home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Adrenalinlöket a hegyekben
Bíró Tímea
2021.01.26.
LXXVI. évf. 3. szám
Adrenalinlöket a hegyekben

A budapesti Serdült Veronika huszonegy évesen szeretett bele a téli sportokba, ami olyannyira elhatalmasodott benne, hogy harmincéves korában elvégezte az oktatói képzést. Jelenleg Ausztriában, Bad Gasteinban és Salzburgban alpesi sí, szabad stílusú síelés, snowboard, valamint freeride snowboard oktatását végzi óriási lendülettel és szeretettel, de Nassfeldben és Karintián is találkozhatunk vele.

* Hogy kezdődött nálad ez a szenvedély?

— A tanfolyamra az hajtott, hogy egyszerűen nem tudtam eleget csúszni. Amikor jelentkeztem, az motivált, hogy egy nagyon-nagyon drága nyaralásra fizetem be magam, de már november elején havon lehetek. Nagy volt bennem a kíváncsiság, hogy megütöm-e mércét. Az oktatás során tíz napon át hallgathattam, hogy milyen rossz, amit csinálok, mivel korábban néhány jótanáccsal, de főként autodidakta módon tanultam síelni. Csak mentem a srácok után, és amíg ők csúsztak, én túléltem. A tanfolyamon rávilágítottak arra, hogy ha valami rosszul rögződik, akkor azt nagyon nehéz felülírni. 

Semmiféle motivációm nem volt az oktatással kapcsolatban, örültem, hogy megtapasztalhattam ezeket a sportágakat, és csodáltam, hogy mennyire magukkal ragadnak. A húszas éveimben annyi időt töltöttem a havon, amennyit csak megengedhettem magamnak, és azt gondoltam, hogy bárcsak hamarabb kezdtem volna, akkor mostanra már biztosan ebből élnék. Ez az élet egyik nagy okítása, hogy nem számít, milyen korán vagy későn kezd el valamit az ember, ha valóban annyira fontossá válik, mindig lesz út, hogy azzal foglalkozhasson. Oktatni egy „véletlen” folyamán kezdtem, egy kedves sporttársam ugyanis megkért, hogy mivel ő két helyre ígérkezett el, nekem meg van hozzá papírom, segítsem már ki, és vállaljam el az egyiket. Így kezdődött. Addigra már persze rengeteg kilométer volt a lábamban, de nem láttam magam oktatóként. Keveset síelek, inkább oktatom a gyerekeket és a kezdőket, s amennyi időt lehet, snowboardon töltök. Az oktatói képzést azzal a motivációval végeztem el, hogy a keresztlányomat hivatásosként taníthassam majd. Azóta természetesen oktatom is, és nagyon élvezetes gyerekekkel sízést tanulni. A kezdeti lépések egy kicsit talán egyszerűbbek, ezáltal hamar jutunk el egy kényelmes szintre, ahol magabiztosan közlekednek a kis törpök.

* Számodra mi volt a vonzó ezekben a mozgásformákban?

— Ami vonzott és elvarázsolt, az leginkább a környezet, hogy kinn a szabadban, hatalmas hegyek között kalandozom, és a pályákat elhagyva egy olyan rengetegben találom magam, ahova másképp sosem jutnék el. Talán ez babonázott meg, amikor elkezdtem. Csillapíthatatlan éhség hatalmasodott el bennem, hogy szeretnék belőle még, és sosem volt elég az, amennyit mehettem. Akkoriban Szlovákiában, az Alacsony-Tátra hegyei között, hatalmas hóban kergettük ezt a vad adrenalinlöketet, ezt az endorfin-túladagolást, melyet valójában fel sem tudtunk dolgozni. Vonzott a hótól roskadozó fenyvesek mély csendje, a lehetőség, hogy ezzel a piskótaformájú fadarabbal eljutottunk ezekre a hegyekre, és mindig vissza tudunk jönni. Az erdőben való tekergésekben az izgalom, hogy megtaláljuk-e az utat, felfedezünk-e új tisztásokat, vajon jól olvassuk-e a térképet, megtaláljuk-e, amit a liftből láttunk. És persze az a néma siklás, alig van ellenállás a talpunk alatt. A hegy váltakozó arca. A fókusz egyfajta aktív meditáció. Megkövetel egy összpontosított figyelmet, és azonnal büntet, ha onnan elkalandozunk. A jelenben levés megkövetelése minden mozdulatnál elvarázsolt.

* Ha valaki szezonálisan és rekreációs jelleggel szeretné űzni ezeket a sportokat, akkor milyen mozgásformákkal tudja felkészíteni magát, és mennyi időt szánjon a kondíció felépítésére?

