* Sportvezetőként melyek voltak a legmeghatározóbb évei?

— Sok ilyen lépcsőfok volt az életemben. Alig húszévesen társadalmi munkát is vállaltam, és megismertem, hogyan működnek a falusi egyesületek, hogyan dolgoznak ezekben a klubokban. Korábban a politikai kapcsolatrendszer határozta meg, melyik egyesület mekkora összegben részesül, nekünk azonban sikerült elérnünk, hogy a pénz az elvégzett munka alapján legyen kiosztva. Felügyeltük az egyesületek munkáját, tartanak-e edzéseket, tehát próbáltuk minél igazságosabban elosztani a rendelkezésünkre álló kevés pénzt. A sportérdekközösség bizonyos összeget különített el a gyógyfürdő keretében helyet kapott sportcsarnok építésére. Sajnos sosem lettünk a sportcsarnok résztulajdonosai, de mindenképp nagy dolognak számított, hogy 1979-ben egy kisvárosban sportcsarnok épülhetett — mondta Bálint.

* Néhány évre visszavonult a sportágtól, majd visszatért.

— Ifjúsági vezető lettem, és társadalmi munkával foglalkoztam, nyolc-tíz évig nem tevékenykedtem a birkózósportban. Időközben a Potisje Birkózóegyesület visszaesett a II. Ligába. Megkerestek a korábbi birkózókollégák, hogy próbáljuk újraéleszteni a magyarkanizsai birkózást. Meggyőztek, hogy legyek a klub elnöke, és korábbi birkózókból, vállalatvezetőkből, vállalkozókból ütőképes elnökséget állítottunk össze. Egyszer ellátogattunk az egyik edzésre, ahol mindössze két birkózót találtunk a szőnyegen. Nagyon fájdalmas, hogy támogatod a sportágat, teszel érte, és ilyen látvány fogad.

Bálint Zoltán az életműdíjjal

* A Potisje élére állt, és bizonyos idő elteltével beérett a munka gyümölcse.

— Tíz év kemény munka után megnyertük az országos csapatbajnokságot. Ebben óriási szerepe volt Slejher Lászlónak, aki elvállalta, hogy edzőként irányítja a fiúk munkáját. Ő egy csupa szív ember, aki nagyon szerette a birkózást, de egy korai sérülés kettétörte sportpályafutását. Hatalmas tűz égett benne, továbbképzésekre járt, folyamatosan fejlődött. Újhelyi Laci bácsi vezette a pionír- és az ifjúsági iskolát, Slejher László pedig a felnőttekkel dolgozott. Összeraktuk a mozaikokat, újra nemzetközi tornákra jártunk, bajnokok lettünk, nagyon sikeres éveket tudhattunk magunk mögött.

* A magyarkanizsai klubban végzett munkájára mások is felfigyeltek, és bekerült az országos birkózószövetség elnökségébe.

— Két-három évig az egész kis-jugoszláviai birkózást a magyarkanizsai klub vitte a hátán. Számtalan edzőtábort szerveztünk, a válogatott birkózók innen indultak versenyre és ide tértek vissza. Magyarkanizsán erős gazdaság működött, tudtunk segíteni. Időközben az országos szövetségben problémák adódtak, és volt egy időszak, amikor hármas tanács vezette a szervezetet, melynek én voltam az elnöklője. Sokan szerették volna, hogy legyek az országos szövetség elnöke, de én akkor is azt mondtam, és ezt most is állítom, hogy egy kisebbségben élő embernek túl nagy falat nemzeti szövetséget vezetni. Ez után került Nenad Lalović, a Birkózó-világszövetség jelenlegi elnöke a sportágba. Elvállalta az elnöki tisztet, én pedig két évig alelnökként tevékenykedtem, de megfordultam más tisztségekben is.

* A birkózás új alapokra került, hiszen nemcsak az eredmények javultak látványosan, hanem az ország egyre több világverseny rendezési jogát is megkapta.

