Noha az alternatív tüzelőanyagok palettája igencsak széles, szűkebb pátriánk lakosainak többsége továbbra is az örök klasszikusok mellett teszi le voksát. Persze akadnak kivételek is.
Lényegében Füzér József torontálvásárhelyi asztalosmesterrel „elkövetett” beszélgetésemnek is ez volt a mottója. Türelmesen kivárva előtte a fűtési szezon kezdetét, melyre aztán december első napjaiban a Kossava is alaposan rányomta bélyegét. A Bánságban meg pláne. Szóval, Józsi bácsi az előttünk álló télre készülődve a fáskamrájában briketteket gyártott. Kizárólag saját használatra. Tette ezt több hónapon keresztül, megannyi világhálós tipp, illetve a belőlük sarjadó esetleg próbáljuk meg egy picit másképpen ötletvariációk felhasználásával. Mert végtére a gyártáshoz szükséges szerszámok — a nagy fordulatú daráló és a kézi prés — is úgynevezett házi manufaktúrában készültek. Saját ötlettervek és baráti összefogódzás eredményeként.
A kézi prés
Torontálvásárhelyen egyébként a brikettgyártás messzemenően nem új keletű találmány. Gyerekkoromban az azóta szép emlékű Novi Dom helyi faipari kombinát termelőrészlegeiből efféle portéka is került piacra. Speciális adalékokkal feljavított, majd következetesen egybepréselt fűrészpor rudak, melyekkel azért csínján kellett bánni. Hiszen a patronok nagy kalóriaértékéből adódóan nem egy központi kályha bánta, ha a gazdája figyelmetlenül bevakátolt. Azóta sajnos…
A daráló
Józsi bácsi brikettjei/téglái viszont a mester saját asztalosműhelyéből kikerülő forgáccsal és fűrészporral összeházasított, csapvízzel bőségesen átitatott papírmasszából készülnek. Megelőzi a processziót az újság- és a kartonpapír begyűjtése, a kellő mennyiség bedarálása, no meg a pempősítés. A szigorúan adalék- és ragasztómentes keverék legalább két napig tartó áztatás után kerül prés alá. A termelés leghosszabb fázisa maga a szárítás, mely még a legnagyobb kánikula idején is eltart négytől hat napig.
A daráló
A mester ebben a legelső, úgynevezett kísérleti fázisban csupán nyolcszáz-egynéhány darab papírtéglát készített. Ráadásul viszonylag csekélyke befektetett előállítási energiával. Igaz, a sajtolás egyelőre kézi úton történt, ellenben úgy tűnik, már a közeljövőben a gombnyomásra működő, hidraulikus négyes prést is sikerül elkészíteniük, mely még gördülékenyebbé tenné az egész termelési folyamatot. Merthogy kifizetődő bajlódni vele, mármint a tüzelőhöz alkalmas papírtéglák gyártásával, arról a házigazdámnak máris van kézzel fogható bizonyítéka. Mi több, nemcsak a céltermék kifejtett kalóriaértékét vette górcső alá, mely valahol a puha-, illetve a keményfa elégetésével kapott hőértékek között mozog, meg az égés időtartamát (40—45 perc) az előzőleg elért hőmérséklet fenntartásával, de az égési melléktermékek — hamu, pernye és korom — jelenlétét is. Mint mondja, a papírtéglák „bevetése” környezetvédelmi szempontból is előnyös vállalkozás.
S hogy mi kell mindehhez? Először is sok-sok kreativitás, aztán pedig még ennél is több papír. Bármilyen. Pincéből, padlásról…
Ilyen a kész brikett
Fényképezte: Martinek Imre