— A mezőgazdaságban tevékenykedni misszió, küldetés, mert az embernek ezt annak tudatában kell tennie, hogy legszűkebb életkörülményeinknek az alakításában, megtartásában vesz részt — fogalmaz dr. Lengyel László agrármérnök. — Differenciált és sokrétű tudomány, hiszen túlhaladott a régi szemlélet, melybe belenőttünk, mely kiegyenlítette a megfelelő mennyiségű és minőségű növényi vagy állati termék előállításával. Ma már sokkal mélyebb, komplexebb jelentése van, hiszen az elmúlt időszakban egyértelművé vált, hogy a természet törvényeivel, a természeti egyensúlyi helyzetekkel összhangban kell foglalkozni a mezőgazdasággal. A természet szeretete, tisztelete és megtartása ugyanolyan fontos, mint a környezeti elemek alakítása, a környezet szépsége, védelme és fenntarthatósága, nemcsak természeti, hanem társadalmi szempontból is. Lényeges a különféle, rendelkezésre álló erőforrásoknak a használata, különösen a vízé. Az elmúlt évek szárazságai rádöbbentették a gazdálkodókat arra, hogy a vízzel és a víztartalékokkal történő gazdálkodás nem csupán abból áll, hogy ha szárazság van, akkor locsolunk, hanem annak tudományát is magában foglalja, hogyan műveljük meg a talajunkat, hogy megtartsa a nedvességet. Ha nedvességet juttatunk ki, milyen mértékben tegyük, milyen megoldással, milyen gyakorisággal, a növény milyen fiziológiai fázisában; ha húzódik egy ér a földünk végén, annak milyen hatása lesz majd a talajban lévő gőznyomásra, hány méterig fejti ki a hatását, milyen betegségek megjelenésére hajlamosít. Ezeket az összefüggéseket látni, tudni kell. A genetikai erőforrásokkal szintén értő módon kell bánni. Milyen genetikát alkalmazzunk, mely képes túlélni ezen környezeti feltételek között? Milyen gyönyörű szakterület a növénynemesítés, illetve a nemesítőkkel való együttműködés! Ha mindebbe belegondolunk, láthatjuk, hogy ez mennyire komplex rendszer, pedig arról még nem is beszéltünk, hogy ezek a termékek adják a mi élelmezésünk alapját. Tapasztalhatjuk, hogy vegyszerekkel és technikai melléktermékekkel terhelt világunk mennyi érzékenységet szül, a szakmának erre is reagálnia kell. Választ kell adni a kérdésre, hogyan állítsa elő az olyan tejet, lisztet vagy húskészítményeket, amelyek megfelelnek a különféle érzékenységekben szenvedő embereknek. Tudni kell, hogy ezekhez milyen minőségű alapanyag kell, azt pedig milyen talajokon, milyen környezeti és technológiai feltételekkel lehet előállítani. Ez is egy külön tudományág ma már! És mindez összefüggésben van a mezőgazdasággal, kihívás, mellyel foglalkoznunk kell — részletezi.

Az agrármérnökkel arról is beszélgettünk, hogy mindazok a változások, amelyeket tíz vagy öt évvel ezelőtt a gazdálkodók oly távolinak hittek — az ember örök optimizmusát és hárítását jól példázza az ó, a mi emberöltőnkben ez nem fog megtörténni nézőpont —, bekövetkeztek, és jelenünk szerves részévé váltak.

