Popović a helyi YU ECO televízió műsorában meglepően őszintén nyilatkozott a szabadkai migrációs folyamatokról. A szakszervezeti elnök elmondta, hogy csak az elmúlt másfél-két évben — a kettős állampolgárság bevezetése óta — mintegy 1500 fiatal hagyta el a várost, hogy Európa nyugati felén próbáljon szerencsét. Ez a folyamat jelenleg is tart. Popović azt is hozzátette, hogy az emigráció nemcsak a fiatalokat érinti, hanem szinte minden generációt és képzettségi struktúrát. Az elvándorlók célállomása általában Ausztria vagy Németország. Főként egyszerűbb munkát vállalnak, mellyel akár havi 1500 eurót is meg tudnak keresni. Popović szerint mindez érthető, mivel egy házaspár esetében — ha mindkét félnek ekkora a fizetése — a havi jövedelemből kifizethető a lakbér, illetve fedezhetőek a mindennapi élet költségei, sőt akár ezer eurót is félre lehet tenni minden hónapban — ez pedig jóval több, mint a szabadkai 350 eurós átlagfizetés.

„Ez az elvándorlási hullám napjainkban is tart, és úgy vélem, hogy ha a közeljövőben nem lesz vége, akkor két-három év múlva a városban már nem lesz fiatal munkaerő” — figyelmeztetett a lesújtó jövőképre Popović, és azt is kiemelte, hogy a legtöbb külföldi beruházó éppen a harmincöt évnél fiatalabb generációkat foglalkoztatja, így a mostani folyamatok tükrében a város nemsokára arra fog kényszerülni, hogy más területekről exportáljon munkaerőt. A helyzet súlyosságát egyébként az is jelzi, hogy Szabadkán egyre többen tanulnak németül, s ez a folyamat az elmúlt hónapokban annyira felerősödött, hogy jelenleg még legalább tíz némettanárra van szükség a városban. „Egyre több szülő adja be németórára a gyermekét, vélhetőleg azért, mert úgy tervezik, hogy akár már holnap Ausztriába vagy Németországba utaznak dolgozni” — mondta Popović.

Ami a szabadkai munkavállalást illeti, a szakszervezeti elnök egy olyan jellemző esetről is beszámolt, amely az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő a városban. Egy, a város területén működő vegyes vállalat, mely egy kicsivel a minimálbér feletti összeget fizet az alkalmazottaknak, arra panaszkodott a helyi önkormányzatnak, hogy a Kisbajmokban megtelepedett külföldi cégek elhalásszák előle a munkaerőt — azáltal, hogy valamivel nagyobb fizetést adnak. Csakhogy a gondok ezzel kapcsolatban éppen ott kezdődnek, hogy ezek a cégek a munkavállalónak minimálbért fizetnek, és közben állandóan növelik a havi normát. Mire a munkás végül teljesíti, újabb, nagyobb követelményt szabnak meg, s ezt a végtelenségig folytatják csak azért, hogy a munkásoknak ne kelljen emelni a fizetését. Így aztán természetes, hogy amikor lehetőség adódik egy valamivel nagyobb fizetésre, akkor a munkavállaló azonnal továbbáll — számolt be a szabadkai gazdasági állapotról a szakszervezeti elnök.

Ami egyébként a kisbajmoki ipari övezetet illeti, Popović szerint a feltételek országos viszonylatban jónak mondhatóak, s a fizetés is valamivel nagyobb az országos átlagnál. Ettől függetlenül a kisbajmoki ipari övezetben is vannak olyan cégek, amelyek a minimálbért éppen csak meghaladó összeget fizetnek ki havonta.