— Az első eredményeink közé tartozik, hogy 2002-ben Szabadkán megrendeztük az ifjúsági Európa-bajnokságot, melyen Korica Ákos ezüst-, Frísz Krisztián pedig bronzérmet nyert. Ekkor indult el a szerbiai birkózás látványos fejlődése. Lalović elnöksége alatt új lendületet kapott a birkózás, egyre több nemzetközi verseny szervezését bízták ránk. Ma már a világszövetség elnöke, ami számunkra is nagy elismerés, hiszen közülünk került ki. Miután személyes karrierje miatt nem tudta tovább vállalni a honi szövetség vezetését, öt-hat évig kerestük a helyünket, majd a korábbi világbajnoki bronzérmes birkózót, Željko Trajkovićot választottuk meg a szövetség elnökévé. Nagybecskereki lévén olyan közegből érkezett, ahol ez a sportág mindig sikeres volt. Egy újabb időszak kezdődött. Az országos szövetség elnökségébe több egykori birkózó is bekerült, és a sportmunkások is valamilyen szinten kötődtek a sportághoz. Több klasszist is kineveltünk, mint amilyen Davor Štefanek, Frísz Krisztián, Nemes Viktor, Nemes Máté, de azt is el kell mondani, hogy néhány ígéretes tehetséget el is veszítettünk az elmúlt tizenöt évben. Több mint száz érmet nyertünk a világversenyeken, amióta a jelenlegi vezetőség irányítja a szövetséget. Tőlem indult a kezdeményezés, hogy a sportolók életjáradékban részesüljenek. Hegedűs Csabától, a Magyar Birkózószövetség akkori elnökétől elkaptam az összes dokumentációt, a magyarországi gyakorlatot beillesztettük az itteni körülmények közé, és a parlament nagyon gyorsan elfogadta az életjáradékról szóló rendeletet. Rajtunk kívül elsősorban a csapatsportágak képviselői ismerték fel az ebben rejlő lehetőségeket, és mellénk álltak. Szerbiában kifizetődő élsportolónak lenni, hiszen a felnőtt-Európa-bajnoki bronzérem után már jár az életjáradék, míg Magyarországon csak olimpiai érem esetén.

* 2021 nyarán nyitották meg a Vajdasági Birkózóakadémiát, mely az ön személyes sikertörténete is.

— Motorja voltam ennek, mert egy ekkora horderejű projektum sikeres megvalósításához több emberre volt szükség. Az akadémia a Magyar és a Szerb Birkózószövetség sikeres együttműködésének, valamint Lalović nemzetközi birkózó-világszövetségi elnökké való kinevezésének az eredménye. A magyar szövetség élére Németh Szilárd elnökkel új vezetőség került, mely kereste a lehetőséget, hogy a magyar szövetség kellő súllyal bírjon a világszövetségben. Megszerveztük Lalović és Németh találkozóját, melyen mindketten felvázolták elképzeléseiket. A világszövetség biztos partnereket szeret maga mögött tudni a nagy versenyek szervezését illetően. A magyar és a szerb szövetség többször bizonyította, hogy képes erre, a két ország szövetsége technikailag és egyéb módon segíti egymást a világversenyek megszervezésében. Első lépésként kilobbiztuk, hogy Magyarország világbajnokságot rendezhessen. Az együttműködés még magasabb szintre lépett a két ország szövetsége között. A Magyar Birkózószövetségben is megért a gondolat, mely szerint ahhoz, hogy a magyar birkózás sikersport maradjon, változtatásra van szükség, be kell vezetni az akadémiai rendszert, melyet a legsikeresebb birkózónemzetek már több éve alkalmaznak. Miután a magyar szövetség meghozta az erre vonatkozó döntést, mi is csatlakoztunk ehhez a programhoz. Időközben a magyar szövetség lehetővé tette, hogy a kettős állampolgárságú, külföldön élő magyarok részt vehessenek az országos bajnokságon. Azonnal bekapcsolódtunk az Egy szőnyegen — egy nyelven elnevezésű programba, és versenyzőink eddig több mint tíz érmet nyertek a magyar országos bajnokságon, Gazdag Krisztián kétszeres országos bajnoknak mondhatja magát. Beszélgetésünk alkalmával felvetettem Némethnek, hogy az egyetemes magyar birkózás akkor lesz igazán erős, ha a központi akadémián kívül azokon a külhoni területeken is, ahol jelentős magyar kisebbség foglalkozik birkózással, hasonló intézményeket hozunk létre. Elindult tehát a nagy magyar program, és Budapesten megépült a Kozma István Magyar Birkózóakadémia, következő lépésként pedig a magyar szövetség elfogadta a javaslatot, hogy hasonló akadémiákat létesít a határon túli területeken is. Az első külhoni akadémia Magyarkanizsán létesült. A legsikeresebb magyarkanizsai sportág, a birkózás végre otthonra lelt, mivel eddig a Potisje Birkózóegyesületnek nem volt állandó székhelye. A munka a tervezett ütemben folyik, a klub vezetősége, Rekecki Rudolf elnökkel az élen, remekül dolgozik. Néhány hete Martonoson is nyitottunk egy szakosztályt, ahova 20 gyermek jár. Ha anyagi lehetőségeink megengedik, akkor a klub a község más településein is megkezdi működését. Erre nagy szükség lenne, hiszen a birkózásnak ez a jövője — fejezte be a beszélgetést Bálint Zoltán, a Vajdasági Birkózóakadémia ügyvezetője.

(Vége)