— Tíz évvel ezelőtt hiába kongatták meg a vészharangot a szakemberek, és mondták, hogy vigyázzatok a vízre, a humuszra, a talaj termőképességére, kevés a szerves anyag kijuttatása, hogy a forgatás nélküli művelési módok a megoldás. Most már a gyakorló gazdálkodók befogadóbbak az új technológiák iránt, mert látják, hogy a „jövő” már itt van. A változást sokan sokféleképpen képzelik el. Az egyik irányzat szerint mindent lehet digitalizálni, automatizálni, gépesíteni, és a mesterséges intelligencia, a big data, a korszerű és automatizált gépi megoldások majd helyettesítik az embert. Viszont az embert, az érző és gondolkodó embert, aki a természet és a környezet része, nem tudja a gép, a jó technológiai megoldás kiváltani. Éppen ezért nekünk a természetet, a környezetet tisztelő és a mezőgazdaságból származó egészséges élelmiszert előállító emberi lényt kell manapság kinevelnünk. Vannak alapok, melyeket mindenkinek tudnia kell. Mekkora hőösszeg kell ahhoz, hogy kicsírázzon egy mag a földben, milyen sor- és tőtávolságra kell ültetni egy-egy kultúrát, melyik növény milyen alapművelést és trágyázást szeret. Viszont léteznek egészen új elvárások is: a ma agrármérnökének ismernie kell az új technológia működtetésének az alapjait, mint amilyenek a precíziós technológiák vagy a robotkormány vagy akár a szakaszolt műtrágya- vagy vegyszerkijuttatás, továbbá a drónok alkalmazása felmérésre, permetezésre, riasztásra vagy az ISOBUS-os, tehát a különféle elektronikai módokon kapcsolható eszközöknek a használata. Képzéseinken mindezt elsajátíthatják hallgatóink, hiszen az elméleti oktatás mellett az intézmény nagyon nagy hangsúlyt helyez arra, hogy jelen legyenek a közösségben, ott legyenek a gazdálkodók között, és megismerjék a vajdasági jó példákat.

— A 2023/24-es tanévben szintén két alap- és két mesterszak lehetőségét nyújtjuk az érdeklődőknek: a növénytermesztésre fókuszáló kertészmérnöki BSc-, illetve a növénytermesztés mellett a hangsúlyosan állattenyésztéssel foglalkozó (sőt az árukészítésig eljutó) mezőgazdasági mérnöki BSc-diploma megszerzését — mondta el dr. Kulcsár Sarolta, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem zentai konzultációs központjának oktatója. — A tanulmányok a kertészmérnök, illetve a vidékfejlesztési agrármérnök mesterszakon folytathatóak, ugyancsak Zentán. Mindkét alapszakra 50-50 hallgatót veszünk fel, a mesterképzési szakokra pedig 15-15-öt. A jelentkezési határidő július 15-e. Kolléganőink segítik a leendő hallgatók ügyintézését. A szándékukat jelző érdeklődők számára megszervezzük, hogy megtekintsék a gyakorlatokat, megismerkedjenek a fenti évfolyamok munkájával, megnézzék a tangazdaságot, az oktatási helyszíneket, találkozzanak a tanárokkal. A felvételi FFSZV-t jelent, azaz felsőoktatási felvételi szakmai vizsgát, mely a magyarországi emelt szintű érettségik tételsoraiból lesz összeállítva. Erről, illetve a felkészülésről részletes tájékoztatással szolgálunk a konzultációs központban, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy kevés a lemorzsolódás. A képzést a magyar állam támogatja, a hallgató nem fizet tandíjat. Hétvégi, levelező típusú oktatás folyik, péntek délutánonként és szombatonként vannak a konzultációs órák Zentán, tehát végezhető család, munka mellett. Az oklevél Szerbiában honosítható, teljes értékű, egyetemi alapképzésnek megfelelő diplomaként, ebben a folyamatban is a hallgatók segítségére van a konzultációs központ. Az oktatás nyelve a magyar. Két tanárrendszerrel működik a képzés, vagyis az elméleti órákat a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem gödöllői tanárai tartják, míg a gyakorlatokat a helyi konzulensek, szakemberek, így a hallgatók felkészülnek arra, hogy a vajdasági térségben tudják hasznosítani a tudásukat, hiszen fel lesznek vértezve a térségünkre jellemző specialitásokkal, „beledolgozzák” magukat ebbe a közösségbe. Bízunk benne, hogy utána valóban itt, a Vajdaságban hasznosítják ezt a tudást, és itt maradnak a szülőföldjükön.