— Egy stabil, sportos életmód éppen elég. Persze lehet tematikusan készülni rá, de az alapedzettség bőven elég. A sportos életmód fegyelme nagymértékben hozzájárul a kezdeti nehézségek mentális és fizikális tompításához. Az első számú barátunk a türelem legyen. A sportos előéletünk abban segít, hogy izmaink könnyen vegyék fel a teljesen ismeretlen irányú terhelést. Ha oktatóval kezd az ember, akkor az első napokban mindent megmutatnak neki, még azt is, hogyan érdemes esni. Az oktató segít, és igyekszik a fizikumnak megfelelően terhelni a tanulót. Nem kell túlgondolni a felkészülést, de ha mozgásformát kell ajánlanom, akkor talán a HIIT-et, a crossfitet és a kardioórákat említhetem. Ezek segítenek fejleszteni az állóképességet és az izomerőt, miközben változatosan terhelik a testet.

* Mik a legfontosabb tanácsaid azok számára, akik először lépnek pályára?

— Türelem és még több türelem. Amikor elfogy — és ilyen gyakran lesz —, akkor jusson eszükbe, hogy TÜRELEMRE van szükség, semmi másra. Járni tanulunk. Mindenhez képest más lesz a mozgásforma, a csúszás élménye, és mivel az izmainkban ehhez a mozgásformához nincs adat, rögzíteni kell. Az izmaink „buták”, rettentően sok ismétlésszám hozza meg a várt hatást, és ha ehhez nincs türelmünk, akkor szenvedni fogunk. De ki jön telelni azzal az elhatározással, hogy szenvedjen? Szeretem a tanulóim emlékezetébe vésni, hogy telelni vagyunk itt. Ez nem iskola, ez nem lecke. Ez egy üdülés, ahol mindent megteszünk azért, hogy jól érezzük magunkat, és közben persze nagyokat nevetünk azon, hogy milyen nehéz megtanulni járni. De mégis milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen meseszép környezetben tehetjük mindezt. Legyen oktatónk, ne ezen spóroljunk, és ő ne a partnerünk, a családtagunk, se a baráti társaságunk egy tagja legyen, még akkor sem, ha szívesen segít. Bízzuk a tanítást szakemberre, akinek a szeme már arra van kiélezve, hogy észrevegye, milyen tanáccsal tud segíteni bennünket. Egész nap azt nézi, ki hogyan küzd ezért a tudásért. A sok tapasztalatának hála gyorsan fel tudja majd mérni, bennünket hogyan segítsen és motiváljon. Én mint oktató csak tanácsolok, de a sportot te sajátítod el. Oktatni úgy tudlak, hogy elmondom neked, hogyan kerülsz közelebb a sportfelszerelésedhez, ami megadja majd neked a magabiztosságot. Ehhez sokféleképp eljuthatunk, az oktató igyekszik megtalálni azt a kommunikációs csatornát, ahol egymás nyelvét beszélitek, így tud tanácsolni olyan módon, hogy azt idővel mozgásformává tudd konvertálni. Ide kell a türelem és a nyaralásérzés szem előtt tartása. Nagyon jó móka az egész, és nincs ok aggodalomra. A tudásnak megfelelően mérjük ki a feladatokat, és egy sícentrum változatossága minden szintű tudást kiszolgál.

* Ha lehetőségünk van rá, akkor hány évesen érdemes elkezdeni a tanulást? Számodra melyik korosztállyal a legkönnyebb dolgozni?

— Mindenkivel másért könnyű dolgozni. A gyerekeknek nincs félelemérzetük, alacsonyan van a gravitációs pontjuk, még tudnak jól esni, nekik mindez egy nagy, játszótéri móka. Az idősebb gyerekek általában magabiztosan jönnek, szeretnék megtanulni, és küzdenek is ezért a tudásért. Sokszor van ideáljuk, akinek követik a munkásságát, hozzá mérik magukat, és ez segít nekik a nehézségek leküzdésében. A felnőttek is főként azért jönnek, mert vágyják és ismerik a tapasztalatszerzés rögös útját. Számukra több fájdalommal jár, mert már nem tudnak esni, ezért újból meg kell tanulniuk. Rengeteget gondolkodnak, túlgondolnak, racionalizálnak, és sok mindent agyból szeretnének megoldani. Természetesen azt mondanám, hogy minél hamarabb elkezdi valaki, annál jobb, de a lelkesedés az, ami igazán számít. 

Aki szeretne Veronikánál tanulni, az az Instagram-profilján jelentkezhet.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..