog, szent és gyöngéd, áhítatot keltő, mintha mindent sikeresen előkészítettek volna, hanem azért, mert Isten együtt érzőnek bizonyul az emberrel, abban, ami zavaros, sikertelen, drámai, ami szenvedéssel teli és döbbenetesen kérdéses. Saját boldogságát átszőtte életünk szabadságával, így lett a mi Istenünk.

Karácsonykor Isten közvetlenül megmutatja az embernek, hogy „másként is lehet”, és az élet lehet sikeres. Ő az élet új modellje azáltal, hogy Ő maga is emberré lett, Jézus Krisztusban. Jézus életének kezdete-születése nem különbözik más emberek születésétől. Gyámoltalan gyermekként jön a világra, ráutaltan szülei gondoskodására, törékeny élete kezdettől fogva kiszolgáltatott a környezet veszélyeinek és a hatalmasok önkényének. Kezdetben szembesülnie kellett a szülői tekintély és küldetésének összeegyeztetésével. Az Ő környezetében, mely nem föltétlenül rokonszenvezett vele, barátokat és követőket kellett találnia. Szeme előtt kellett tartani küldetését, és szembesülnie kellett kora vallási-politikai forrongásaival. Mindez nem ment simán.

Születése békességet hoz életünknek, ám ez a béke nem érzelgős hangulat, hanem életbevágó döntés Isten mellett, elköteleződés Jézus útja mellett.

Isten Kisdedként jött közénk, hogy életünkben együtt növekedjünk. Ezért engedjük meg Neki, hogy szívünkben megszülessék, hogy mindaz, ami sötét megvilágosodjon, ami tisztátalan megtisztuljon, a hideget pedig átmelegítse a szeretet. Isten meg akar születni bennünk, érettünk, hogy megszabadítson bennünket a belső rendellenesség börtönéből, minden kényszertől, minden szétszakítottságtól. Így beragyoghat bennünket Jézus születésének fénye. Mindannyian úgy jöttünk a templomba, mint a pásztorok, hallottuk a hívó szót: „Ne féljetek!”. Adjuk meg Istennek a dicsőséget, hogy az angyalokkal együtt énekelhessük:” Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a jóakaratú embereknek!”

Ezekkel a gondolatokkal Mindenkinek boldog Karácsonyt és áldásos új esztendőt kívánok!

János püspök