— Valószínű, hogy a munkámból adódóan fordultam e hobbi felé, hiszen 2006 óta dolgozom Kazahsztánban, egy hónap munka után egy hónapot töltök itthon. A munkaidőm 12 órás, és állandóan a számítógép előtt ülök, ami nyilván hozzájárult ahhoz, hogy más területen tevékenykedjek, fákkal, növényekkel, virágokkal körülvéve. Mivel falun nőttem fel, mindig is vonzódtam a kerthez, a különleges növények is érdekesebbek voltak számomra, de őszintén bevallom, például a meggyszedésért sohasem rajongtam. Az, hogy külföldön dolgozom, hozzájárult ahhoz is, hogy különféle magokhoz, növényekhez jutottam, így a tizen-egynéhány év alatt szép kis kollekcióm alakult ki gyümölcs- és díszfákból, cserjékből.

Damjanovity Sztevica (a szerző felvétele)

* Én azt látom ebben a növénybirodalomban, hogy nemcsak te szereted a növényeket, hanem a növények is téged meg a családodat, mert amikor nem vagy itthon, akkor ők gondoskodnak róluk.

— A családomnak nincs más választása, mert rájuk bízom a növényeket, amíg nem vagyok itthon, de mindannyian szeretjük őket. Az életünk jelentős részét az udvaron, a kertben töltjük, és kedveljük, ha körülöttünk minden szép, és teli van élettel. Úgy alakítjuk a környezetünket, hogy minél kevesebb beton legyen, inkább sok-sok fát ültetünk. Főleg magokat rendeltem, mert élő növényt egyik országból sem lehet a másikba eljuttatni. Emellett a barátaimtól, munkatársaimtól is sikerült oltóágacskákat szereznem. Én is hoztam már haza olyan ágakat, amelyeket itthon gyökereztettem, nevelgettem. Elmondhatom, hogy a sarkok kivételével szinte minden kontinensről vannak növényeim.

* Számbelileg mennyi lehet?

— Nem tudom pontosan. Valamikor tíz évvel ezelőtt Tímea lányom számolgatta a növényeket, és akkor mintegy 140 különféle fa, cserje, bokor volt a környezetünkben. Ma már ez a szám meghaladja a 200-at, és a növények három helyszínen vannak: itt, nálunk, a szüleim kertjében és a párom szüleinek a háza táján. Szűken vagyunk a hellyel, ha így folytatjuk, akkor előfordulhat, hogy a szomszédságba is kerülnek növények…

A kis körsétát az utcai bejáratnál kezdjük, a paw paw fa az interjú készítésekor éppen a virágzása végénél tartott.

— Nem hiszem, hogy Szerbiában létezik ennél idősebb paw paw fa, a miénk ugyanis hét-nyolc éves, és mintegy 5-6 méter magasra nőtt meg. Ez a fa sajnos nem önporzó, és csupán ez a gond vele. Nem a méhek porozzák be, hanem a legyek végzik el ezt a munkát, nagyon ellenálló, semmivel nem kell permetezni. Most olyan, mintha majd sok gyümölcse lenne, de a fa a termésének azt a részét, amelyet nem tud kinevelni, „eldobja”. Tavaly nem nagyon járt rá az idő, és 7 kilónyi gyümölcsöt hozott, de az előző évben legalább 10 kilót szüreteltünk róla. Egy darab 500-800 grammos is lehet. Amikor megérik a termés, egy-két darab napokig nagyon kellemes illatot varázsol a szobába. A gyümölcs állaga olyan, mint a sárgadinnyéé, és az íze is hasonló.

Ezután a gazda egy kúszónövényt mutat meg. A Japánból származó, ötlevelű akébiával az erkélyt futtatta be.

— Télálló növény, a gondja az, hogy korán indul a virágzással, és időnként lefagynak a virágok meg a fiatal hajtások, de mindig újra kihajt. Gyorsan növekedik, könnyen befedi a házvégeket. A termése uborkaszerű, kívülről kékes árnyalatú, belülről pedig van egy sor mag, és amikor megérik a gyümölcs, az az uborkaszerűség kinyílik, és vastag, húsos tokra hasonlít. A japánok kidobják a magokat, darált húst tesznek bele, bekötik, úgy sütik meg. Tavaly mi is kipróbáltuk, nagyon különleges az íze. A másik kúszónövény a schisandra chinensis, mely Kínából származik, és azt mondják rá, hogy ötízű bogyó. Érzékenyebb a fagyra, de nálunk nem fagyott ki, egy kicsit „háborúznak” a helyért az akébiával. Piros bogyókat terem, kb. félcentis kis gyümölcsöket, melyek különböző ízűek, sós, édes, erős, attól függően, hogy mikor szedi le az ember. Ez sem öntermő, legalább két, külön magról nevelt növénynek kell egymás mellett lennie, hogy gyümölcsöt is hozzanak.

