Az ember alapjában véve bizakodó és gyakorlatias. Ezek a tulajdonságok segíthetnek neki abban, hogy az ínséges időkben feltalálja magát, s megkönnyítse a családja és a saját sorsát. Sorozatunkban olyan embereket mutatunk be, akik — noha nincs állandó munkájuk, vagy éppen keveset keresnek — ismerik a boldogulás receptjét, és ennek köszönhetően nemcsak hogy talpon tudnak maradni, hanem jó irányba mozdul el az életük.
Nyugdíjasként sincs egy szabad perce sem
Becsülettel ledolgozott negyven év után 2008 decemberétől nyugállományba vonult a szabadkai Elektroremontból. 1964. június 1-jén kezdett el itt dolgozni, sok embert megismert, még többen ismerték meg őt mint vőfélyt.
Gyémánt János neve belopta magát a bácskai, sőt a még távolabb élők tudatába is. Ismerőse számos fiatal és már kevésbé fiatal házaspárnak, a vajdasági és anyaországi vőfélyeknek, rendezvényszervezőknek...
— Valójában csak papíron vagyok nyugdíjas, mert szabad időm szinte egy perc sem! — mondja mosolyogva. — Folyton rohanok, teszem a dolgom, mert a jelenlegi helyzetben nem könnyű előteremteni a megélhetéshez szükséges anyagiakat a család számára. Ha másért nem is, de ötéves János Dominik kisfiamért kell igyekeznem. Vőfélyként 1989 óta dolgozom. Szívesen megyek lakodalmat vezényelni, szeretem ezt a hivatást, mert kreatív, sokat kell tanulni ahhoz, hogy az emberből jó vőfély váljék. Hála az égnek, engem jó beszélőkével áldott meg a sors, így akár a kétnapos lakodalmakat is levezetem, igaz, egy kissé fáradtan, de nagy-nagy szeretettel. A jövedelmemet ebből nem igazán tudom kiegészíteni, mert nagyban csökkent az életszínvonal, akárcsak a lakodalmak száma is.
Gondűző vőfély
Ha az ember „jó vőfély” szeretne lenni, akkor bizony sok mindenre oda kell figyelnie. János ezt pontosan tudja, és számára nagyon fontos szempont, hogy a szülők gondtalanul mulathassanak a gyermekük lakodalmában, ahelyett, hogy a vendégekkel és a szervezéssel foglalkoznának, ezért ő átvállalja ezeket a feladatokat.
— A vőfély azért van, hogy a lakodalom a fiatalok és a meghívottak számára is igazi, gondtalan mulatság legyen. Egy ilyen rendhagyó napon ugyanis nem várható el sem a fiataloktól, sem a szüleiktől, hogy mindenre odafigyeljenek. Szerencsére vagyunk néhányan itt a környéken, akik vőfélykedünk, de sajnos mind kevesebben. És mint ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két ugyanolyan munkamódszerrel dolgozó vőfély sem. Véleményem és tapasztalatom szerint az emberek már pontosan tudják, ki hogyan dolgozik közülünk. Én egy kissé modernebb stílust képviselek, és azt veszem észre, hogy ez tetszik a vendégeknek. Eddig négy olyan nagy lakodalmat vezettem le, ahol 600-650 vendég volt csak a vőlegény, illetve a menyasszony részéről. Az volt ám a buli, amikor a menyecsketáncra megérkezett a másik vendégsereg is...!
Bérelhető szórakoztató
János mint igen elfoglalt nyugdíjas és vőfély felkérhető arra is, hogy néhány órácskára Mikulás-jelmezbe bújjon, és gyermekeket szórakoztasson a karácsonyi ünnepek tájékán.
— Imádok jelmezbe bújva kicsiket szórakoztatni! Jól érzem magam a gyermekek között, mert valahogy magam sem nőttem még fel igazán... Engem arról ismernek az emberek, hogy folyton jó a kedvem, tréfálkozom, vicceket mesélek, mosolygok. Egy nagyra nőtt gyermeknek érzem magam, akinek azonban már jó korán kialakult a felelősségérzete. De így van ez jól. A mikuláskodás ugyan kevés pénzt hoz a házhoz, de ha örömet tudok szerezni a gyerekeknek, az minden pénzt megér. Legutóbb egy jótékonysági akció alkalmából bohócnak öltözve szórakoztattam a kicsiket a kánikulában. De nem esett nehezemre, mert jót cselekedni csakis tiszta szívvel lehet — zárta a beszélgetést Gyémánt János.