A kúszónövényektől az úgynevezett sajtnövényhez léptünk. Ezt az idősebb lánya, Tímea hozta Németországból, de egyébként Vietnámból származik.

— Ez is egy kúszónövény, a leveleit leforrázva a főzeléknek, húsoknak kellemes sajtos ízt ad. Van, akinek nem nagyon tetszik a nehéz sajtillat, ezért büdöskének is hívják. Mi még nem próbáltuk ki, csak egy éve van nálunk, de szépen növekedik, és remélhetőleg itt is marad.

* Ez milyen növény? Szőlőfürtre hasonlít a leendő gyümölcse, de mégsem szőlő…

— Valóban hosszabb szárú szőlőnek tűnik, a levele meg olyan, mint a cseresznyefáé. A magokat Kazahsztánból hoztam, apró fekete meggy. Három éve van nálunk, és nagyon ellenállónak tűnik, a levéltetveken kívül semmi sem támadja, de azt is könnyen átvészeli. Sok apró meggyet terem, fürtönként, a szemek feketék, illatosak, édesek. Egy fürtön mintegy 20 szem meggy található. Kazahsztánban szeptemberben érik be a gyümölcs, nálunk valószínűleg előbb.

* Azután itt vannak az európai fák is…

— Szilva-barack-őszibarack keverékek. Nem tudom, hogyan csinálják, de 20 százalék szilva és 80 százalék barack kombináció, az alakjuk is más, meg az ízük is különböző. A miénk barackra hasonlít, csak kisebb a termése, de nem barackízű. Két éve van nálunk, és 2 méteresre nőtt meg. Itt vannak még a törpe alma- és körtefák, azok is nagyon jól teremnek nálunk.

* Hogy került a birtokotokba a bambusz?

— Már nálunk is többfajta bambuszt lehet vásárolni, azok általában Kínából származnak, ez a miénk óriásbambusz. Amikor megvettem, egy kis bokor volt, két évig nem is nőtt, de ez így van addig, amíg a gyökere meg nem erősödik. Három éve van nálunk, fagyálló, és az utóbbi két hétben nagyot nőtt, most 2 méteresek az új hajtások. Állítólag a 30 métert is elérheti a magassága.

* A fügefán már ekkora termések vannak? Ilyen korán?

— Ez óriásfüge, Csehországból kaptam az ágacskát, melyet gyökereztettem. Kisebb ököl nagyságúra nő meg a termése. Egy kis locsolást meg trágyázást igényel. Itt van mellette a másik fügefa, jeges gyertyának nevezik, nem is tudom, miért… A levelei mintha ki volnának vagdosva, mint a hópehely. Szépet mutat a kertben, a termései kisebbek. Közvetlen mellettük található a kék babfa, melyet még halott ember ujjainak is neveznek. Gyümölcsként nem annyira érdekes, a magokat körülveszi valami zselatinos, édes massza, mely ehető. Különleges látványt a kék hüvelyek nyújtanak, öt-hat darab van egy csoportban, valóban ujjakra hasonlítanak.

A nagy, zárt teraszt azért alakították ki Damjanovityék, hogy mindazok a növények, amelyek igénylik a meleget, bent kapjanak helyet. Vannak ott plumériák, azaz hawaii rózsák, sárkánygyümölcsök, tíz különböző fajta Mária könnye virág.

Az Ausztráliából származó, pirosbélűalma-fa először hoz náluk termést, a bormálna Japánban őshonos, de bort még nem próbáltak készíteni belőle. Az asztali szőlők a gazda kedvencei, ötven fajtával dicsekedhet, Kazahsztánból, Ukrajnából és Oroszországból származnak. A lugasban ott van még a híres japán szőlőfajta, a kyoho is. Persze a virágok mellett sem lehet csak úgy elmenni, Sztevica kedvencei a kaktuszok.

Hogy a kerti barangolásból hány növény, fa, bokor, cserje, virág maradt ki, nem tudni, de talán egy másik alkalommal újra sétálhatunk, akár már a gyümölcsöket ízlelgetve.